15.rész

Sziasztok!

1.Elkészültem a 15.résszel is!Ebben lesz egy kis izgalom.

2.Mostanában nem nagyon kapok visszajelzéseket,így nem tudom,hogy érdemes-e folytatni.Aki olvassa a blogom,az legyen szíves írjon vagy ez alá a rész alá,vagy Facebook-on,hogy tudjam,ki az,akit érdekel.

xxKlauxx

-Miért sírsz?-kérdezte Ya Ou,miközben letérdelt elém,és a könnyeimet törölgette.

-Á,semmi,nagyjuk..

-Aha,add ide a gépet!-’’parancsolt” rám barátom.

-Nem!-vágtam rá azonnal,és próbáltam elrejteni.Ez az akcióm sikertelen volt,mert kivette kezemből,majd felnyitotta a gépem fedelét,és ő is meglátta a cikket…..

Miután végigolvasta,levágta a kanapéra a  laptopot,majd mellém huppant,és megölelt.

-Nem hiszem el,hogy folyton megy a keverés.De nyugodj meg,ne foglalkozz ilyenekkel.Én tudom,hogy ez nem igaz,és ez épp elég.-mondta,majd nyomott egy puszit a homlokomra.

-De ez akkor is sok,én ezt nem bírom..Miért kell egyáltalán ilyenről cikket írni?-kérdeztem barátomtól szipogva.

Nem válaszolt,hanem maga felé fordított,majd őrjítő lassúsággal közelíteni kezdte arcát enyémhez. Már csak pár milliméter volt kettőnk között,majd ezt a távolságot hamar letudta,és érzéki csókcsatákba kezdtünk.Mikor elváltunk egymástól,Ya Ou rögtön terelte a témát.

-Nemsokára itt a koncert ideje..Már csak 2 nap.

-Ú basszus tényleg.El is felejtettem,de jó hogy mondtad.-vidultam fel egy kicsit.-Wí,már annyira várom!-kezdtem el ugrálni örömömben.

Ya Ou mosolyogva nézett,és szerintem megkönnyebbült,hogy túltettem magam az előző pletykán.

-Látom,hogy nagy az örömöd.Úgy viselkedsz,mint egy öt éves.-gúnyolódott,bár láttam arcán,hogy nevetőráncai megrándultak,így tudtam,hogy csak hülyéskedik.

-Nagyon vicces.Miért,én nem örülhetek semminek?-tettettem felháborodást,majd kiöltöttem rá a nyelvem.

-Hát de most nem?A 3 éves unokatesóm csinálta ezt utoljára.

-Jól van Ya Ou!-mondtam,majd kezeimet összekulcsoltam magam előtt,és hátat fordítottam neki.

-Most haragszol?Ne legyél durci.Tudod,hogy nem gondoltam komolyan.-egy pillanatra megijedt,hogy tényleg haragszom rá,de én közben mosolyogtam,csak ő nem látta.

Mivel nem válaszoltam,ezért más megoldáshoz folyamodott.Hajamat előre rakta,majd a vállamat és a nyakamat hintette be apró csókokkal,amitől teljesen kirázott a hideg.

-Még mindig haragszol?-kérdezte 2 puszi közt.

Már nem tudtam tovább tettetni,így megfordultam,és magamhoz húztam,majd csókolni kezdett.Ez a csók nem olyan volt,mint az előző,hanem sokkal tüzesebb.

A kanapéra döntött,Ő pedig ügyelve,nehogy összenyomjon,rám feküdt.és egyik kezével tartotta magát,a másik pedig vándorútra indult.Én sem tétlenkedtem,hanem végigsimítottam hátán,amit Ő apró nyögésekkel díjazott.Ajkaink közben egyszer sem váltak el egymástól.Barátom egy mozdulattal megszabadított a pólómtól,majd én is az övétől.

Lassan végighúztam ujjaim mellkasán,amitől teljesen felpörgettem.Egyre hevesebben falták egymást ajkaink,de mikor szerelmem a nadrágom gombjához ért,megállítottam.

-Ya Ou-még-ne!-kértem meg,de csak szakadozva tudtam beszélni.Szót fogadott,így felkelt,én pedig kifulladva kapkodtam levegő után.

Egy darabig még a kanapén feküdtem,majd megkerestem Ya Ou-t,aki a szobámban tartózkodott,és egy mappával szemezett.Éppen megnézte volna,hogy mi van benne,de én hamarabb cselekedtem.

-Meg ne nézd!-szóltam rá,amitől ő egy kicsit összerezzent,mert nem vett észre.Kikaptam a kezéből a mappát,és jól elsüllyesztettem a szekrényem mélyében.

-Mi van benne?-kérdezte kíváncsian Ya Ou.

-Semmi-próbáltam ezzel az egy szóval meggyőzni,de még én sem hittem el.

-Aha,azért nem nézhetem meg,ugye?

-Nincs benne semmi érdekes,csak pár papír.De lényegtelen,tényleg.

-Oké.Hozol nekem egy kis vizet?-kért barátom.

Bólintva sarkon fordultam,majd a konyhába mentem,ahol megtöltöttem egy poharat a kért itallal,majd bevittem szerelmemnek.Hát igen,nem véletlenül küldött ki.A mappám ki volt nyitva,és a rajzaimat és a dalszövegeimet nézegette.

-Mondtam,hogy ne nézd meg!-mondtam mérgesen,majd a poharat letettem a komódra,és én is nézni kezdtem alkotásaim.

-Ezeket miért rejtegetted előlem?Gyönyörűen rajzolsz,és a zeneszövegek is nagyon jók.-dicsért meg Ya Ou.

-Mert szerintem nem  a legjobbak,és csak hobbiszerűen rajzolok,így nem is fontosak..

-Dehogynem..Ú,nekem ez a kettő tetszik a legjobban!-mondta,majd felemelte a 2 rajzot.Az egyik egy szemet ábrázolt,amiben egy város képe volt látható,a másik pedig hangjegyekből és violinkulcsból álló madár képét ’’vetítette”le.

-Ezeket be kéne küldeni egy versenyre,mert vannak nagyon profi graffitik is,és rajzok egyaránt.

-Úgysem nyerném meg,ezek csak amatőr alkotások,mások sokkal szebbet csinálnak.

-Na jó,ez nem igaz.Ezek is úgy néznek mi,mint a mesterművek,és látszik,hogy sokat dolgoztál rajta.

-Köszönöm,hogy biztatsz…-hálálkodtam.

-Nekem az a célom,ami neked a legjobb.Tudod,hogy sosem akarok neked rosszat,szóval nyugodtan elhiheted.-mondta-majd rám kacsintott.

14.rész

Sziasztok Drágaságok!

Újabb résszel jelentkezem.Ez nem lett olyan hosszú,ezért bocsi.

VISZONT nagyon szépen köszönöm a 3000+oldalmegjelenítést,imádlak titeket!

Ehhez a részhez nem is lenne mondani valóm.

Jó olvasást!

Ui:Ha tetszett,írj komit,vagy iratkozz fel bátran!

A következő rész vagy pénteken,vagy vasárnak jön.

xxKlauxx

Az iskolába vezető út most még hamarabb eltelt,mint szokott.Feldobódva léptem át az egyetem kapuját,majd felgyalogoltam a lépcsőn,és az előadó termünk felé sétáltam.Ahogy beléptem,azzal a lendülettel fordultam is volna vissza,de már így is nemsokára kezdődnek az órák,ezért nem tehettem.Nem tudom,hogy miért nem tud már végre ő is békén hagyni?Miért kell mindig megjelennie olyan embernek az életemben,aki csak tönkre teszi?...

Gondoltam,hogy  vissza fog térni,csak azért,hogy nekem ártson.Na igen,ő volt az egyik barátnőm,Lili addig,amíg el nem árult.Már kezdtem örülni,hogy eltűnt a közelemből,és most tessék.

Szépen csendben odaballagtam az előadóteremben lévő helyemre,de ő csak azért is idegesített engem.

-Lám csak lám,kit látnak szemeim.-gúnyolódott.

-Mi lenne,ha békén hagynál?Ne áltasd magad,úgy is tudom,hogy azért jöttél ide,mert tönkre akarsz újra tenni.-mondtam,de tudtam,hogy ezzel még nincs vége.

-Na jó,igen.Bevallom,tudtam,hogy itt tanulsz,és mivel így is,úgy is suliba kell járnom,így hát ezt választottam ki.Hát nem csodálatos?-piszkálódott.

-Na jó,ide figyelj!Elég nagy ez az egyetem kettőnknek.Te mész az iskola egyik előadójába,én meg a másikba.Így legalább jó messze leszünk egymástól.

-Most viccelsz?Nem azért vagyok itt,hogy oda menjek,ahol te épen nem tartózkodsz.-vágta rá azonnal.

-Pedig jobban tennéd,ha nagy ívben elkerülnél.Apropó,milyen szakot jelöltél meg?-kérdeztem,reménykedve,hogy nem kell még az órákon is a képét bámulnom.

-Pedagógiai szakra mentem,mert amit te tanulsz,azt úgysem tudnám elvégezni.

-Hál’Istennek!Akkor meg fogjad magad,és húzzál át abba a terembe,ahol ti lesztek,mert mindjárt becsengetnek.De egyébként hogyhogy felvettek év közben?

-A diri a rokonom,így nem volt nehéz elintézni.Nekem a kisujjamat sem kellett mozdítani azért,hogy bekerüljek.Ja,és nyugi,már itt sem vagyok.De nem úszod meg a találkozást.-válaszolta,majd kiviharzott a folyosóra.

A düh teljesen felemésztett.A tanárra kellett volna figyelnem,de ez nem ment.Csak ültem a padban,és gondolkodtam.Nemsokára vizsgázom,de alig tudok valamit,mert mindig van valami,ami miatt nem tudok koncentrálni az előadásokra.A percek szinte óráknak tűntek,és már arra vártam,hogy csöngessenek  ki az utolsó óráról.

Mikor végeztem a suliban,azonnal hazamentem,nehogy összetalálkozzak Lillával.Otthon dobtam egy sms-t Ya Ou-nak.

Szia,ma átjössz?Kérlek tereld el a figyelmem,mert mindjárt felrobbanok.

Kis idő múlva jött a válasz:

Szia Kicsim!Mi történt?Persze,amint végeztem,átmegyek,de addig is nyugodj meg.

Majd elmesélem.Várlak.Puszi.

Rendben,nagyon sietek.Fél óra,és nálad vagyok.Puszi. <3

Ezek után csak ültem,és bámultam ki a fejemből.Teljesen lesokkolt a tény,hogy megint el fogja venni tőlem azt,akit szeretek.Nem kéne megtudnia,hogy együtt vagyok Ya Ou-val.Félek,hogy elveszítem.

Így telt el az az idő,amíg szerelmemre vártam.Egyszer csak az ajtó nyitódására lettem figyelmes,majd a nappaliba Ya Ou lépett be,és helyet foglalt mellettem.Aggódva rám emelte tekintetét,majd államnál fogva ujjával maga felé fordított.

-Mi a baj?Bántott valaki?-kérdezte teljesen nekem szentelve figyelmét.

-Nem,nem bántott senki.Csak megjelent a volt barátnőm..Ő volt az egyik,aki tönkre tette az életem.

meséltem a szitut barátomnak.

-Ohh,sajnálom..De most itt vagyok én,és nem fogom engedni,hogy ártson neked.-válaszolta,majd magához húzott,és védelmezőn karjaiba zárt.

-Köszönöm..Már most annyi mindent tettél értem.-hálálkodtam.

-Ugyan,ez csak természetes-legyintett,majd ajkait közelíteni kezdte enyéim felé,és megcsókolt.

Mikor elváltunk egymástól,hozzá bújtam,és mélyen beszívtam az illatát.

-Köszönöm,hogy vagy nekem.

Nem válaszolt,csak mosolyt festett arcára,én pedig a vállára hajtottam a fejem.Így ültünk csendben,ami nem kínos csend volt,hanem csak élveztük egymás társaságát.

Ezt a meghitt pillanatot a telefonom hangja zavarta meg,amitől egy kicsit össze is rezzentem.Kinga küldött egy üzenetet,amit azonnal megnyitottam.

Szia,menj fel Facebook-ra,és nézd meg a  kezdőlapodat,és az adatlapodat.

Nem tudtam,hogy miért írta ezt barátnőm,ezért csak egy ’’rendbennel” válaszoltam,majd a laptopomat bekapcsolva beléptem a közösségi portálra,de ami ott fogadott,az egy döfés volt számomra.

Egy posztban ezt állt:

„A ByTheWay szépfiúja,Ya Ou szerelmes lett.A napokban többször látták sétálni,egy hosszú,barna hajú lánnyal,akit -a nyomozások során –Szatmáry Grétának hívnak.De vajon mit akar tőle a lány?Szereti,vagy csak a pénzre hajt?”

Ezt végigolvasva lecsaptam a laptopom fedelét,szememben pedig  könnyek gyűltek,és nyomban elő is törtek.

-Miért sírsz?-kérdezte Ya Ou,miközben letérdelt elém,és a könnyeimet törölgette.

-Á,semmi,nagyjuk..

-Aha,add ide a gépet!-’’parancsolt” rám barátom.

-Nem!-vágtam rá azonnal,és próbáltam elrejteni.Ez az akcióm sikertelen volt,mert kivette kezemből,majd felnyitotta a gépem fedelét,és ő is meglátta a cikket…..

13.rész

Sziasztok Drágák!

1.Mint már tudjátok,a múltkor megkaptam az első díjam,amit még egyszer nagyon szépen köszönök.

2.Ne haragudjatok,hogy csak most hoztam a részt,de egész hétvégén nem voltam otthon,így nem tudtam írni.Most viszont itt van,és remélem,hogy tetszeni fog.

Ui:írjatok légyszíves véleményt,és örülnék pár feliratkozónak is.

Jó olvasást!

xxKlauxx

-Sziki csajozik!-kiabálja jó hangosan,hogy mindenki odafigyeljen.Erre Sziki csak szúrósan nézett a kreol bőrű srácra,Kinga pedig zavarba jött,és elfordította fejét.

Bencéék is odakapták a fejüket,és ők is jót derültek rajtuk.

-Aj,hagyjátok már őket.-keltem védelmükre.

Szikiék hálásan pillantottak rám,majd mi elköszöntünk a többiektől,és elindultunk.

Úgy beszéltük meg,hogy ma Ya Ou-nál leszünk,így hát rögtön a lakása felé vettük az irányt.Nem voltam még nála,ezért már nagyon kíváncsi voltam.

*Ya Ou-nál*

Ahogy beértünk a lakásába,nekem azonnal leesett az állam.Ahhoz képest,hogy pasi lakás,nagyon szép és tiszta.Minden helyiséget megmutatott.A  nappali fala tejeskávé és fehér,a fürdő pedig csempézett..Annyira jól nézett ki a színösszeállítás.

-Hű,hát neked sem semmi a lakásod.-dicsértem meg.

-Köszi,de a tied még mindig jobb.

-Nem is..Amúgy lehet,hogy a nappalimat én is olyanra festem,mint a tied,mert az nagyon tetszett.-mondtam,mire ő csak mosolygott,és nyomott egy puszit a fejem búbjára.

Összekulcsolta ujjainkat,majd a szobájába húzott,ami almazöld és bézs színekben pompázott.

-A szobámat hagytam legutoljára,mert gondoltam,hogy itt jól körül akarsz majd nézni.

-És milyen jól gondoltad.-mondtam,majd körbesétáltam a helyiségben.Először nem vettem észre semmi különöset,de ahogy az asztalához értem,láttam egy képet,amitől lehervadt a mosoly az arcomról.A fotón egy lánnyal volt,aki éppen egy puszit adott Ya Ou-nak,és a falán ugyanarról a csajról volt még egy,ahol csak simán a kamerába mosolyognak.

-Ő ki?-kérdeztem meg barátomtól.

-Ööö..csak egy barátom-válaszolta,de nagyon furán viselkedett.

Nem akartam benne kételkedni,meg veszekedni sem volt kedvem,ezért inkább hagytam is a témát.

Nagyon elment az idő,így mindketten lefürödtünk.Mire végeztem,a kép már nem volt a helyén,és máshol sem láttam.

-Hová tűnt a fotó?

-Kidobtam…A barátságunk már régen megromlott,ezért a képekre sincs szükség.-mondta,de már kezdett nekem gyanús lenni.Éppen elkezdtem volna faggatni,de Ő már kisurrant a fürdőbe,így magamban tartottam érzéseim.Bevallom,nagyon rosszul esett az,ahogyan reagált.Mintha teljesen megváltozott volna.

Jó,lehet,hogy csak képzelődöm,de szerintem ez valami más.

Hosszú gondolatmenetemet Ya Ou szakította félbe,amikor a szobába lépett,majd az ágyra dőlt.Innentől kezdve nem agyaltam tovább a fotón,csak Ya Ou-ra mosolyogtam,majd példáját követve befeküdtem mellé az ágyba.Ő mintha csak erre várt volna,rám mászott,majd szenvedélyesen megcsókolt.Miközben nyelve táncot lejtett enyémmel,én a hajába túrtam,Ő pedig egyre feljebb húzta pólómat.Mielőtt az említett ruhadarabot lekapta volna rólam,én megszakítottam csókcsatánkat.

-Ya Ou!-szóltam rá.

Mit sem törődve ezzel újra csókolni kezdett,majd ajkaimról áttért nyakamra,amit apró puszikkal hintett be.

-Ya Ou!-szóltam rá erélyesebben,amire végre kapcsolt,és leszállt rólam.

-Ne haragudj…-kért elnézést.

Nem válaszoltam,csak egy puszit nyomtam arcára,majd miután jó éjszakát kívántunk egymásnak,elnyomott az álom…

*Reggel*

Ma suliba kell mennem,de csak délután,így egy kicsit lustálkodtunk.10 óra körül azonban Ya Ou felé fordultam,és pár percig csak néztük egymást,aztán megkordult a gyomra.

-Éhes vagy?-kérdeztem hatalmas mosollyal az arcomon.

-Kicsit-mondta,majd én megfogtam kezét,és kihúztam a konyhába.

Reggelire csak gyorsan készítettünk pár szendvicset,majd miután elfogyasztottuk,elmosogattunk.Rögtön evés után a mosdóba mentem,ahol elvégeztem reggeli tevékenységeimet.Megmosakodtam,fogat mostam,majd megfésültem a hajam.Sminkelni nem nagyon akartam,csak egy kis szempillaspirált kentem magamra.Miután végeztem,átadtam a fürdőszobát barátomnak,én pedig megkerestem a táskám,amibe beleraktam a mai ruháim.Az előszobában rá is bukkantam a keresett cuccaimra,majd a szobába mente,ahol átöltöztem.A koptatott farmerem és a kedvenc szürke,feliratos pulcsira esett a választásom egy fekete karkötővel,és egy nyaklánccal társítva.

A délelőtt többi részében filmet néztünk,majd megebédeltünk,és nekem sajnos indulnom kellett suliba,Ya Ou pedig –szokás szerint-próbára ment.

Az iskolába vezető út most még hamarabb eltelt,mint szokott.Feldobódva léptem át az egyetem kapuját,majd felgyalogoltam a lépcsőn,és az előadó termünk felé sétáltam.Ahogy beléptem,azzal a lendülettel fordultam is volna vissza,de már így is nemsokára kezdődnek az órák,ezért nem tehettem.Nem értem,hogy miért nem tud már végre ő is békén hagyni?Miért kell mindig megjelennie olyan embernek az életemben,aki csak tönkre tesz?....

1.díjam

Jujj,köszönöm szépen az első díjamat Victoria-nak!
Imádlak! <3 :)

Szabályok:
Írd ki kitől van!

Írj 1Szabályok:

Írd ki kitől van!

Írj 11 dolgot magadról!

Válaszolj 11 kérdésre!

Írj 11 kérdést!

Küldd el 11 embernek!1 dolgot magadról!

Válaszolj 11 kérdésre!

Írj 11 kérdést!

Magamról:

1.Imádok rajzolni!

2.Szeretek a természetben sétálni.

3.Legújabb elfoglaltságom,hogy könyvet írok.

4.Szerek énekelni és táncolni!

5.Állatbarát vagyok.

6.A legtöbb időt a barátaimmal töltöm.

7.A blogban leírtakat néha megálmodom,néha meg a suliban az órákon jön az ihlet..xD

8.Szabadidőmben futni szoktam.

9.A laptopom az életem,mert azon van minden fontos dolog.

10.Mostanában rászoktam a fényképezésre is.

11.Imádom az olvasóimat! :) <3 

Victoria kérdései:

1. Mi a kedvenc dalod?

Hát kedvenc dalom nem nagyon van,mert sok fajta zenéz szeretek.

2. Mi késztetett hogy elkezdj blogot írni?:)

Mindig is szerettem volna megpróbálni,hogy milyen,ezért egyik nap elhatároztam,hogy megpróbálkozom vele.

3. milyen a természeted?

Aki velem kedves,azzal én is az vagyok...

4. Melyik hírességet nem bírod annyira?

Hát akiket nem szeretek,azokat meg sem hallgatom/nézem,és nem alkotok róluk véleményt,így most nem nagyon tudnék írni.

5. Hány éves vagy?

A 14-et töltöm nemsokára.

6. Előre megírod a fejezetet például füzetbe vagy a blogba szoktad?:)

Word-be írom a részeket,és onnan másolom át ide.

7. Mi a kedvenc könyved?

Leiner Laura:SzJG örök kedvenc.

8. Milyen blogokat olvasol?

A legtöbb az ByTheWay-es,de van pár olyan,ami más fajta.

9. Rénszarvas vagy szarvas?:3

Rénszarvas,de nem tudom,hogy miért.

10. Milyen állattal nem szeretnél találkozni?

madárpókkal

11. Mit gondolsz a blogodról.

A saját blogomról nem alkotok véleményt! :)

Kérdéseim:

1.Kedvenc elfoglaltságod?

2.Hova szeretnél egyszer eljutni?

3.Oreo-s,vagy buborékos csoki?

4.Kedvenc film?

5.Az íráson kívül mit csinálsz még szívesen?

6.Mi szeretnél lenni?

7.1D,vagy The Vamps?

8.Ha lehetne 1 kívánságod,mi lenne az?

9.Várod már a Karácsonyt?

10.Kézilabda,vagy röplabda?

11.Kedvenc évszak?

Akiknek küldöm:

Friendship or love ByTheWay fanfiction

Álmodj még

Stay with me

Egy beteg lány szerelme

Happy end

My life with Patocska Olivér

Üldözd a lehetetlent

Nothing is forever,just the dream

New life

Live Sound

A mosoly,a zene,Ő

12.rész

Sziasztok!

Meghoztam a 12.részt!Ehhez nem is lenne hozzáfűzni valóm,úgyhogy nem is húzom az időt!

Jó olvasást!

xxKlauxx

Ajkai azonnal lecsaptak enyéimre,és mohón falták egymást.Közben Ya Ou keze vándorútra indult.Ekkor egy kicsit eltávolodtam tőle,majd rá mosolyogtam.

-Na akkor most jó éjszakát!-mondtam,majd még egy puszit nyomtam arcára.

-Neked is Kicsim!-válaszolta,majd leszállt rólam,és elfoglalta a mellettem lévő üres helyet.

Átölelt,majd azonnal elmerültem az álmok világában….

Mikor kinyitottam szemeim,Ya Ou már nem volt mellettem.Erőt vettem magamon,és felkeltem,majd kimentem a konyhába,ahol megpillantottam Őt a pultnál tevékenykedni.Halkan mögé settenkedtem,majd egy puszit nyomtam arcára.Ő megfordult,majd mikor meglátott,befejezte azt,amit csinált,és közelebb lépett.Ajkait enyémre tapasztotta,majd gyengéden megcsókolt,ami később egyre vadabb lett.Közben fenekemnél megemelt,én pedig a dereka köré fontam lábaimat.

Ekkor azonban megszólalt a csengő.

-Ezt nem hiszem el,ki keres Téged ilyen korán?-kérdezte Ya Ou,miközben szétváltunk egymástól.

-Nem tudom,de mindjárt kiderül-mondtam,majd odacsoszogtam az ajtóhoz és kinyitottam azt.

Csodálkozva néztem a bejáratra,ahol Kinga állt.

-Szia,hát te?-kérdeztem bizonytalanul,mert attól tartottam,hogy megint balhézni fog.

-Szia!Beszélhetnénk?

-Persze,gyere beljebb-tártam ki egészen a fa szerkezetet,majd a nappaliba hívtam Kingát,ahol Ya Ou is tartózkodott.

-Szia Ya Ou!-köszönt Kinga azonnal neki.

-Szia.-felelte.-Bemenjek a szobába,hogy tudjatok négyszemközt tárgyalni?

-Nem.Szeretném,ha itt maradnál,ugyanis amit mondani szeretnék,az mindkettőtöknek szól.-kezdte Kinga.

-Rendben,hallgatunk-válaszolt Ya Ou helyettem is.

-Szóval csak bocsánatot szeretnék kérni a múltkori kirohanásom miatt.Nem gondolkodtam előre,csak akkor úgy éreztem,hogy minden ellenem van,de mostanra már tudom,hogy nem.Szívből örülök annak,hogy együtt vagytok.Gréta,megérdemled Ya Ou-t. -Ya Ou,te meg vigyázz rá.-mondta végig mondandóját barátnőm-.Ja,és nehogy fájdalmat okozz neki,mert szétrúgom a seggedet.-tette még hozzá,de ezt már nevetve.Bevallom,nagyon jól esett az,amit mondott,és tényleg úgy éreztem,hogy rá is számíthatok.

-Nyugi nem fogom.-nyugtatta meg Ya Ou Kingát.

-Ajánlom is-válaszolta még mindig nevetve.

-Kinga,úgy örülök,hogy nem haragszol.-mondtam,majd ő csak megölelt.

-Mire valók a barátok?-kérdezte.

Nem feleltem,mert Kinga pontosan tudta a válaszom.Ekkor Ya Ou-ra néztem,és támadt egy ötletem.

-Nem jöhetne el ma ő is velünk a próbátokra?-kérdeztem Tőle reménykedve.

-Dehogynem,ha szeretne,akkor nyugodtan.

Barátnőmre néztem,aki csak a nyakamba ugrott.

-Úr Isten,köszönöm,köszönöm!-sikoltott örömében.

-Oké,akkor én hazaugrom átöltözni,meg a többi cuccaimért,és egy óra múlva gyertek le a ház elé.-adta ki az utasításokat Ya Ou.

-Igen is kapitány!-vágtam magam haptákba.Ya Ou csak megforgatta szemeit,majd elment.

-Na,akkor gyorsan átöltözöm,aztán lesétálhatunk.-feleltem,majd a szobámba mentem.

Nem volt sok időm,így nem is kotorásztam sokáig a ruhakupacaim között.Kihúztam pár szimpatikus darabot,majd fel is vettem.Egy farmernadrágot,egy bagoly mintás,bézs hosszú ujjas felsőt ,és egy barna kabátot találtam.

Az előszobában még felhúztam a,bézs színű velúr cipőm,majd indultunk is.

Lent már Ya Ou várt ránk.A szabad levegőre érve megdörzsöltem karomat,mert mostanában az idő elég pocsék.

*Próbán*

Siettünk,így viszonylag hamar odaértünk,ahol már a fiúk a hangszereket hangolták be.

Köszöntöttük egymást,majd bemutattam a srácoknak Kingát.

Megismertem Bence barátnőjét is,akit Diának hívnak.Rendes lány,össze is barátkoztunk.

Először még elcseverésztünk,de utána már tényleg el kellett kezdeniük a próbát.

Mi addig letelepedtünk a babzsák fotelekbe-amik a teremben vannak-,és ámulattal végighallgattuk őket.

Rengeteg dalt énekeltek,és mivel Ya Ou tudta,hogy a Pompeii az egyik kedvenc számom,így azt is előadták.

Hihetetlenül jó hangjuk van.Annyira jó nézni,ahogy azt csinálják,amit szeretnek.Nekik ez az életük,és az,hogy mekkora szeretettel állnak a színpadra,az példaértékű.

Próba végén még beszélgettünk egy kicsit,és rögtön feltűnt,hogy Sziki és Kinga milyen jól elvannak.Összenevettek néha,és azt is észrevettem,hogy az előbb említett srác próba alatt sokszor nézett lopva barátnőmre. Csak mosolyogtam rajtuk,és meglöktem Ya Ou karját úgy,hogy senki ne vegye észre,majd a terem másik felére biccentettem,ahol ők tartózkodtak..Barátomnak azonnal leesett a szitu,és ő is megmosolyogta őket.

-Sziki csajozik!-kiabálja jó hangosan,hogy mindenki odafigyeljen.Erre Sziki csak szúrósan nézett a kreol bőrű srácra,Kinga pedig zavarba jött,és elfordította fejét.

Bencéék is odakapták a fejüket,és ők is jót derültek rajtuk.

-Aj,hagyjátok már őket.-keltem védelmükre.

Szikiék hálásan pillantottak rám,majd mi elköszöntünk a többiektől,és elindultunk.

11.rész

Sziasztok Mazsoláim!

Nehézségek árán,de végül elkészült a 11.rész.Ez nem lesz annyira eseménydús,mint az előző,de azért remélem,hogy tetszeni fog nektek.Nem is húzom tovább az időt,jó olvasást! :)

Ui:A következő részt olyan szerda környékére terveztem.Ja,és most a szünetbe elég sokat tudtam írni,de innentől kezdve sajnos megint csak heti 2 fejezetet(néha esetleg 3-mat)tudok hozni.Emiatt kérlek ne haragudjatok,de valamikor tanulnom is kell.

xxKlauxx

-Ya Ou,ne.Ne csináld ezt velem..Maradj itt..kérlek-próbáltam maradásra bírni.

-Minek?Hogy megint vitatkozzunk?Azt már nem!Mégis mit csináltál 15 évesen,hogy nem akarod elmondani..Drogoztál?-nézett rám megvetően.Ez a kérdése szíven szúrt..Tényleg ezt feltételezné rólam?

-Basszus,majdnem megerőszakoltak-kiabáltam,miközben könnyeim utat törtek maguknak,és szüntelenül folytak végig arcomon.

-Hogy mi?....

-Igen,ez az a dolog,amit nem akartam neked elmondani..És úgy látom,hogy jobb is lett volna,ha elhallgatom-szipogtam.

-Jézusom,ne haragudj…Akkora egy barom vagyok.-mondta,majd odajött hozzám,arcom a két keze közé fogta,majd letörölte könnyeim.-Elmeséled,hogy történt?

Bólintottam,majd erőt vettem magamon,és nekik kezdtem.

-4 éve Szilveszterkor elmentünk bulizni.Nem volt nagy felhajtás,csak az egyik évfolyam társamnál voltunk.Aztán később páran,az én baráti körömből elmentek sétálni,én pedig velük tartottam.Csak lányok voltunk,és sötét volt..Meg rendkívül hideg..Az utcákon járkáltunk,mikor egy fiú csapat tartott felénk,akik először csak fütyültek,majd odajöttek hozzánk és ráncigálni kezdtek.Ők négyen voltak,mi pedig hatan.Ketten elfutottak,a többieket pedig elkapták,köztük engem is…Elkezdtek minket húzni egy sötét sikátor felé.A fiúk karjaiból újra két ember szabadult ki,az egyik Kinga volt.Maradtunk ketten,mert mi nem tudtunk elszabadulni,olyan erősen szorítottak.Nem volt menekvés..Beértünk a szűk és sötét utcába,majd ők azonnal taperolni kezdtek minket.Semmit nem tudtunk csinálni.Letépte rólam pólómat,majd folytatta volna tevékenységét,ha akkor nem jelenik meg Alex,és egy haverja,Ricsi.Ők szedték le rólunk azokat a barmokat,így hát megszabadultunk.Azóta nem hallottam a másik lányról semmit.Ja,és azóta lettünk legjobb barátok Alexszel,előtte nem is találkoztunk. Ricsivel is jóba lettem,bár mostanában nem nagyon beszéltünk,de nagyon hálás vagyok nekik.-meséltem végig történetem,amit Ya Ou csendben végighallgatott.Szemében nem láttam semmit,csak ürességet.Nagyon megijedtem.

-Tudtam,hogy nem szabad elmondanom…

-Mi?Dehogynem.Én..szegénykém,ez nagyon megviselhetett.De nyugodj meg,én itt vagyok neked.És köszönöm,hogy elárultad.-mondta,majd nekem egy hatalmas kő esett le a szívemről.

-Én köszönöm,hogy vagy nekem.-hálálkodtam.

-Ugyan,ez csak természetes.De akkor már értem,hogy miért kötődsz ennyire Alexhez,nagyon rendes volt tőle.Én..én nem tudom,hogy mit mondjak.Sajnálom,hogy rögtön leteremtettelek,de már nem tudtam mire gondolni.-Láttam tekintetében a megbánást.

-Semmi baj,nem tudhattad…-ő erre csak magához húzott,és én olyan erősen öleltem meg,ahogy csak bírtam.Most nagy szükségem van rá.

Pár perc múlva Ya Ou megtörte a csendet.

-Lenne kedved eljönni velem most sétálni?Kiszellőztethetnéd a fejed.-vetette fel az ötletet Ya Ou.

-Persze,miért is ne?Gyorsan átöltözöm.-dobódtam fel,majd bementem a szobámba keresni valami ruhafélét.

-Aztán melegen öltözz,mert elég hűvösek mostanában az esték.-kiáltotta még utánam.

Tanácsát megfogadva melegebb ruha után néztem,így akadt a kezembe egy barna  cső nadrág,egy ugyanilyen színű vastag pulóver,és  egy telített sarkú csizma hozzá illő kabáttal és táskával.

A nappaliban már Ya Ou türelmetlenkedett.

-Ha neked valamikor időre kell menned,tuti,hogy elkésel.

-Nem,mert akkor időben elkezdek készülődni-nevettem.-Na de ha gondolod,indulhatunk.Erre nem érkezett válasz,csak összekulcsolta ujjainkat,majd a kijárat felé húzott.Gondosan bezártam az ajtót,majd halkan-nehogy felébresszünk valakit-kiléptünk az utcára,ahol azonnal megcsapta arcomat a csípő hideg.Na igen,Ya Ou-nak igaza volt,úgyhogy nem bántam meg,hogy jól felöltöztem,mert nagyon lehűlt az idő.Csendben sétáltunk egymás mellett,de ez nem kínos csend volt,hanem megnyugtató.Csak Ő meg én.Tudta,hogy nekem most erre van szükségem,ezért egy hang nélkül tettük meg utunkat.

Nem is nagyon figyeltem,hogy merre megyünk,csak akkor eszméltem fel,mikor már a Vörösmarty-téren voltunk.Éppen kirakodó vásár volt,ezért megnéztük a bódékat,ahol rengeteg mindent árultak.

Vettünk meleg teát,meg kürtős kalácsot.Bár hideg volt,az emberek mégis vidámnak tűntek.Mindenki önfeledten mászkált,vagy bandákba verődve röhögcséltek valamin.

Mi Ya Ou-val elfoglaltunk egy padot,majd ott elfogyasztottuk a vásárolt ételt és italt.Viszont már elég későre járt az idő,ezért haza kellett indulnunk.

Az úton már én sem feszengtem,hanem csak élveztem a tényt,hogy mellettem van az az ember,aki nélkül én meghalnék.A tudat,hogy velem van megnyugtat,de mégis félek,hogy mi van ha megváltozik rólam emiatt a véleménye.Nem gondolkodtam tovább,mert megérkeztünk.

Az ajtón belépve éreztem a meleg levegőt.Lekaptam magamról kabátom,majd a kanapéra dőltem.

-Elfáradtál?-kérdezte,miközben mosolyogva az említett bútor mellé lépett,majd ráült a karfájára,mert az egész kanapét elfoglaltam,így már neki nem volt helye.

-Eléggé,ugyanis nem minden nap jövök haza éjfélkor egy sétáról-feleltem,majd inkább felkeltem eddigi helyemről,majd a szobám felé mentem,magammal húzva Ya Ou-t.

-Maradsz,ugye?

-Ch,ilyet megkérdezni.Még jó hogy.-közölte velem az egyszerű tényeket.

-Oké,akkor elmegyek tusolni,utána mehetsz te is.Válaszát már nem hallottam,mert már akkor a fürdőben voltam.Miután letusoltam és fogat mostam,felvettem az alvós ruháimat,ami egy lenge hosszú nadrágból és egy topból állt.Visszatértem a ’’birodalmamba”,majd Ya Ou ment fürdeni.Ő is hamar elkészült,de mire belépett,én már az ágyban voltam.

Lassú léptekkel közeledett felém,majd mit sem törődve azzal,hogy mellettem több hely van,rám feküdt.Ajkai azonnal lecsaptak enyéimre,és mohón falták egymást.Közben Ya Ou keze vándorútra indult.Ekkor egy kicsit eltávolodtam tőle,majd rá mosolyogtam.

-Na akkor most jó éjszakát!-mondtam,majd még egy puszit nyomtam arcára.

-Neked is Kicsim!-válaszolta,majd leszállt rólam,és elfoglalta a mellettem lévő üres helyet.

Átölelt,majd azonnal elmerültünk az álmok világában….