36.rész

Sziasztok!
Úgy alakult,hogy sulikezdés előtt még egy részt tudtam hozni,ugyanis volt időm írni.Igazából ez valami előleg féleség is lenne,ugyanis-számításaim szerint-másfél hétig biztosan nem tudok fejezetet hozni,azután meg majd meglátom,hogy lesz időm és energiám rá.Próbálom majd nem annyira elhúzni a részek érkezését,de nem tudom,hogy mi lesz a gimiben,úgyhogy előre inkább nem is ígérek semmit.Ez a rész elég hosszúra sikeredett,és remélem,hogy meg lesztek vele elégedve.
Ha elolvastad komizz,pipálj,vagy akár fel is iratkozhatsz,csak annyit kérek,hogy valami nyomot hagyj magad után,mert szeretnék egy felmérést végezni,hogy hányan olvassátok a blogot.Most az egyszer kérném,hogy ha véleményt írsz,akkor kérlek,hogy MOST kizárólag a blog felületére írd,mert így nekem is könnyebb.Köszönöm :)
Ui-Élvezzétek ki a nyár utolsó napjait,ugyanis hosszú év elé nézünk megint csak.
Jó olvasást!
xxKlauxx

Bence meg Sziki még ott veszekedtek mellettem,de az egész monológból nem értettem semmit.Benu szavai csengtek a fülemben.Ő a barátnőd…És igen,ekkor minden kitisztult a fejemben,és az utolsó apró részletre is emlékeztem.

Kiszaladtam a próbateremből,és Gréta lakása felé vettem az irányt.Nem hiszem el,hogy lehettem ekkora balek?A legfontosabb embernek okoztam fájdalmat.

Körülbelül 7 prec alatt megérkeztem,és a megfelelő ajtónál becsengettem.Az ajtó elég hamar kinyílt.

-Ya Ou-lepődött meg a lány.-Hát te?

***Szatmáry Gréta szemszöge ***

Ma korán keltem,mert feltétlenül be kellett vásárolnom.Rácsörögtem Alexre,hogy lenne-e kedve velem eljönni,amire természetesen igennel felelt.Szinte mindennap beszélünk telefonon,amióta ez a dolog történt Ya Ou és köztem.Rá mindig számíthattam,és ez most sem volt másképp.

Úgy beszéltük meg,hogy feljön értem,és innen majd együtt megyünk.Amikor megérkezett,elindultunk.

A boltba beérve nézelődni kezdtünk,és a szükséges dolgokat a kosárba pakoltuk.Mikor néhány szem almát tettem a kosárba,megláttam Ya Ou-t,amitől azonnal jobb kedvem lett.Kicsit beszélgettünk,aztán megjelent mellettem Alex,aki nem túl barátságosan beszélt Ya Ou-val,ráadásul amikor be akartam mutatni neki a legjobb barátomat,akit -mellesleg már ismert,de az amnéziája miatt őrá sem emlékezett-akkor a szavamba vágva azt felelte,hogy a barátom,ami elég kétértelmű válasz,és nem tudom,hogy ezt miért csinálta.Mivel jobbnak láttam ezt a beszélgetést hanyagolni,így gyorsan elköszöntem tőle,majd Alexet magam után húzva elmentünk.

-Ez most mire volt jó?-kértem számon,amikor hallótávolságon kívül került szerelmem.

-Mi?-kérdezett vissza úgy,mint aki nem tud semmiről.

-Ne játszd meg magad,nem áll jól-szidtam össze.-Miért kellett azt mondanod,hogy a barátom vagy?

-Mert az is vagyok-vágott vissza.

-Igen,az vagy,de nem úgy,ahogy ő gondolja.Ezzel a válasszal épp azt érted el,hogy azt higgye,együtt vagyunk.Köszönöm szépen-mondtam gúnyosan.

-Kit érdekel,hogy mit hisz?Gréti,aki valóban szeret téged,az sosem feled el,bármi is van.Egyáltalán nem érdemel meg téged.Csak nézz magadra.Hányszor kapartalak össze a földről miatta?Ez már legalább a harmadik alkalom.Mikor látod be,hogy állandóan csalódást okoz?

-Na jó,tudom,hogy csak jót akarsz,de ne így.Ha ócsárolod,szerinted attól jobb lesz?Nem fog megváltozni a véleményem.Ő életem szerelme,és ha te ezt nem tudod elfogadni,akkor kár folytatni ezt a barátságot-buktak ki belőlem a szavak.

-Így gondolod?Hát jó,akkor nekem nincs itt semmi keresnivalóm.Ha magadba szálltál és megjött az eszed,keress meg.Tudod,hol találsz-mondta,majd elviharzott.

Nagyot sóhajtottam,majd a pénztárhoz mentem,ahol gyorsan kifizettem a dolgokat,és hazasiettem.Otthon kipakoltam a vásárolt élelmiszereket,majd mikor végeztem,elterültem a kanapén.

Gőzöm sincs,hogy mi baja van Alexnek.Az utóbbi időben teljesen másképp viselkedett a szokottnál.Nem tudom,mennyit agyalhattam,de gondolatmenetemből a csengő éles hangja zökkentett ki.Lassan az ajtóhoz botorkáltam,majd kitártam azt,ami mögött nagy meglepetésemre Ya Ou állt.

-Ya Ou…Hát te?-kérdeztem.

Ezután olyan gyorsan történt minden,hogy szinte fel sem tudtam fogni a dolgokat.Akkor eszméltem csak fel,amikor szerelmem szorosan magához húzott,és olyan vadul csókolt meg,mint még soha.Tette váratlanul ért,ezért amint elváltunk,levegőért kapkodtam.

-Ne haragudj rám kérlek-mondta szerelmem bűnbánóan,majd erősen megölelt.

-E…Emlékszel rám?-kérdeztem hatalmas mosollyal.

-Már igen,hála Bencének,aki leordibálta a fejem.

-Úgy szeretlek-mondtam könnyeimmel küszködve.

Fejem a vállába fúrtam,és belélegeztem-a már oly régen érzett- illatát.

-Nem tudom,hogy lehettem ekkora idióta.

-Nem te tehetsz róla.Így alakult,de most végre minden rendbe jött,és csak ez a lényeg.

-De akkor is.Ha nincs ez az egész-kezdett magyarázkodni,de azonnal félbe szakítottam.

-Ya Ou,kérlek ne okold magad a történtek miatt.Látom rajtad,hogy bűntudatod van-mondtam,majd közelebb hajoltam hozzá,és gyengéden megcsókoltam.

Szerelmem derekamnál fogva még jobban magához húzott,és mohón falni kezdte ajkaimat.Nyelve vad táncot lejtett az enyémmel.

-Szeretlek-bújtam hozzá,miután elváltunk egymástól.

-Én téged még jobban-közölte,és csókot lehelt ajkamra.-Várj csak,van még egy kis elintézni valóm-mondta,majd félre vonult,és telefonálni kezdett.Nem sokat értettem az egész beszélgetésből,de Ya Ou úgyis elmondja majd.Persze csak ha akarja.

-Na-csapta össze a tenyerét-holnap utazunk Siófokra-közölte boldogan.

-Mi?Már holnap?De a?És a?-dadogtam össze-vissza.

-Igen,holnap.Már rég ott lehetnénk,ha nincs ez-szomorodott el.

-Ah-sóhajtottam-Ya Ou,nézz a szemembe-parancsoltam rá.Nem tudom,hogy magyarázzam el neki,hogy megértse,nem ő felel a történtekért.-Ami történt,megtörtént.Nem mondom,tényleg nehéz volt ez a 2 hét nélküled,de megoldódott.Baleset volt,és ezt nem tudtad volna megakadályozni.Én emiatt egyáltalán nem haragszom rád.Mikor fogod ezt végre megérteni?-enyhültem meg a végére,ugyanis az elején kicsit indulatos voltam.

-Köszönöm-válaszolta,majd megcsókolt.

-Ya Ou-toltam el magamtól,amikor barátom a pólómat próbálta rólam lehámozni.

-Bocsi,elragadott az indulat.A közeledben szinte megőrülök.Egyszerűen nem tudok uralkodni magamon,már annyira vágyom rád-nézett mélyen szemeimben.Sötétbarna,szinte fekete íriszei csak úgy csillogtak.

-Majd holnap-kacsintottam.

-Szavadon foglak Édesem-mondta Szerelmem egy perverz mosoly kíséretében.

-De egyébként ez a holnap még mindig nem tiszta.Most a bandával kéne foglalkoznod,hisz rengeteg koncertet kellett lemondani,ráadásul hamarosan újra koncerteztek,és még nem is próbáltatok.A végén a srácok megharagszanak rám,amiért minden időd velem töltöd.Miattam ne hanyagold a csapatot,de tényleg.Én tudok várni-mosolyogtam.

-Most aki számomra a legfontosabb,az Te vagy-fogta kezei közé arcom.Te vagy az első helyen,és utána jöhet a banda.Senki.Érted?Senki nem olyan kulcsfontosságú,mint Te.

Szavai hihetetlenül jól estek.Soha,senki nem mondott nekem még ilyen szépeket.És igen,bátran kijelenthetem,hogy boldog vagyok,amit részben a drága barátnőmnek is köszönhetek,aki ha nem rángat el az első koncertjére,akkor valószínűleg soha nem ismertem volna meg ezt a csodálatos embert,akit most magam mellett tudhatok.Számtalan dolgot köszönhetek Ya Ou-nak is,akivel már 3 hónapja vagyok együtt.Persze volt köztünk jó pár összezörrenés,de szerencsére mindent meg tudtunk beszélni.Volt egy olyan pont az életem azon szakaszában,amikor Szerelmemmel majdnem teljes 2 hétig nem beszéltem a hülyesége miatt,és ugyanez volt a balesete után is.Akkor úgy éreztem,hogy mindennek vége,itt már nincs mit menteni.Semmi életkedvem nem volt,most pedig újra együtt vagyunk,és minden rendben van kettőnkkel.Ya Ou rengetegszer mutatta ki,hogy valóban fontos vagyok Neki,én pedig teljes mértékben megbízom benne.

-Szerelmem,imádlak-mondtam boldogan.

-Hát még én Téged-válaszolta.-Na,már későre jár,úgyhogy én haza megyek,és reggel fél 6-ra itt leszek érted,addigra pakolj mindent össze.

-Először is.Már fél 6-ra?Az nagyon korán van.Másodszor pedig:Miért nem alszol itt?-kérdeztem boci szemekkel nézve rá.

-Első kérdésedre felelve igen,mert nem fogunk odaérni.És sajnos Kincsem most nem tudok itt aludni,egyrészről mert még nekem is be kell rakodnom a bőröndömbe,másrészről pedig szerintem te is tisztában vagy azzal,hogy abból nem lenne alvás-vigyorgott perverzen.

-Ya Ou-bokszoltam a vállába.

-Na szia Életem,holnap találkozunk-búcsúzott el tőlem,majd egy utolsó csókot nyomott ajkaimra,és kisétált az ajtón.Vagy 5 percig álltam még mosolyogva az ajtóban,amikor a szomszédom kijött a lakásából.Gyorsan észbe kaptam,és miután köszöntem neki,visszamentem a szobámba pakolni a táskámba,hogy holnap ne azzal kelljen indítanom a napot.

35.rész

Sziasztok!
Meg is érkeztem a folytatással.Lesz benne egy-két csavar,úgyhogy remélem,tetszeni fog nektek.
Hamarosan kezdődik a suli.Ki hogy viseli?Nekem a nyári szünet olyan gyorsan eltelt,mintha csak 2 hétből állt volna.Apropó suli..Mivel idén kezdem a gimnáziumot,ezért nem tudom,hogy milyen gyakran fogok tudni részt hozni.Igyekszem szabadidőmben írni,de biztos,hogy még ennél is kevesebb rész lesz,hisz a gimi nagyon kemény.Remélem,mindenkinek jól telt a nyara.
Jó olvasást!
xxKlauxx

-Srácok,nekem lenne még itt egy-két holmim.Van még itt valami zsák vagy doboz?

-Tessék-mondta Sziki,miközben egy kisebb  dobozt nyomott a kezembe.Miután megköszöntem,a hálóba mentem,majd a szekrényhez léptem,ahonnan kipakoltam a ruháimat.Hát meg kell hagyni,hogy volt egy jó pár darab,ugyanis egyik nap nálam,másik nap itt aludtunk,aztán itt maradtak.Nem is tudom,mit fogok csinálni Ya Ou nélkül.Eddig is rohadt nehezen tudtam elfogadni,de ahogy telnek a napok,ez az érzés csak egyre rosszabb lesz.

*1 héttel később*

***Feng Ya Ou szemszöge***

Ma végre hazamehetek ebből a kórháznak nevezett börtönből,ahol másfél hetet kellett eltöltenem.Ebben a másfél hétben úgy éreztem magam,mintha már legalább 1 hónapja lennék ide bezárva.Természetesen Sziki és Bence rendszeresen látogattak,és próbálták feldobni szürke napjaimat.Nagyon örültem a társaságuknak,de sajnos mégsem tudta visszaadni azt az érzést,mintha a saját otthonomban lennék.A szüleim is minden áldott nap bejöttek,anyu szinte el sem mozdult mellőlem,de amikor kezdtem magam tényleg jól érezni,akkor mondtam neki,hogy nem kell egész nap mellettem szobroznia,nyugodtan menjen haza pihenni,amit végül vonakodva,de elfogadott.Amit viszont sajnáltam,hogy az a lány,aki első nap meglátogatott,többet nem jött be.Nem tudom,hogy mi történhetett,de mindennap vártam,hátha betoppan,de sajnos nem így történt.

Ameddig a szükséges papírokra vártam,összepakoltam a dolgaimat.A doki hamarosan megérkezett a zárójelentéssel,majd apu hazaszállított.

Ennyi idő után nagyon fura volt belépni a saját lakásomba.Az első dolgom az volt,hogy összedobjak magamnak valami ehető kaját,ugyanis a kórházi koszt nem mondható normális ételnek.A többiek mindig hoztak fel valamit a büféből,de az mégsem ugyanaz,mintha itthon készítenék valamit.Összeütöttem néhány tojást,amit rántottaként készítettem el és azonnal be is faltam.

Utána levettem magam a kanapéra,és bekapcsoltam a tévét.Váltogattam a csatornák között,de nem találtam számomra megfelelő adást.Az egyik csatornán valóságshow ment,a másikon ilyen latin-amerikai nyálas sorozat,a többit meg inkább meg sem említem.

Felkaptam a telefonom az asztalról,majd felléptem a közösségi oldalakra,és eddig is rettentő sok üzenetet kaptam egy nap,de most nagyon meglepődtem,ugyanis a szokásosnál kétszer annyi volt. Mindenki jobbulást kívánt,meg kérdezték,hogy mi történt pontosan.Sziki posztolta ki,hogy kórházban voltam,így értesültek a rajongók a hírről.Bevallom,nagyon jól esett látni,hogy ennyien aggódnak értem.Mivel rengeteg levél volt,ezért inkább senkinek nem válaszoltam,helyette helyzetjelentést adtam.Kiírtam,hogy minden oké,végre kiengedtek,és innentől kezdve ugyanúgy mennek a koncertezések.

A napom arányosságában hamar eltelt,viszont olyan egyedül éreztem magam a lakásomban.Mintha valami,vagy inkább valaki hiányzott volna.

Miután lefürödtem,befeküdtem az ágyba és gondolkodtam.A lányt láttam magam előtt,aki meglátogatott.Ki lehet ő?Még a nevét sem tudtam kideríteni.

Reggel olyan fél 10-körül keltem fel,hogy próba előtt még le tudjak ugrani a közeli kisboltba.Mivel nem voltam éhes,ezért inkább nem is reggeliztem.

10 óra fele lementem a marketba,és a szükséges dolgokat a kosárba pakoltam.Épp tejfölért indultam,amikor a gyümölcsöknél egy ismerős alakot vettem észre.Hosszú,barna haj..Hát persze,a lány a kórházból.Milyen kicsi a világ.

Amikor megfordult,rögtön észre vett,és hatalmas mosoly ült ki az arcára.Felém indult,én pedig automatikusan követtem példáját.

-Szia Ya Ou-üdvözölt hatalmas mosollyal.

-Szia-itt megakadtam,mert még mindig nem tudtam a nevét.-Hogy is hívnak?-túrtam zavartan a hajamba.

-Gréta vagyok-mutatkozott be.-Hogy vagy?

-Már teljesen jól,köszi-ajándékoztam meg én is egy mosollyal.

Ekkor megjelent egy fiú,aki átkarolta Grétát.

-Heló-mondta barátságtalanul.

-Szia-köszöntöttem őt is.

-Ya Ou ő itt-kezdte a lány,de a srác a szavába vágott.

-A barátja vagyok-folytatta a fiú.

-Ó,értem-mondtam,miközben lehervadt arcomról a mosoly.

-Nekünk most mennünk kell,örültem,hogy találkoztunk-búcsúzott el Gréti.

-Én is örültem,sziasztok.

A találkozás után a jókedvem helyébe szomorúság költözött.Mármint nem azért,mert láttam őt,hanem 1.a barátjával volt,2.mikor megjelent a fiú,elszomorodott.

Gyorsan a kasszához mentem fizetni,majd hazasiettem.A zacskókat csak a földre raktam,mert semmi kedvem nem volt elpakolni.Levetettem magam a kanapéra,és gondolkodtam.Próbáltam nem a lányra koncentrálni,de egyszerűen minden gondolatom körülötte forgott.

Az órára pillantottam,ami fél 1-et mutatott.Ó a francba,1 óra múlva próba.Gyorsan a telefonom után nyúltam,és kikerestem a legközelebbi pizzéria telefonszámát,majd rendeltem magamnak egyet ebéd gyanánt.A szokásoshoz képest elég hamar kihozták.Miután megettem a felét,elindultam a próbaterem felé.Sietnem kellett,mert így is később indultam.A megbeszélt időpont után 5 perccel estem be,ami tőlem pont elfogadható.Általában fél órákat szoktam késni.

-Nézzenek oda,majdnem pontos voltál-dicsért meg Sziki.-Mi történt veled?

-Ne is kérdezd…Ma elmentem bevásárolni,erre a sorok között kit látok meg?

-Na kit?-kérdezte Bence.

-Grétát.

-Emlékszel rá?-kérdezte csodálkozva Beni.

-Sajnos nem,de megkérdeztem a nevét.Annyira ismerős volt,de egyszerűen még mindig nem tudom,ki ő,és ráadásul nagyon szomorú volt.A kórházban is az volt már.Nem tudjátok,hogy mi a baja?Hogy miért szomorú?

-Miattad-bökte ki Bence.

-Miattam?-kérdeztem vissza teljes sokkban.-Mit ártottam én neki?

-Na jó,nem lehetsz ekkora idióta-ordibálta le a fejem.

-Bence,ne-szólt rá Sziki.

-Ó dehogyisnem.Épp itt az ideje,hogy megtudja…Grét épp eleget szenvedett,és nem fogom hagyni,hogy te-mutatott rám-teljesen a padlóra küldd.

-De mit?-kérdeztem értetlenül.

-Azt,hogy ő a barátnőd,és te okozol neki minden fájdalmat.Nem veszed magad észre?-kiabált Beni.

-Bence ezt most fejezd be.Nem tehet róla,hogy nem emlékezett rá-vett a védelmébe Sziki.

Bence meg Sziki még ott veszekedtek mellettem,de az egész monológból nem értettem semmit.Beni szavai csengtek a fülemben.Ő a barátnőd…És igen,ekkor minden kitisztult a fejemben,és az utolsó apró részletre is emlékeztem.

Kiszaladtam a próbateremből,és Gréta lakása felé vettem az irányt.Nem hiszem el,hogy lehettem ekkora balek?A legfontosabb embernek okoztam fájdalmat.

Körülbelül 7 perc alatt megérkeztem,és a megfelelő ajtónál becsengettem.Az ajtó elég hamar kinyílt.

-Ya Ou-lepődött meg a lány.-Hát te?

34.rész

Sziasztok!
Ne haragudjatok,hogy egész eddig nem volt blog,de most is alig tudtam összehozni a részt,ugyanis Németországban vagyok már másfél hete,és semmi időm nincs.
Na de most itt a rész,tudom,nem lett valami hosszú,de-mint már említettem-pont annyi időm van,hogy levegőt tudjak venni.Mindig megyünk valamerre,és így tényleg nehéz írni.A következő fejezet nem tudom,hogy mikor jön,ugyanis még 1 hétig itt leszek,de amint lesz megint időm,nekiállok írni.
Ha elolvastad,kérlek komizz vagy pipálj,hogy tudjam,mit gondoltok a blogról.
Jó olvasást!
xxKlauxx

-Gréti,tényleg haza kéne menned.Mi itt maradunk,de már úgysem látogathatjuk-indítványozta Beni is.

-Oké,de holnap reggel visszajövök-egyeztem bele.

Búcsúzásképp a srácok megölelték,majd miután a  szokásos hegyi beszédet elmondták(pihenjem ki magam,ne idegeskedjek stb),hazamentem.

Otthon azonnal beálltam a zuhany alá,majd mikor végeztem,alaposan megtörölköztem és felvettem a pizsamámat.A következő állomásom a szobám volt,ahol nyomban bevetettem magam az ágyba,és szinte azonnal álomba szenderültem.

**Feng Ya Ou szemszöge**

Iszonyatos felfájással ébredtem egy teljesen idegen helyen.Körbekémleltem a helységet,majd  lepillantottam ujjaimra,és mikor a mutatóujjamon megláttam a csíptetős pulzoximétert,rájöttem,hogy kórházban vagyok.

Kis idő múlva nyílt az ajtó,és egy fehérköpenyes alak közeledett felém.

-Jó napot!Hogy van?-kérdezte kedvesen.

-Szörnyen fáj a fejem..Mi történt?

-Nem emlékszik a történtekre?

-Nem…Az előző pár óra teljesen kiesett.Bár nem vagyok benne teljesen biztos,hogy csak pár óra.

-Semmi probléma,ez az Ön esetében teljesen normális.Nyugodjon meg,nincs semmi komolyabb baja a részleges amnézián  kívül-közölte az orvos.

-Amnéziám van?-kérdeztem teljesen sokkolva.

-Igen,de nem súlyos.Most apró részletekre,személyekre nem emlékszik,de ez hamarosan változni fog,ne ijedjen meg-mondta.-Vannak kint néhányan,akik szeretnék Önt látni,úgyhogy beengedem őket-nyilatkozta barátságosan.

Bólintottam,majd a doki eltűnt az ajtóban.Nem sokkal később bejött Sziki Bence,és egy nagyon csinos lány,akit vagy nem ismerek,vagy nem emlékszem rá.Próbáltam csak a lányra összpontosítani.Koncentráltam,hátha bevillan valami kép,de semmi.

A lány megkérdezte,hogy vagyok,amire pozitív választ adtam,a fejfájásomat leszámítva.Mikor megkérdeztem,hogy ismerjük-e egymást,nagyon elszomorodott.Arcán nem látszott semmi nyoma a bánatának,viszont a szeme tükrözte,hogy rosszul esett neki.Bevallom nekem is vacak kedvem lett attól,hogy ezt a lányt így elszomorítottam.Talán ő egy fontos ember volt az életemben?Mikor kellően összeszedte magát,mondta,hogy egy ismerős.Nekem az volt a legfurább,hogy a legtöbb dologra emlékeztem,csak pár sötét folt volt,ami nem akart kitisztulni.Valószínűleg ez történt a lánnyal is.Mármint hogy ez pont kiesett az emlékeimből.Miután az említett személy elhagyta a helységet,Bence követte,így Szikivel maradtunk.

-Mi a helyzet tesó?-érdeklődött Sziki.

-Hát már jobban vagyok,de a fejem még midig szét akar robbanni-mondtam,miközben a  fejemhez kaptam a kezem.-Sziki..Ki volt az a lány,aki az előbb itt volt?-tettem fel kérdésem.Nem tudom,miért érdekelt ennyire,de valamiért úgy éreztem,hogy nagyon erős kötelék fűz hozzá.

-Ööö…Hát…-dadogott.-Ahogy mondta,csak egy ismerős.-válaszolta,de teljesen megváltozott.Nem mondott igazat,ebben biztos voltam.Nem kérdeztem rá újra,mert úgyis ugyanazt állította volna.

Idegesített,hogy nem tudtam,ki ő,és milyen szerepet töltött be az életemben.

Egyszer csak nyílt az ajtó,amin apa,anya,valamint Jiayun lépett be.Azonnal érdeklődni kezdtek a hogylétem felől.Anya arcán láttam,hogy nagyon aggódott,de melyik szülő ne aggódna,ha a gyereke kórházban lenne?

A családom egész nap mellettem volt.Sziki délután olyan 3 körül hazament pihenni,de azt mondta,hogy majd jönnek Bencével látogatóba,ami felől semmi kétségem nem volt,hisz minket nem csak a munka köt össze,hanem tényleg egy nagyon erős barátság alakult ki közöttünk,és mindig mindenki számíthatott,és még most is számíthat mindenkire.

***Gréta szemszöge***

Ya Ou már 4 napja van bent a kórházban,de a fiúk tanácsára nem látogattam meg.Szinte beleepedtem abba,hogy nem láthatom,de Bence szerint ha bemennék,csak rontanék a helyzeten.Természetesen mindig érdeklődtem a srácoktól,hogy hogy van.

Kedden jött az SMS,hogy ma ráérek-e,mert Ya Ou lakásából ki kéne pakolni azokat a dolgokat,amikre nem emlékszik,beleértve az összes közös képünket,emlékünket,mindent.Nagyon fájt ez az egész,de ha ott hagyjuk,akkor megint jönnek fel benne a-még megválaszolatlan-kérdések.Gyorsan megválaszoltam az üzenetet,majd készülődni kezdtem.

Egy fekete,kényelmes rövidnadrágot vettem fel egy ciklámen színű ujjatlannal,és így teljesen indulásra készen álltam.Az út nagyon gyorsan eltelt.A megfelelő tömbnél feltrappogtam a lépcsőn,majd bekopogtam az ajtón,amit Sziki nyitott ki.

-Szia,már vártunk-fogadt mosolyogva,majd megölelt.Én is köszöntem neki,majd beljebb mentünk,ahol megpillantottam Bencét,aki épp azt a macit rakta be egy dobozba,amin az egyik puszis közös képük van rajta,amit Ya Ou tőlem kapott.Amint Beni meghallotta,hogy megérkeztem,azonnal odakapta a fejét.

-Gréti,szia-mondta,majd odajött hozzám,és Szikihez hasonló módon megölelt.

-Szia-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra,ami kisebb-nagyobb nehézségek árán,de sikerült.

-Hogy vagy?-érdeklődött kedvesen.

-A történtek után?Szerinted?

-Grét,nyugi van.Hamarosan visszatérnek az emlékei.Képzeld el,ma például vissza tudott emlékezni arra,hogy Óváron lakott.Szépen lassan minden régi  emlékkép eszébe fog jutni.-nyugtatgatott.

-De tudod milyen rohadt nehéz azzal a tudattal élni,hogy aki a világot jelenti számodra,nem tudja,ki vagy?Ez nekem valahogy nagyon furcsa.Rátok emlékszik,a szüleire emlékszik.Számára minden fontos emberre emlékszik,csak rám nem.Annyi közös emlékünk volt.Nem eshetett neki ki minden,ahhoz túl sok dolog volt.

-A közös emlékeitekre mind emlékszik,csak nem tudja,kihez kösse.Pár hét,és újra boldogok lesztek együtt-mondta Bence,miközben bíztatóan a vállamra rakta egyik kezét.

-Ki van most Ya Ou-val?

-A szülei vannak bent vele.Ők mondták,hogy jöjjünk ide,és rakjunk el néhány dolgot.

-Én örülök,hogy jól elbeszélgettek,de nem akartok esetleg segíteni is?-lépett mellénk Sziki egy nagy dobozzal a kezében.

-Bocs,bocs,megyünk már-raktam fel megadóan a kezem.

A legtöbb dolgot eltűntettük,de akkor jutott eszembe,hogy egy csomó ruhám itt van.

-Srácok,nekem lenne még itt egy-két holmim.Van még itt valami zsák vagy doboz?

-Tessék-mondta Sziki,miközben egy kisebb  dobozt nyomott a kezembe.Miután megköszöntem,a hálóba mentem,majd a szekrényhez léptem,ahonnan kipakoltam a ruháimat.Hát meg kell hagyni,hogy volt egy jó pár darab,ugyanis egyik nap nálam,másik nap itt aludtunk,aztán itt maradtak.Nem is tudom,mit fogok csinálni Ya Ou nélkül.Eddig is rohadt nehezen tudtam elfogadni,de ahogy telnek a napok,ez az érzés csak egyre rosszabb lesz.