Először is hatalmas bocsánatkéréssel fordulok felétek,hogy ilyen sokáig nem volt rész.Bevallom,egész eddig az volt a véleményem,hogy abbahagyom a blogolást,de rengeteg üzenetet kaptam Facebook-on is,és itt kommentben is érkezett 2,ami rettentően jól esett,és ezért döntöttem úgy,hogy folytatom.
Igazából közbe játszott,hogy rengeteget kellett tanulnom,de tegnap megvolt az utolsó vizsgám is,úgyhogy innentől kezdve-terveim szerint-rendszeresen fog rész jönni,feltéve ha lesz ötletem! :D
Igen,ez volt a másik ok,hogy egyszerűen nem jött az ihlet,de ma leültem,és megírtam a részt.
Remélem a sok kihagyás után is vannak még olvasók.Ha még látogatjátok a blogot,akkor kérlek titeket,hogy pipáljatok,és pár kommentnek is nagyon örülnék.
Ja,a másik! :) A blog szüneteltetése közben megváltozott a design.Remélem,ez is elnyeri a tetszéseteket.
Ui:Mi újság veletek?Ti túl vagytok már a vizsgáitokon(ha voltak)?Aki írt kompetenciát,annak hogy sikerült?Válaszaitokat nyugodtan megírhatjátok ide,vagy írhattok nekem Facebook-on is,valamint aki szeretne beszélgetni,az nyugodtan írjon rám,nem harapok! :)
Na és akkor nem is húzom tovább az időt!Jó olvasást!
xxKlauxx
-Nekem jó-mondta sértetten.
-Ne csináld már..Tudod,hogy szeretlek,de ez nekem egy kicsit még gyors.Főleg így,hogy most jöttünk megint össze.Kérlek értsd meg.
-Jó igazad van,sajnálom.Csak annyira szeretlek,hogy nem tudok uralkodni magamon.
-Pedig muszáj lesz-mondtam.
-Öhm,arra gondoltam,hogy ma meg kéne osztani a fiúkkal,hogy megint együtt vagyunk.Áthívhatnánk őket vacsorára és akkor megkérdezhetnénk,hogy benne vannak-e egy kis kiruccanásban.
**Másnap**
Ma áthívtuk a fiúkat vacsizni,úgyhogy neki is álltunk
főzőcskézni.Persze azt még nem tudják,hogy én is itt leszek,hiszen Ya Ou
beszélt a srácokkal,és ők úgy tudják,hogy csak hárman lesznek.Sokat
gondolkodtam azon,hogy mit készítsek,és végül megtaláltam a
megfelelőt.Mézes-mustáros csirkecomb mellett döntöttem.Elővettem a
hozzávalókat,majd beraktam a tepsibe,és betoltam a sütőbe.Amíg a hús készült,addig
hozzákezdtem a köretnek is.Csináltam franciasalátát,majonézes kukoricát és sült
burgonyát is,hogy lehessen válogatni.Amíg én a vacsorával
foglalatoskodtam,addig szerelmem kitakarított.Már épp a húst akartam kiszedni a
sütőből,amikor Ya Ou mögém lopakodott és hátulról átölelt.Elmosolyodtam,és a
szemem sarkából láttam,hogy Ya Ou is mosolyog.Oldalra döntötte a nyakam,a hajam
pedig előre húzta és apró puszikkal halmozta el az ott lévő területet.
-Ya Ou,ezt most nem lehet.Így sosem fogunk végezni.-mondtam
neki,de bevallom,hogy én sem akartam,hogy abbahagyja.
-Ajj,de mért nem?Még van 1 óra,és azt másképp is el tudjuk
tölteni.-Mondta,majd egy perverz mosoly jelent meg az arcán.
Szembe fordultam vele,majd ezt válaszoltam
-Nem tudom,mit forralsz megint a
fejedben,de nekem még át kell öltöznöm,és neked is..-Egy puszit nyomtam a
szájára,majd kikerültem,és a szobába mentem.Ott elkezdtem valami csinosabb ruha
után kutatni.Nem akartam annyira kiöltözni,de nadrágot sem szerettem volna
felvenni,hisz mégiscsak egy vacsora.A gardrób kinyitása után azonnal rátaláltam
a megfelelő darabra.
A ruha felső része fekete,alsó
része vajszínű volt.Ehhez a fülembe egy vajszínű tollas fülbevalót raktam,a
körmöm pedig egy hasonló színű körömlakkal festettem ki.Hajam egyenesre
fésültem.
Már csak egy kis alapsmink volt
hátra,amit a fürdőben terveztem elkészíteni.Kinyitottam a szoba ajtaját,és a
nappalin keresztül mentem át a fürdőbe.Illetve mentem volna,ha valami,illetve
valaki,nem terelte volna el a figyelmem.Ya Ou a kanapén ült,és hát ő is igazán
kitett magáért.Egy szmoking volt rajta.Ő is meglátott engem,és csak
mosolygott.Lehuppantam mellé a kanapéra,és csak néztük egymást.
-Te..izé..mikor-kerestem a
szavakat,de nem tudtam megszólalni.Olyan jól nézett ki a fekete öltönyében..
-Azt akartad kérdezni,hogy mikor
öltöztem át,amikor te fél órán keresztül a szobámban voltál?-segített ki
szerelmem.
-Pontosan..-csak ennyit tudtam
mondani.
-A vendégszobában vannak az ilyen
elegánsabb ruhadarabjaim,így amíg te készülődtél,én is ,csak egy másik
szobában.
-Á,értem.. Azért azt
megjegyezném,hogy nagyon jól áll neked a szmoking.-súgtam a fülébe,erre ő
ajkaiba harapott.
-Én meg megjegyezném,hogy nagyon
dögös vagy.Biztos,hogy át kell jönniük a többieknek?-kérdezte,miközben csupasz
karomat cirógatta,amitől kirázott a hideg.
-Ya Ou,ezt ne csináld..És igen,muszáj,már
tegnap lezsíroztad velük,nem illik visszavonni a meghívást.Meg amúgy is egy
rakat kaját csináltam,mit kezdenénk velük?Jöjjenek csak át,ki fogod addig
bírni.-mondtam neki,majd lágyan megcsókoltam.Ez neki nem volt elég,mohón falni
kezdte ajkaimat és nyelve bejutásért könyörgött,amit egy kis idő után meg is
kapott.Miután elváltunk,folytattuk a félbehagyott beszélgetésünket.
-Azt mondod,csak addig bírjam
ki,amíg itt vannak?Utána azt csinálok veled,amit akarok?-kérdezte,majd a
perverz mosoly megint ott volt az arcán.
-Azért nem mindent..De majd
meglátom,mit tehetek érted.-mosolyogtam,és amint ezt kiejtettem a
számon,csöngettek.
-Menj,és nyiss ajtót,addig
bemegyek a szobába.-mondtam neki,majd beszaladtam a szobába.Hát a sminkelésből
nem lett semmi,de nem is baj.
Hallottam,hogy nyílik az ajtó.A fiúk
köszöntötték egymást,majd megtárgyalták,hogy kivel mi történt az elmúlt pár
napban.Hagytam egy kicsit társalogni őket,majd mikor már úgy gondoltam,hogy itt
az én időm,kimentem a konyhába.Az érkezésemre rögtön felkapták a fejüket.
-Sziasztok srácok!-köszöntöttem őket
mosolyogva.
-Szia Gréta-mondták kórusban.-De
jó téged látni.És milyen csinos vagy.
-Titeket is nagyon jó újra
látni,és köszönöm szépen.-Ezek után a hogylétük felől érdeklődtem,amire
mindketten pozitív választ adtak.
Mivel láttuk a srácokon,hogy nem
nagyon értik a dolgot,odasétáltam Ya Ou mellé,aki összekulcsolta ujjainkat.
-Azért hívtunk ma át titeket,hogy
elmondjuk,újra együtt vagyunk.-jelentette ki szerelmem.
-Végre hogy megjött az
eszetek,gratulálok-mondta Sziki,majd egy hatalmas ölelést kaptam tőle.
-Gratulálok tesó,megfogtad az
Isten lábát!-viccelődött Bence,amin jót nevettünk,majd tőle is kaptam egy
ölelést.
Még egy darabig
elbeszélgettünk,majd lassan az asztalhoz ültünk.Gyorsan elmentem a
tálakért,amiben az étel van,majd az asztalra tettem őket.
-Hű,de jól néz ki,és az illata is
milyen finom-jegyezte meg Bence.-Ki volt a szakács?
-Hát a szakács most kivételesen
én voltam,mert Ya Ou-t befogtam takarítani.
-Na akkor gond nem lehet,mert Ya
Ou-t ismerve a felét biztos odaégetné,vagy
a cukor helyett sót rakna bele-mondta Sziki.
-Héé,az csak egyszer fordult
elő,és az véletlen volt.Ugyan olyan tartóban volt a cukor is,meg a só is.Honnan
kellett volna tudnom,hogy melyik a cukor?Én úgy tudtam,hogy csak egy olyan
doboz van,amiben a cukor van.Aztán mégse,mert később kiderült,hogy a só is
olyanban van.-magyarázkodott Ya Ou.
-Te komolyan összekeverted a sót
meg a cukrot?Azt hittem,Sziki csak viccel.-ekkor már mindannyian dőltünk a
röhögéstől.-És hogy jöttetek rá,hogy össze lett cserélve a 2 íz?
-Hát az csak később derült
ki,amikor Ya Ou megkínált minket a sütijével.-nézett rá Sziki Ya Ou-ra.-Azonnal
kiköptük.De egyébként ő sem tudott róla,mert ő is először evett belőle.
-De akkor is.Hát
kicsim,gratulálok.-Próbáltam visszatartani a röhögést,de ez nem jött
össze,úgyhogy kitört belőlem,de a többiek sem tettek másképp.
-Hát Ya Ou-tól mit
vártunk?-kérdezte Bence,de persze csak poénkodva.
-De ne máár..Nem igaz,hogy ti még
sosem hibáztatok..-mondta Ya Ou a sértettet játszva.
