36.rész

Sziasztok!
Úgy alakult,hogy sulikezdés előtt még egy részt tudtam hozni,ugyanis volt időm írni.Igazából ez valami előleg féleség is lenne,ugyanis-számításaim szerint-másfél hétig biztosan nem tudok fejezetet hozni,azután meg majd meglátom,hogy lesz időm és energiám rá.Próbálom majd nem annyira elhúzni a részek érkezését,de nem tudom,hogy mi lesz a gimiben,úgyhogy előre inkább nem is ígérek semmit.Ez a rész elég hosszúra sikeredett,és remélem,hogy meg lesztek vele elégedve.
Ha elolvastad komizz,pipálj,vagy akár fel is iratkozhatsz,csak annyit kérek,hogy valami nyomot hagyj magad után,mert szeretnék egy felmérést végezni,hogy hányan olvassátok a blogot.Most az egyszer kérném,hogy ha véleményt írsz,akkor kérlek,hogy MOST kizárólag a blog felületére írd,mert így nekem is könnyebb.Köszönöm :)
Ui-Élvezzétek ki a nyár utolsó napjait,ugyanis hosszú év elé nézünk megint csak.
Jó olvasást!
xxKlauxx

Bence meg Sziki még ott veszekedtek mellettem,de az egész monológból nem értettem semmit.Benu szavai csengtek a fülemben.Ő a barátnőd…És igen,ekkor minden kitisztult a fejemben,és az utolsó apró részletre is emlékeztem.

Kiszaladtam a próbateremből,és Gréta lakása felé vettem az irányt.Nem hiszem el,hogy lehettem ekkora balek?A legfontosabb embernek okoztam fájdalmat.

Körülbelül 7 prec alatt megérkeztem,és a megfelelő ajtónál becsengettem.Az ajtó elég hamar kinyílt.

-Ya Ou-lepődött meg a lány.-Hát te?

***Szatmáry Gréta szemszöge ***

Ma korán keltem,mert feltétlenül be kellett vásárolnom.Rácsörögtem Alexre,hogy lenne-e kedve velem eljönni,amire természetesen igennel felelt.Szinte mindennap beszélünk telefonon,amióta ez a dolog történt Ya Ou és köztem.Rá mindig számíthattam,és ez most sem volt másképp.

Úgy beszéltük meg,hogy feljön értem,és innen majd együtt megyünk.Amikor megérkezett,elindultunk.

A boltba beérve nézelődni kezdtünk,és a szükséges dolgokat a kosárba pakoltuk.Mikor néhány szem almát tettem a kosárba,megláttam Ya Ou-t,amitől azonnal jobb kedvem lett.Kicsit beszélgettünk,aztán megjelent mellettem Alex,aki nem túl barátságosan beszélt Ya Ou-val,ráadásul amikor be akartam mutatni neki a legjobb barátomat,akit -mellesleg már ismert,de az amnéziája miatt őrá sem emlékezett-akkor a szavamba vágva azt felelte,hogy a barátom,ami elég kétértelmű válasz,és nem tudom,hogy ezt miért csinálta.Mivel jobbnak láttam ezt a beszélgetést hanyagolni,így gyorsan elköszöntem tőle,majd Alexet magam után húzva elmentünk.

-Ez most mire volt jó?-kértem számon,amikor hallótávolságon kívül került szerelmem.

-Mi?-kérdezett vissza úgy,mint aki nem tud semmiről.

-Ne játszd meg magad,nem áll jól-szidtam össze.-Miért kellett azt mondanod,hogy a barátom vagy?

-Mert az is vagyok-vágott vissza.

-Igen,az vagy,de nem úgy,ahogy ő gondolja.Ezzel a válasszal épp azt érted el,hogy azt higgye,együtt vagyunk.Köszönöm szépen-mondtam gúnyosan.

-Kit érdekel,hogy mit hisz?Gréti,aki valóban szeret téged,az sosem feled el,bármi is van.Egyáltalán nem érdemel meg téged.Csak nézz magadra.Hányszor kapartalak össze a földről miatta?Ez már legalább a harmadik alkalom.Mikor látod be,hogy állandóan csalódást okoz?

-Na jó,tudom,hogy csak jót akarsz,de ne így.Ha ócsárolod,szerinted attól jobb lesz?Nem fog megváltozni a véleményem.Ő életem szerelme,és ha te ezt nem tudod elfogadni,akkor kár folytatni ezt a barátságot-buktak ki belőlem a szavak.

-Így gondolod?Hát jó,akkor nekem nincs itt semmi keresnivalóm.Ha magadba szálltál és megjött az eszed,keress meg.Tudod,hol találsz-mondta,majd elviharzott.

Nagyot sóhajtottam,majd a pénztárhoz mentem,ahol gyorsan kifizettem a dolgokat,és hazasiettem.Otthon kipakoltam a vásárolt élelmiszereket,majd mikor végeztem,elterültem a kanapén.

Gőzöm sincs,hogy mi baja van Alexnek.Az utóbbi időben teljesen másképp viselkedett a szokottnál.Nem tudom,mennyit agyalhattam,de gondolatmenetemből a csengő éles hangja zökkentett ki.Lassan az ajtóhoz botorkáltam,majd kitártam azt,ami mögött nagy meglepetésemre Ya Ou állt.

-Ya Ou…Hát te?-kérdeztem.

Ezután olyan gyorsan történt minden,hogy szinte fel sem tudtam fogni a dolgokat.Akkor eszméltem csak fel,amikor szerelmem szorosan magához húzott,és olyan vadul csókolt meg,mint még soha.Tette váratlanul ért,ezért amint elváltunk,levegőért kapkodtam.

-Ne haragudj rám kérlek-mondta szerelmem bűnbánóan,majd erősen megölelt.

-E…Emlékszel rám?-kérdeztem hatalmas mosollyal.

-Már igen,hála Bencének,aki leordibálta a fejem.

-Úgy szeretlek-mondtam könnyeimmel küszködve.

Fejem a vállába fúrtam,és belélegeztem-a már oly régen érzett- illatát.

-Nem tudom,hogy lehettem ekkora idióta.

-Nem te tehetsz róla.Így alakult,de most végre minden rendbe jött,és csak ez a lényeg.

-De akkor is.Ha nincs ez az egész-kezdett magyarázkodni,de azonnal félbe szakítottam.

-Ya Ou,kérlek ne okold magad a történtek miatt.Látom rajtad,hogy bűntudatod van-mondtam,majd közelebb hajoltam hozzá,és gyengéden megcsókoltam.

Szerelmem derekamnál fogva még jobban magához húzott,és mohón falni kezdte ajkaimat.Nyelve vad táncot lejtett az enyémmel.

-Szeretlek-bújtam hozzá,miután elváltunk egymástól.

-Én téged még jobban-közölte,és csókot lehelt ajkamra.-Várj csak,van még egy kis elintézni valóm-mondta,majd félre vonult,és telefonálni kezdett.Nem sokat értettem az egész beszélgetésből,de Ya Ou úgyis elmondja majd.Persze csak ha akarja.

-Na-csapta össze a tenyerét-holnap utazunk Siófokra-közölte boldogan.

-Mi?Már holnap?De a?És a?-dadogtam össze-vissza.

-Igen,holnap.Már rég ott lehetnénk,ha nincs ez-szomorodott el.

-Ah-sóhajtottam-Ya Ou,nézz a szemembe-parancsoltam rá.Nem tudom,hogy magyarázzam el neki,hogy megértse,nem ő felel a történtekért.-Ami történt,megtörtént.Nem mondom,tényleg nehéz volt ez a 2 hét nélküled,de megoldódott.Baleset volt,és ezt nem tudtad volna megakadályozni.Én emiatt egyáltalán nem haragszom rád.Mikor fogod ezt végre megérteni?-enyhültem meg a végére,ugyanis az elején kicsit indulatos voltam.

-Köszönöm-válaszolta,majd megcsókolt.

-Ya Ou-toltam el magamtól,amikor barátom a pólómat próbálta rólam lehámozni.

-Bocsi,elragadott az indulat.A közeledben szinte megőrülök.Egyszerűen nem tudok uralkodni magamon,már annyira vágyom rád-nézett mélyen szemeimben.Sötétbarna,szinte fekete íriszei csak úgy csillogtak.

-Majd holnap-kacsintottam.

-Szavadon foglak Édesem-mondta Szerelmem egy perverz mosoly kíséretében.

-De egyébként ez a holnap még mindig nem tiszta.Most a bandával kéne foglalkoznod,hisz rengeteg koncertet kellett lemondani,ráadásul hamarosan újra koncerteztek,és még nem is próbáltatok.A végén a srácok megharagszanak rám,amiért minden időd velem töltöd.Miattam ne hanyagold a csapatot,de tényleg.Én tudok várni-mosolyogtam.

-Most aki számomra a legfontosabb,az Te vagy-fogta kezei közé arcom.Te vagy az első helyen,és utána jöhet a banda.Senki.Érted?Senki nem olyan kulcsfontosságú,mint Te.

Szavai hihetetlenül jól estek.Soha,senki nem mondott nekem még ilyen szépeket.És igen,bátran kijelenthetem,hogy boldog vagyok,amit részben a drága barátnőmnek is köszönhetek,aki ha nem rángat el az első koncertjére,akkor valószínűleg soha nem ismertem volna meg ezt a csodálatos embert,akit most magam mellett tudhatok.Számtalan dolgot köszönhetek Ya Ou-nak is,akivel már 3 hónapja vagyok együtt.Persze volt köztünk jó pár összezörrenés,de szerencsére mindent meg tudtunk beszélni.Volt egy olyan pont az életem azon szakaszában,amikor Szerelmemmel majdnem teljes 2 hétig nem beszéltem a hülyesége miatt,és ugyanez volt a balesete után is.Akkor úgy éreztem,hogy mindennek vége,itt már nincs mit menteni.Semmi életkedvem nem volt,most pedig újra együtt vagyunk,és minden rendben van kettőnkkel.Ya Ou rengetegszer mutatta ki,hogy valóban fontos vagyok Neki,én pedig teljes mértékben megbízom benne.

-Szerelmem,imádlak-mondtam boldogan.

-Hát még én Téged-válaszolta.-Na,már későre jár,úgyhogy én haza megyek,és reggel fél 6-ra itt leszek érted,addigra pakolj mindent össze.

-Először is.Már fél 6-ra?Az nagyon korán van.Másodszor pedig:Miért nem alszol itt?-kérdeztem boci szemekkel nézve rá.

-Első kérdésedre felelve igen,mert nem fogunk odaérni.És sajnos Kincsem most nem tudok itt aludni,egyrészről mert még nekem is be kell rakodnom a bőröndömbe,másrészről pedig szerintem te is tisztában vagy azzal,hogy abból nem lenne alvás-vigyorgott perverzen.

-Ya Ou-bokszoltam a vállába.

-Na szia Életem,holnap találkozunk-búcsúzott el tőlem,majd egy utolsó csókot nyomott ajkaimra,és kisétált az ajtón.Vagy 5 percig álltam még mosolyogva az ajtóban,amikor a szomszédom kijött a lakásából.Gyorsan észbe kaptam,és miután köszöntem neki,visszamentem a szobámba pakolni a táskámba,hogy holnap ne azzal kelljen indítanom a napot.

35.rész

Sziasztok!
Meg is érkeztem a folytatással.Lesz benne egy-két csavar,úgyhogy remélem,tetszeni fog nektek.
Hamarosan kezdődik a suli.Ki hogy viseli?Nekem a nyári szünet olyan gyorsan eltelt,mintha csak 2 hétből állt volna.Apropó suli..Mivel idén kezdem a gimnáziumot,ezért nem tudom,hogy milyen gyakran fogok tudni részt hozni.Igyekszem szabadidőmben írni,de biztos,hogy még ennél is kevesebb rész lesz,hisz a gimi nagyon kemény.Remélem,mindenkinek jól telt a nyara.
Jó olvasást!
xxKlauxx

-Srácok,nekem lenne még itt egy-két holmim.Van még itt valami zsák vagy doboz?

-Tessék-mondta Sziki,miközben egy kisebb  dobozt nyomott a kezembe.Miután megköszöntem,a hálóba mentem,majd a szekrényhez léptem,ahonnan kipakoltam a ruháimat.Hát meg kell hagyni,hogy volt egy jó pár darab,ugyanis egyik nap nálam,másik nap itt aludtunk,aztán itt maradtak.Nem is tudom,mit fogok csinálni Ya Ou nélkül.Eddig is rohadt nehezen tudtam elfogadni,de ahogy telnek a napok,ez az érzés csak egyre rosszabb lesz.

*1 héttel később*

***Feng Ya Ou szemszöge***

Ma végre hazamehetek ebből a kórháznak nevezett börtönből,ahol másfél hetet kellett eltöltenem.Ebben a másfél hétben úgy éreztem magam,mintha már legalább 1 hónapja lennék ide bezárva.Természetesen Sziki és Bence rendszeresen látogattak,és próbálták feldobni szürke napjaimat.Nagyon örültem a társaságuknak,de sajnos mégsem tudta visszaadni azt az érzést,mintha a saját otthonomban lennék.A szüleim is minden áldott nap bejöttek,anyu szinte el sem mozdult mellőlem,de amikor kezdtem magam tényleg jól érezni,akkor mondtam neki,hogy nem kell egész nap mellettem szobroznia,nyugodtan menjen haza pihenni,amit végül vonakodva,de elfogadott.Amit viszont sajnáltam,hogy az a lány,aki első nap meglátogatott,többet nem jött be.Nem tudom,hogy mi történhetett,de mindennap vártam,hátha betoppan,de sajnos nem így történt.

Ameddig a szükséges papírokra vártam,összepakoltam a dolgaimat.A doki hamarosan megérkezett a zárójelentéssel,majd apu hazaszállított.

Ennyi idő után nagyon fura volt belépni a saját lakásomba.Az első dolgom az volt,hogy összedobjak magamnak valami ehető kaját,ugyanis a kórházi koszt nem mondható normális ételnek.A többiek mindig hoztak fel valamit a büféből,de az mégsem ugyanaz,mintha itthon készítenék valamit.Összeütöttem néhány tojást,amit rántottaként készítettem el és azonnal be is faltam.

Utána levettem magam a kanapéra,és bekapcsoltam a tévét.Váltogattam a csatornák között,de nem találtam számomra megfelelő adást.Az egyik csatornán valóságshow ment,a másikon ilyen latin-amerikai nyálas sorozat,a többit meg inkább meg sem említem.

Felkaptam a telefonom az asztalról,majd felléptem a közösségi oldalakra,és eddig is rettentő sok üzenetet kaptam egy nap,de most nagyon meglepődtem,ugyanis a szokásosnál kétszer annyi volt. Mindenki jobbulást kívánt,meg kérdezték,hogy mi történt pontosan.Sziki posztolta ki,hogy kórházban voltam,így értesültek a rajongók a hírről.Bevallom,nagyon jól esett látni,hogy ennyien aggódnak értem.Mivel rengeteg levél volt,ezért inkább senkinek nem válaszoltam,helyette helyzetjelentést adtam.Kiírtam,hogy minden oké,végre kiengedtek,és innentől kezdve ugyanúgy mennek a koncertezések.

A napom arányosságában hamar eltelt,viszont olyan egyedül éreztem magam a lakásomban.Mintha valami,vagy inkább valaki hiányzott volna.

Miután lefürödtem,befeküdtem az ágyba és gondolkodtam.A lányt láttam magam előtt,aki meglátogatott.Ki lehet ő?Még a nevét sem tudtam kideríteni.

Reggel olyan fél 10-körül keltem fel,hogy próba előtt még le tudjak ugrani a közeli kisboltba.Mivel nem voltam éhes,ezért inkább nem is reggeliztem.

10 óra fele lementem a marketba,és a szükséges dolgokat a kosárba pakoltam.Épp tejfölért indultam,amikor a gyümölcsöknél egy ismerős alakot vettem észre.Hosszú,barna haj..Hát persze,a lány a kórházból.Milyen kicsi a világ.

Amikor megfordult,rögtön észre vett,és hatalmas mosoly ült ki az arcára.Felém indult,én pedig automatikusan követtem példáját.

-Szia Ya Ou-üdvözölt hatalmas mosollyal.

-Szia-itt megakadtam,mert még mindig nem tudtam a nevét.-Hogy is hívnak?-túrtam zavartan a hajamba.

-Gréta vagyok-mutatkozott be.-Hogy vagy?

-Már teljesen jól,köszi-ajándékoztam meg én is egy mosollyal.

Ekkor megjelent egy fiú,aki átkarolta Grétát.

-Heló-mondta barátságtalanul.

-Szia-köszöntöttem őt is.

-Ya Ou ő itt-kezdte a lány,de a srác a szavába vágott.

-A barátja vagyok-folytatta a fiú.

-Ó,értem-mondtam,miközben lehervadt arcomról a mosoly.

-Nekünk most mennünk kell,örültem,hogy találkoztunk-búcsúzott el Gréti.

-Én is örültem,sziasztok.

A találkozás után a jókedvem helyébe szomorúság költözött.Mármint nem azért,mert láttam őt,hanem 1.a barátjával volt,2.mikor megjelent a fiú,elszomorodott.

Gyorsan a kasszához mentem fizetni,majd hazasiettem.A zacskókat csak a földre raktam,mert semmi kedvem nem volt elpakolni.Levetettem magam a kanapéra,és gondolkodtam.Próbáltam nem a lányra koncentrálni,de egyszerűen minden gondolatom körülötte forgott.

Az órára pillantottam,ami fél 1-et mutatott.Ó a francba,1 óra múlva próba.Gyorsan a telefonom után nyúltam,és kikerestem a legközelebbi pizzéria telefonszámát,majd rendeltem magamnak egyet ebéd gyanánt.A szokásoshoz képest elég hamar kihozták.Miután megettem a felét,elindultam a próbaterem felé.Sietnem kellett,mert így is később indultam.A megbeszélt időpont után 5 perccel estem be,ami tőlem pont elfogadható.Általában fél órákat szoktam késni.

-Nézzenek oda,majdnem pontos voltál-dicsért meg Sziki.-Mi történt veled?

-Ne is kérdezd…Ma elmentem bevásárolni,erre a sorok között kit látok meg?

-Na kit?-kérdezte Bence.

-Grétát.

-Emlékszel rá?-kérdezte csodálkozva Beni.

-Sajnos nem,de megkérdeztem a nevét.Annyira ismerős volt,de egyszerűen még mindig nem tudom,ki ő,és ráadásul nagyon szomorú volt.A kórházban is az volt már.Nem tudjátok,hogy mi a baja?Hogy miért szomorú?

-Miattad-bökte ki Bence.

-Miattam?-kérdeztem vissza teljes sokkban.-Mit ártottam én neki?

-Na jó,nem lehetsz ekkora idióta-ordibálta le a fejem.

-Bence,ne-szólt rá Sziki.

-Ó dehogyisnem.Épp itt az ideje,hogy megtudja…Grét épp eleget szenvedett,és nem fogom hagyni,hogy te-mutatott rám-teljesen a padlóra küldd.

-De mit?-kérdeztem értetlenül.

-Azt,hogy ő a barátnőd,és te okozol neki minden fájdalmat.Nem veszed magad észre?-kiabált Beni.

-Bence ezt most fejezd be.Nem tehet róla,hogy nem emlékezett rá-vett a védelmébe Sziki.

Bence meg Sziki még ott veszekedtek mellettem,de az egész monológból nem értettem semmit.Beni szavai csengtek a fülemben.Ő a barátnőd…És igen,ekkor minden kitisztult a fejemben,és az utolsó apró részletre is emlékeztem.

Kiszaladtam a próbateremből,és Gréta lakása felé vettem az irányt.Nem hiszem el,hogy lehettem ekkora balek?A legfontosabb embernek okoztam fájdalmat.

Körülbelül 7 perc alatt megérkeztem,és a megfelelő ajtónál becsengettem.Az ajtó elég hamar kinyílt.

-Ya Ou-lepődött meg a lány.-Hát te?

34.rész

Sziasztok!
Ne haragudjatok,hogy egész eddig nem volt blog,de most is alig tudtam összehozni a részt,ugyanis Németországban vagyok már másfél hete,és semmi időm nincs.
Na de most itt a rész,tudom,nem lett valami hosszú,de-mint már említettem-pont annyi időm van,hogy levegőt tudjak venni.Mindig megyünk valamerre,és így tényleg nehéz írni.A következő fejezet nem tudom,hogy mikor jön,ugyanis még 1 hétig itt leszek,de amint lesz megint időm,nekiállok írni.
Ha elolvastad,kérlek komizz vagy pipálj,hogy tudjam,mit gondoltok a blogról.
Jó olvasást!
xxKlauxx

-Gréti,tényleg haza kéne menned.Mi itt maradunk,de már úgysem látogathatjuk-indítványozta Beni is.

-Oké,de holnap reggel visszajövök-egyeztem bele.

Búcsúzásképp a srácok megölelték,majd miután a  szokásos hegyi beszédet elmondták(pihenjem ki magam,ne idegeskedjek stb),hazamentem.

Otthon azonnal beálltam a zuhany alá,majd mikor végeztem,alaposan megtörölköztem és felvettem a pizsamámat.A következő állomásom a szobám volt,ahol nyomban bevetettem magam az ágyba,és szinte azonnal álomba szenderültem.

**Feng Ya Ou szemszöge**

Iszonyatos felfájással ébredtem egy teljesen idegen helyen.Körbekémleltem a helységet,majd  lepillantottam ujjaimra,és mikor a mutatóujjamon megláttam a csíptetős pulzoximétert,rájöttem,hogy kórházban vagyok.

Kis idő múlva nyílt az ajtó,és egy fehérköpenyes alak közeledett felém.

-Jó napot!Hogy van?-kérdezte kedvesen.

-Szörnyen fáj a fejem..Mi történt?

-Nem emlékszik a történtekre?

-Nem…Az előző pár óra teljesen kiesett.Bár nem vagyok benne teljesen biztos,hogy csak pár óra.

-Semmi probléma,ez az Ön esetében teljesen normális.Nyugodjon meg,nincs semmi komolyabb baja a részleges amnézián  kívül-közölte az orvos.

-Amnéziám van?-kérdeztem teljesen sokkolva.

-Igen,de nem súlyos.Most apró részletekre,személyekre nem emlékszik,de ez hamarosan változni fog,ne ijedjen meg-mondta.-Vannak kint néhányan,akik szeretnék Önt látni,úgyhogy beengedem őket-nyilatkozta barátságosan.

Bólintottam,majd a doki eltűnt az ajtóban.Nem sokkal később bejött Sziki Bence,és egy nagyon csinos lány,akit vagy nem ismerek,vagy nem emlékszem rá.Próbáltam csak a lányra összpontosítani.Koncentráltam,hátha bevillan valami kép,de semmi.

A lány megkérdezte,hogy vagyok,amire pozitív választ adtam,a fejfájásomat leszámítva.Mikor megkérdeztem,hogy ismerjük-e egymást,nagyon elszomorodott.Arcán nem látszott semmi nyoma a bánatának,viszont a szeme tükrözte,hogy rosszul esett neki.Bevallom nekem is vacak kedvem lett attól,hogy ezt a lányt így elszomorítottam.Talán ő egy fontos ember volt az életemben?Mikor kellően összeszedte magát,mondta,hogy egy ismerős.Nekem az volt a legfurább,hogy a legtöbb dologra emlékeztem,csak pár sötét folt volt,ami nem akart kitisztulni.Valószínűleg ez történt a lánnyal is.Mármint hogy ez pont kiesett az emlékeimből.Miután az említett személy elhagyta a helységet,Bence követte,így Szikivel maradtunk.

-Mi a helyzet tesó?-érdeklődött Sziki.

-Hát már jobban vagyok,de a fejem még midig szét akar robbanni-mondtam,miközben a  fejemhez kaptam a kezem.-Sziki..Ki volt az a lány,aki az előbb itt volt?-tettem fel kérdésem.Nem tudom,miért érdekelt ennyire,de valamiért úgy éreztem,hogy nagyon erős kötelék fűz hozzá.

-Ööö…Hát…-dadogott.-Ahogy mondta,csak egy ismerős.-válaszolta,de teljesen megváltozott.Nem mondott igazat,ebben biztos voltam.Nem kérdeztem rá újra,mert úgyis ugyanazt állította volna.

Idegesített,hogy nem tudtam,ki ő,és milyen szerepet töltött be az életemben.

Egyszer csak nyílt az ajtó,amin apa,anya,valamint Jiayun lépett be.Azonnal érdeklődni kezdtek a hogylétem felől.Anya arcán láttam,hogy nagyon aggódott,de melyik szülő ne aggódna,ha a gyereke kórházban lenne?

A családom egész nap mellettem volt.Sziki délután olyan 3 körül hazament pihenni,de azt mondta,hogy majd jönnek Bencével látogatóba,ami felől semmi kétségem nem volt,hisz minket nem csak a munka köt össze,hanem tényleg egy nagyon erős barátság alakult ki közöttünk,és mindig mindenki számíthatott,és még most is számíthat mindenkire.

***Gréta szemszöge***

Ya Ou már 4 napja van bent a kórházban,de a fiúk tanácsára nem látogattam meg.Szinte beleepedtem abba,hogy nem láthatom,de Bence szerint ha bemennék,csak rontanék a helyzeten.Természetesen mindig érdeklődtem a srácoktól,hogy hogy van.

Kedden jött az SMS,hogy ma ráérek-e,mert Ya Ou lakásából ki kéne pakolni azokat a dolgokat,amikre nem emlékszik,beleértve az összes közös képünket,emlékünket,mindent.Nagyon fájt ez az egész,de ha ott hagyjuk,akkor megint jönnek fel benne a-még megválaszolatlan-kérdések.Gyorsan megválaszoltam az üzenetet,majd készülődni kezdtem.

Egy fekete,kényelmes rövidnadrágot vettem fel egy ciklámen színű ujjatlannal,és így teljesen indulásra készen álltam.Az út nagyon gyorsan eltelt.A megfelelő tömbnél feltrappogtam a lépcsőn,majd bekopogtam az ajtón,amit Sziki nyitott ki.

-Szia,már vártunk-fogadt mosolyogva,majd megölelt.Én is köszöntem neki,majd beljebb mentünk,ahol megpillantottam Bencét,aki épp azt a macit rakta be egy dobozba,amin az egyik puszis közös képük van rajta,amit Ya Ou tőlem kapott.Amint Beni meghallotta,hogy megérkeztem,azonnal odakapta a fejét.

-Gréti,szia-mondta,majd odajött hozzám,és Szikihez hasonló módon megölelt.

-Szia-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra,ami kisebb-nagyobb nehézségek árán,de sikerült.

-Hogy vagy?-érdeklődött kedvesen.

-A történtek után?Szerinted?

-Grét,nyugi van.Hamarosan visszatérnek az emlékei.Képzeld el,ma például vissza tudott emlékezni arra,hogy Óváron lakott.Szépen lassan minden régi  emlékkép eszébe fog jutni.-nyugtatgatott.

-De tudod milyen rohadt nehéz azzal a tudattal élni,hogy aki a világot jelenti számodra,nem tudja,ki vagy?Ez nekem valahogy nagyon furcsa.Rátok emlékszik,a szüleire emlékszik.Számára minden fontos emberre emlékszik,csak rám nem.Annyi közös emlékünk volt.Nem eshetett neki ki minden,ahhoz túl sok dolog volt.

-A közös emlékeitekre mind emlékszik,csak nem tudja,kihez kösse.Pár hét,és újra boldogok lesztek együtt-mondta Bence,miközben bíztatóan a vállamra rakta egyik kezét.

-Ki van most Ya Ou-val?

-A szülei vannak bent vele.Ők mondták,hogy jöjjünk ide,és rakjunk el néhány dolgot.

-Én örülök,hogy jól elbeszélgettek,de nem akartok esetleg segíteni is?-lépett mellénk Sziki egy nagy dobozzal a kezében.

-Bocs,bocs,megyünk már-raktam fel megadóan a kezem.

A legtöbb dolgot eltűntettük,de akkor jutott eszembe,hogy egy csomó ruhám itt van.

-Srácok,nekem lenne még itt egy-két holmim.Van még itt valami zsák vagy doboz?

-Tessék-mondta Sziki,miközben egy kisebb  dobozt nyomott a kezembe.Miután megköszöntem,a hálóba mentem,majd a szekrényhez léptem,ahonnan kipakoltam a ruháimat.Hát meg kell hagyni,hogy volt egy jó pár darab,ugyanis egyik nap nálam,másik nap itt aludtunk,aztán itt maradtak.Nem is tudom,mit fogok csinálni Ya Ou nélkül.Eddig is rohadt nehezen tudtam elfogadni,de ahogy telnek a napok,ez az érzés csak egyre rosszabb lesz.

33.rész

Sziasztok!
Úgy döntöttem,hogy nem hagyom abba az írást,mert ha csak pár ember olvassa,nekem akkor is megéri,hisz tudom,hogy az a néhány ember valóban szereti azt,amit csinálok.Szeretném megköszönni azoknak,akik támogattak,és nekik köszönhetem,hogy most újra itt vagyok az új résszel!
Nem is lenne több mondanivalóm,jó olvasást! :)
Klau

-Az erős ütés következtében a betegnek részleges amnéziája van.Előfordulhat,hogy néhány személyre vagy eseményekre nem emlékszik,ami teljesen normális ebben a helyzetben.Az emlékezetkiesése lehet hogy csak pár napig,vagy hétig tart,de az sem kizárt,hogy hónapok,vagy akár egy év is kelleni fog,mire mindent újra fel tud idézni.A sérülése nem komoly,tehát azzal nem lesz gond.

-Köszönjük szépen.Be lehet hozzá menni?-kérdezte Sziki,míg én még mindig az orvos szavait emésztettem.Amnéziás.Nem emlékszik pár dologra.

-Hát most még az altató hatása alatt van,de hamarosan visszajövök,megnézem,és utána bemehetnek.-közölte az infókat.-Maga meg nyugodjon már meg,a barátja  jól van.Ne stresszelje túl magát,mert nem szeretném,ha Ön is itt kötne ki-nyugtatott,majd egy bátorító mosolyt küldött felém.

Miután a doki elment,leugrottam a büfébe egy újabb adag kávéért,aztán még egyért.Amikor már a negyedikért indultam,Bence megállított.

-Héé.Elég lesz már,még a végén úgy fogsz pörögni,hogy nem tudunk majd lelőni.

-Ajj,de valamiben le kell oldani a feszültséget.

-Hidd el,ettől nem lesz jobb,sőt.-mondta,miközben mosolygott.-Tudom,hogy most nehéz időket élsz át,de erős lány vagy.-bíztatott.

Igaza volt.Be kellett látnom,hogy attól,mert ’’tömöm” magamba a koffeint,nem változik meg semmi.

-Köszönöm.-hálálkodtam.

-Mit?-kérdezte Bence.

-Azt,hogy itt vagy és hogy támogatsz.

-Ez csak természetes,nincs mit köszönnöd,de tényleg.

Hamarosan megérkezett az orvos.

-Ránézek a páciensre,és ha úgy ítélem meg,akkor bemehetnek hozzá.

-Rendben,köszönjük-mondtam.

A folyosón türelmetlenkedve vártuk a dokit,aki egy jó 10 perc múlva visszatért hozzzánk.

-A beteg felébredt,viszont még nagyon gyenge,úgyhogy arra kérem Önöket,hogy semmivel ne izgassák fel,valamint a látogatási idő is maximum 2 óra,úgyhogy osszák be az időt.-adta ki az információkat a kezelőorvos.

-Nagyon szépen köszönjük-válaszoltam.

-Igazán nincs mit,ez a munkám.-mondta kedvesen,majd elment.

Benyitottunk a megfelelő szobába,ahol barátom feküdt.Az ajtónyitódásra odakapta a fejét.

-Szia-köszöntünk neki szinte egyszerre.

-Sziasztok-üdvözölt minket Ya Ou is.

-Hogy vagy?-kérdeztem elsőnek.

-Hát rohadtul fáj a fejem,de jól,köszönöm.-válaszolt mosolyogva.-Azt megkérdezhetném,hogy te ki vagy?-kérdezte.

Kérdésére egy világ dőlt bennem össze.Úgy éreztem magam,mint akinek egy kést döftek a mellkasába,de nem tud sikítani,mert az összes ereje elfogyott.Éreztem,hogy a levegőt szaggatottam kezdtem el venni,és már nem sok választott el attól,hogy a könnyeim utat törjenek maguknak.Sziki és Bence észre vette,hogy reagáltam,és bíztató pillantásokat küldtek felém,de ezzel most nem sokra mentem.

-Nem emlékszel rám?-tettem fel kérdésem remegő hangon.

-Bocsi,de nem ugrik be az arcod.A doki mondta,hogy amnéziám van.Tényleg ne haragudj.

-Semmi baj,csak egy régi ismerős vagyok-válaszoltam,majd egy kényszermosolyt erőltettem arcomra,de belül teljesen összetörtem.-Nekem…nekem most ki kell mennem-mondtam szipogva,majd kirohantam a kórteremből és a legközelebb eső székre roskadtam,miközben könnyeim patakokban folytak le arcomról.Lábam felhúztam magamhoz,fejem pedig térdeimre hajtottam.

Életem szerelme nem emlékszik rám.Tudom,hogy a doki mondta,hogy akár hetek alatt visszajöhetnek az emlékei,de mi van akkor,ha csak hosszú hónapok múlva?Vagy ami még rosszabb..ha csak évek múlva…Ezekbe belegondolva még jobban rám tört a sírás.

Egyszer csak azt vettem észre,hogy egy kéz erősen magához ölel.Felnéztem,és megpillantottam Bencét,aki mellém guggolva próbált nyugtatni.

-Minden rendben lesz,csak kérlek nyugodj meg.-mondta még mindig engem ölelve.

Ezt a ’’minden rendben lesz” dumát ma már annyiszor hallottam,hogy már kezdtem megunni.

-Nem,Bence semmi nem lesz rendben.Ya Ou nem emlékszik rám,vágod?A számomra legfontosabb ember per pillanat azt sem tudja,hogy létezem-akadtam ki.Szegény Bence a dühkitörésemre nem igazán volt felkészülve,mert elég váratlanul érte a dolog.

-De az orvos azt mondta,hogy ez hamarosan változni fog.

-Nem.Azt mondta,hogy LEHET-mondtam az utolsó szót kiemelve a többi közül.-Az is benne van a pakliban,hogy csak évek múlva.

-De-kezdte Bence,de én félbeszakítottam.

-Nem,nincs de.Bence,ezt nem kell szépíteni,ez van.Ki tudja?Lehet,hogy mire újra emlékezni kezd,addigra megtetszik neki valaki más,és akkor már nem is fogja érdekelni,hogy mi van velem.

-Erre ne is gondolj.Ya Ou kész hülye lenne,ha ezt lépné.Te egy fantasztikus lány vagy.Biztos vagyok benne,hogy hamarosan emlékezni fog rád.

-Legyen igazad….És köszönök mindent.

-Semmit nincs mit megköszönnöd.A barátoknak ez a dolguk,vagy mi-mondta mosolyogva.

Hát igen,Ya Ou által kaptam két igazán jó barátot,akikre mindig számíthatok.Sokan mondják,hogy őket csak a munka köti össze,de ez nem igaz.Ők hárman igazán jó barátok,és én is bármikor számíthatok a segítségükre.

-Menj vissza Ya Ou-hoz.Beszélgess vele-tanácsoltam.

-Nem hagylak itt.

-Miattam ne aggódj,én itt leszek kint,de menj,mert biztos sok mondanivalója van-utasítottam már nevetve.

Bence a javaslatomat megfogadva bement barátomhoz,én pedig újra egyedül maradtam.A történteken gondolkodtam,miközben kezdtem megnyugodni.Nem kell magamat sajnáltatni,hisz aki most a fontos,az Ya Ou,és bárhogy is alakul ez az egész,neki csakis a legjobbat akarom.

-Hogy ment a látogatás?-zökkentett ki gondolatmenetemből a doki.

-Hát,nem emlékszik rám-vallottam be.

-Emiatt ne idegeskedjen,ez nem lesz mindig így-mondta bátorítva.

-Mikor engedik haza?

-Egy hétig még biztosan bent lesz,utána pedig majd eldől,de ez még sok mindentől függ.

Miután megkaptuk az információkat,Ya Ou kezelőorvosa ment a dolgára,mi pedig kint maradtunk hárman.

-Ma már nem lehet hozzá bemenni-mondta Sziki.-Menj haza,fürödj le,és pihend ki magad-javasolta.

-Nem,itt maradok.Nekem itt a helyem-jelentettem ki,bár a mostani állás szerint nem tudom,hogy van-e itt keresnivalóm.

-Gréti,tényleg haza kéne menned.Mi itt maradunk,de már úgysem látogathatjuk-indítványozta Beni is.

-Oké,de holnap reggel visszajövök-egyeztem bele.

Búcsúzásképp a srácok megölelték,majd miután a  szokásos hegyi beszédet elmondták(pihenjem ki magam,ne idegeskedjek stb),hazamentem.

Otthon azonnal beálltam a zuhany alá,majd mikor végeztem,alaposan megtörölköztem és felvettem a pizsamámat.A következő állomásom a szobám volt,ahol nyomban bevetettem magam az ágyba,és szinte azonnal álomba szenderültem.

32.rész

Sziasztok!
Kis késéssel bár,de megérkeztem a következő résszel.Ne haragudjatok,nem lett valami hosszú,de nem igazán van időm blogot írni.Őszintén szólva nem tudom,hogy mikor lesz új rész,vagy hogy lesz-e egyáltalán,mert semmi visszajelzést nem kapok,és úgy gondolom,hogy teljesen fölöslegesen írom.Ha olvasod a blogot,akkor légyszi kommentelj,vagy az is jó,ha pipálsz,csak kérlek hagyj magad után valami nyomot.
Klau

Az énektudásom tárgyalásával el is ment az idő,és már csak azt vettem észre,hogy bekanyarodtunk a már ismert strand parkolójába.Kiszálltunk a kocsiból,majd a cuccainkkal együtt a pénztárhoz mentünk,ahol megvettük a jegyeket,majd egy szimpatikus helyen „tábort vertünk”.

-Megyünk fürdeni?-tette fel a kérdést barátom,miután lepakoltunk.

-Persze-egyeztem bele,majd az élménymedencébe mentünk

Nem volt túl izgalmas,így elég hamar meguntam.

-Nem jössz inkább csúszdázni?-invitáltam.

-De,mehetünk-adta be a derekát.

Rengeteg csúszda volt,alig tudtunk választani.Végül egy elég meredek csőcsúszdát szemeltünk ki.

-ÚÚÚÚ,hadd menjek én először-néztem rá boci szemekkel.

-Hú,de bátor vagy-mosolygott,majd a hajamba puszilt.-Na menj-mondta nevetve.

Fogtam magam,és lecsúsztam.Hát elég izgi volt.Az egész csúszdában nem láttam semmit,mert full sötét volt,és csak azt vettem észre,hogy a vízbe pottyanok.A lépcsőhöz mentem,és ott vártam barátomat,akit hamarosan megpillantottam.

-Ez rohadt jó-mondta,miközben a haját hátra tűrte,mert ahogy a vízbe került,az egész a szemébe lógott.-Megyünk még egyszer?

-Nekem is tetszett,de szerintem nekem ez elég volt,ha szeretnél,akkor te mehetsz még,én itt megvárlak.

-Oké,én még egyszer lecsúszok,aztán jövök-közölte,majd egy csókot lehelt ajkaimra,és sietősen a csúszdához ment.Én addig kiültem a lépcsőre,és onnan figyeltem,hogy csúsznak a többiek.Gondolom elég sokan voltak előtte,mert már vagy 5 perce várom,hogy mikor érkezik,de eddig még nem láttam őt.Még csúszott pár idegen,de végül Ya Ou is megérkezett.Feljött a víz tetejére,de nem mozdult.

-Ya Ou gyere már-mondtam neki,aki csak a vízen lebegett.

-Hallod ez rohadtul nem vicces,gyere már ki.

Mikor azonban már az ötödik felszólításra sem reagált,kezdtem megijedni.Berohantam a vízbe,már amennyire tudtam,és megfordítottam,hogy lássam az arcát.

-Ya Ou,Ya Ou-szólítgattam,de semmit nem csinált.Akkor láttam csak,hogy vérzik a feje.

-Segítség-kiabáltam az úszómesternek,miközben egy könnycsepp gördült le arcomról.Az említett személy azonnal a vízbe gázolt,és a szárazföldre húzta.

-Mi történt?-kérdeztem sírva,miközben a strandoló emberek nagy része minket nézett.Ha más szituációban lennénk,akkor megmondtam volna nekik a magamét,de most nem érdekelt a kíváncsi tekintetük,csak szerelmemre koncentráltam.

-Valószínűleg rosszul csúszott,beverte a fejét és elvesztette az eszméletét.-mondta az úszómester,miközben próbálta ellátni Ya Ou-t.-Ki kell hívnom a mentőket,mert elég nagy ütést érhetett a feje,és ezt orvosnak is látni kell-közölte,majd a telefonjáért nyúlt,és sürgősen hívott egy mentőautót.Amíg a segítség megérkezett,gyorsan átöltöztem,hogy majd be tudjak vele menni a kórházba.Hajat szárítani nem volt időm,ezért a hátamon átázott a ruha,de nem érdekelt.Visszasiettem szerelmemhez,akit éppen akkor tettek rá a hordágyra.

-Nagyon súlyos?-érdeklődtem a mentősöktől könnyeimet nyelve.

-Hölgyem,nyugodjon meg,minden rendben lesz-mondta egy fiatal srác.

-Bemehetek vele?

-Természetesen-adott választ,majd beültem az autóba Ya Ou mellé.Amint megláttam,újra rám tört a sírógörcs.Olyan rossz volt így látni.Feje be volt kötve,és lélegeztetőgépre volt kapcsolva.Megfogtam a kezét,és egész úton szorongattam.

A kórházhoz érve azonnal betolták egy szobába,ahova én is automatikusan be akartam menni,de egy orvos megállított.

-Hölgyem,ide nem jöhet be.Kivizsgálom a beteget,és mindent el fogok mondani,de kérem,legyen türelemmel.

Én csak bólintottam,és az első székre amit találtam,lehuppantam,és összegörnyedve itattam az egereket.Már vagy fél órája volt bent nála a doki,de még semmi hírt nem kaptam.Ekkor jutott eszembe,hogy a fiúknak nem is szóltam.A táskámban kikerestem a telefonom,és tárcsáztam Bence számát.Pár csörgés után fel is vette a készüléket.

-Szia Gréti-üdvözölt.-Mi a helyzet?-kérdezte jókedvűen.

-Ya Ou-kezdtem,de itt elcsuklott a hangom.

-Jézusom Grét,mi történt?Mi van Ya Ou-val?

-Kórházban van-mondtam hüppögve.

-Hogy mi?Azonnal indulok.

-Várj,megtennéd,hogy szólsz Szikinek?

-Persze.Te meg addig tarts ki és kérlek,nyugodj meg,hamarosan megyünk.-nyugtatott,majd bontottam a vonalat.Lementem a büfébe egy jó erős kávéért,majd szürcsölgetni kezdtem.Egyszer csak Sziki hangjára lettem figyelmes,majd megpillantottam őket a folyósó végén.Nemsokára ők is észre vettek,és azonnal odasiettek hozzám.

-Mi történt?-kérdezte elsőnek Sziki.

-Hát elmentünk strandra,és felvetettem az ötletet,hogy menjünk csúszdázni.Először nem volt semmi probléma,aztán mondta Ya Ou,hogy ő megy még egyet,mikor azonban leért,nem mozdult meg.Először azt hittem,hogy csak szívat,majd mikor már egy csomó felszólításra sem kelt fel,akkor kezdtem megijedni.Közelebb mentem s akkor láttam,hogy vérzik a feje.Szóltam az úszómesternek,hogy segítsen,ő pedig kihívta a mentőket…És most itt vagyunk-daráltam le az egészet,miközben a könnyeim sehogy sem akartak kifogyni.

-Hallod Gréti,nyugi.Már remegsz az idegességtől.Minden rendben lesz.Ya Ou erős legény.-nyugtatott Benny ,miközben jó szorosan magához ölelt.

Rövidesen nyílt a vizsgálószoba ajtaja,majd kilépett a doki.

-Jól van?-támadtam le azonnal.

-Az erős ütés következtében a betegnek részleges amnéziája van.Előfordulhat,hogy néhány személyre vagy eseményekre nem emlékszik,ami teljesen normális ebben a helyzetben.Az emlékezetkiesése lehet hogy csak pár napig,vagy hétig tart,de az sem kizárt,hogy hónapok,vagy akár egy év is kelleni fog,mire mindent újra fel tud idézni.A sérülése nem komoly,tehát azzal nem lesz gond.

-Köszönjük szépen.Be lehet hozzá menni?-kérdezte Sziki,míg én még mindig az orvos szavait emésztettem.Amnéziás.Nem emlékszik pár dologra.

-Hát most még az altató hatása alatt van,de hamarosan visszajövök,megnézem,és utána bemehetnek.-közölte az infókat.-Maga meg nyugodjon már meg,a barátja  jól van.Ne stresszelje túl magát,mert nem szeretném,ha Ön is itt kötne ki-nyugtatott,majd egy bátorító mosolyt küldött felém.

31.rész

Sziasztok!
Megérkeztem a következő résszel is,ami remélem,hogy elnyeri majd  a tetszéseteket.
Ha elolvastad pipálj,írj kommentet,vagy ha megtetszett a blog,akkor iratkozz fel bátran.
Amúgy hogy vagytok?Itt rettentő nagy hőség van,ebből kifolyólag nem lehet kimenni az udvarra,így hát az ágyon vergődöm már napok óta,ami nektek jó hír,mert van időm részeket írni! :)
Jó olvasást! :)
Klau

Már nagyon hiányzott ez az egész.Ez a nap valami csodálatos volt.Igaz,egy kis félreértéssel kezdődött,de amilyen nehezen indult,olyan csodálatos lett a vége.Utam közben úgy vigyorogtam,mint a tejbe tök.

Hamarosan a háztömbömhöz értem.Felcaplattam a 2.emeletre,és a megfelelő ajtó előtt a kulcsom kezdtem el keresni.Rövid idő után elő is került,és nemsokára már a bejárati ajtó mögött tudtam magam.

A nap további része nagyon lassan telt el,teljesen a holnapra voltam összpontosítva.

Reggel csak úgy kipattantak a szemeim.Szinte felugrottam az ágyból,és gyorsan az éjjeliszekrényemen lévő vekkerre pillantotta,ami  6:39-et mutatott.Teljesen lázba voltam,nagyon vártam már barátom érkezését.Az első dolgom az volt,hogy kiválasztottam a mai ruhámat.Egy fekete rövidnadrágot húztam magamra egy szürke „Dance”feliratú pólóval,majd a fürdőbe mentem,ahol a szokásos reggeli rutinomat hajtottam végre.Miután végeztem,a konyhába mentem,ahol előkészítettem a reggelit.Nem igazán vittem túlzásba,csak egy kis müzlit ettem tejjel,majd elmosogattam.

Szerelmemre a kanapén ülve vártam.Minden egyes percben az órára pillantottam,de az idő mintha csigalassúsággal telne csak.Egyszer azonban csengettek.Azonnal az ajtóhoz siettem,és kitártam azt.

-Jó reggelt-köszöntöttem,miközben a nyakába ugrottam.-Azt hittem már sosem jössz.

-Neked is Kicsim-üdvözölt ő is.-Életem,még csak fél 8 van.-közölte.

Nem válaszoltam,ő pedig letett,és azonnal ajkaimnak esett.Mielőtt teljesen egymásba feledkeztünk volna,leállítottam.

-Mi lenne,ha mondjuk ezt bent folytatnánk,és nem az ajtóban állva?-kérdeztem,mire Ya Ou-n egy perverz mosolyt véltem felfedezni,majd szerelmem kezénél fogva a lakásomba húztam és becsuktam magam mögött az ajtót.

A nappaliba érve barátom magához húzott,és hosszú pillanatokig csak nézett,miközben volt köztünk kb.5 centi.Egyszerűen nem bírtam tovább,én tudtam le ezt a kis távolságot.Csókunkba belemosolyogtam,amire egy kis időre elváltunk egymástól,majd folytattuk ott,ahol abbahagytuk.Ya Ou nyelve bejutásért könyörgött,amit egy kis időn belül megadtam neki.

Enyelgésünk után kifulladva a kanapéra dőltem.

-Mi van?-kérdeztem Ya Ou-tól,aki előző cselekedetemre elkezdett röhögni.

-Semmi,csak ha már most kifáradsz,akkor mi lesz AKKOR?-emelte ki az utolsó szót,de még mindig nevetett.

-Ya Ou-szóltam rá.

-Jó,jó bocsi.-kért elnézést,majd felhúzott eddigi helyemről.

-Mi a terved mára?-kérdeztem szerelmemtől.

-Hát először is szeretném ezt odaadni..-nyújtott át egy borítékot.Volt egy olyan sejtésem,hogy ez a boríték,meg az,amit Bence adott Ya Ou-nak,megegyeznek.

Szerelmemre néztem,majd kinyitottam.A borítékban egy 2 főre szóló 1 hetes horvátországi utazás volt.Amint megláttam,újra Ya Ou nyakába ugrottam.

-Úristeen..Köszönöm.-ennyit tudtam csak mondani.

-Nincs mit.Készülj,mert 2 nap múlva már a repülőn fogunk ülni-jelentette ki,majd megpörgetett a levegőben.Miután szilárd talajra kerültem,egy apró csókot nyomtam szájára.

-Remélem,hogy ez az út mindent helyre fog hozni kettőnk között-mondta,miközben két keze közé fogta arcomat.

-Ya Ou-kerestem a szavakat.

-Css.-helyezte mutatóujját a számra.-Ne mondj semmit.

-Istenem..annyira szeretlek-közöltem vele,majd egy apró csókot nyomtam szájára.

-Én is téged.Kimondhatatlanul…-vallotta be.

Andalgásunknak újra én vetettem véget.

-Mi lenne,ha ma elmennénk strandolni?-vetettem fel az ötletet.

-Én benne vagyok.De most csak mi ketten megyünk,ugye?

-Még jó-válaszoltam röviden.-Akkor én átveszem gyorsan a fürdőruhám,utána pedig átmegyünk hozzád,hogy te is át tudj öltözni.-osztottam meg tervemet,majd a szobámba mentem,ahol kiválasztottam a megfelelő darabot,majd felvettem.Na igen ám,de a bikinifelsőmet az Istenért sem sikerült magamnak bekötni,így hát egyik kezemet hátra téve két ujjam közé fogtam a kötőjét.

-Ya Ou!-kiabáltam ki barátomnak.

-Igen?-jött a válasz.

-Be tudsz jönni egy kicsit segíteni?

Választ már nem kaptam,csak az ajtónyitódást hallottam.Mivel pont az ajtóval háttal álltam,ezért csak hangokat hallottam.

Szerelmem egy szó nélkül bekötötte a madzagot,majd vállam apró puszikkal lepte el.

-Ya Ou..így nem érünk oda-állítottam le-már megint-.

-Kezdem azt érezni,hogy..-kezdte,de félbe szakítottam.

-Ne..Azt ne merd mondani,hogy nem szeretlek,mert ez nem igaz,csak egyszerűen most hagyjuk,jó?-néztem rá boci szemekkel.Azt hiszem rátapintottam a lényegre,mert ő csak lehajtotta a fejét.

-Bocsi-ennyit mondott,majd a nappali felé indult.

-Ugye most nem haragszol?-kérdeztem válaszától tartva.

-Nem,dehogy,csak hagylak készülődni-mondta,majd kilépett a szobámból.

Gyorsan felvettem egy ujjatlan felsőt egy rövidnadrággal,majd Ya Ou keresésére indultam,akit a hűtőben kutakodva találtam meg.

-Éhes vagy?-kérdeztem.

-Aha,egy kicsit.De csak gyorsan megeszem ezt a rántott húst-közölte.

-Rendben,addig én összerakom a cuccokat.-adtam ki az információt.

Előkerestem a papucsomat,meg két törülközőt,és a táskába pakoltam.Mire mindent összepakoltam,addigra barátom is végzett.

-Indulhatunk?-kérdezte Ya Ou.Én csak bólintottam,majd a lépcsőházba léptünk.Gondosan bezártam magunk mögött az ajtót,majd a kulcsokat a táska mélyére rejtettem.Mikor kiértünk a szabadba,Ya Ou összekulcsolta ujjainkat,és úgy tettük meg a hozzá vezető utunkat.Sétálás közben nemigen beszélgettünk,csak élveztük egymás közelségét.Mikor megérkeztünk szerelmemhez,gyorsan átöltözött,majd kezembe nyomta a papucsát,amit beraktam a táskába.

Nála is végeztünk,úgyhogy Ya Ou előkereste a kocsikulcsát,majd kulcsra zárta az ajtaját.Lerobogtunk a lépcsőkön,majd a parkolóban beszálltunk a fekete autóba.

Szerelmem beindította a motort,majd elindult.Én addig benyomtam a rádiót,és keresni kezdtem a csatornák között.Az egyik csatornán épp Ellie Goulding-Outside című dala szólt,amit-mellesleg-imádok,ezért énekelni kezdtem.A dal után Ya Ou alig tudott megszólalni.

-Hű,de szép hangod van-ámuldozott barátom.Bókjára elmosolyodtam.-Nem gondolkodtál még azon,hogy egy tehetségkutatóval megpróbálkozz?

-Már nagyon sokan mondták,hogy próbálkozzak,de nekem igazából semmi kedvem,aminek több oka is van.Az első az az,hogy rendkívül lámpalázas vagyok,a második pedig az,hogy én nem vágyom a hírnévre.

-Pedig roppant jó adottságod van hozzá.A lámpaláz pedig leküzdhető,tapasztalat-kacsintott..-Viszont a második okon nem tudok segíteni.Amúgy foglalkoztál valaha komolyabban a zenével?-érdeklődött.

-Azon kívül,hogy általánosban harmadikas koromtól kezdve kórusba jártam középsuli tizenkettedikig,nem nagyon.Összefoglalva általánosban 6,gimiben 5 éven keresztül voltam a kórus aktív tagja,tehát mindent összevetve 11 éven át a délután programjaim közé tartozott az éneklés.De így magamtól nem igazán foglalkoztam vele,csak hobbiszinten énekelgetek otthon,ha senki nem hallja.-meséltem.

-Az szép-esett le az álla.Az énektudásom tárgyalásával el is ment az idő,és már csak azt vettem észre,hogy bekanyarodtunk a már ismert strand parkolójába.Kiszálltunk a kocsiból,majd a cuccainkkal együtt a pénztárhoz mentünk,ahol megvettük a jegyeket,majd egy szimpatikus helyen „tábort vertünk”.

30.rész

Sziasztok Drágicáim!
Hát elérkeztünk a 30.részhez is!Ehhez a fejezethez nincs különösebb hozzáfűznivalóm,úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót!
Ha elolvastad a részt,kérlek komizz,vagy pipálj,hogy tudjam,hányan olvassátok.
JÓ olvasást!
Ui:Kinek hogy telik a nyara?Én csütörtökön értem haza a ByTheWay-táborból.Annyira jó volt :3 Aki szeretne képeket,az nyugodtan írjon nekem Facebook-on.

-Szóval..Megpróbáljuk újra együtt?-kérdezte Ya Ou,miközbe mélyen a szemembe nézett.Tekintetétől még mindig zavarba jövök..Ez valami hihetetlen,ebből sosem fogok kinőni?

Kérdésére csak a hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz,majd csigalassúsággal közeledtem ajkai felé..

-Ezt vehetem igennek?-mosolygott Ya Ou.

-Hát mivel nem szoktam csak úgy pasikat megcsókolni ok nélkül..DE te tudod..-válaszoltam komolyan,de a végére el kellett nevetnem magam.Ya Ou pontosan tudta,hogy poénkodtam.

-Ha tudnád,mennyire szeretlek.-Barátom egy nagyot nyelt,és eltűrt egy tincset a fülem mögé,majd megcsókolt.Így még sosem csókolt.Szinte éreztem ajkai édes ízét.A levegő csak úgy forrt köztünk,a szívem meg majd’ kiugrott a helyéről.Ya Ou egy pillanatra elszakadt ajkaimtól,és a nyakamat kezdte ízlelgetni.Tevékenységembe bele-belenyögtem.Látta,hogy élvezem,ami miatt állandóan perverz vigyorra húzta a száját.

-Ya Ou.-.kapkodtam levegő után-ez nekem nagyon  gyors.Ne haragudj..-toltam el egy kissé magamtól mellkasánál fogva..

-Én bocsi,tényleg.Nem akartalak letámadni,csak már olyan régen érintettelek meg,hogy teljesen elment az eszem.-vallotta be barátom,ami jól esett.Jól esett,hogy megtudtam,nem csak nekem hiányzott már nagyon a közelsége-.A jelenlétedben megőrülök,Baby.-az utolsó szót olyan hanglejtéssel mondta,hogy szinte beleborzongtam.

-Ha így hívsz,mindig kiráz a hideg..-mondtam,és a karomat kezdtem el simogatni,ezzel jelezve,hogy libabőrös vagyok.

-Azt vettem észre-hajolt közelebb-szerinted miért hívlak így?-súgta a fülembe.

Ettől a becézéstől mindig zavarba jövök,és-mint már említettem-állandóan ráz tőle a hideg.Természetesen imádom,amikor így hív.

-Öhm,nekem haza kéne mennem átöltözni-szakítottam félbe a romantikus jelenetünket.

-Látod,így jár az,aki pizsamában járkál fényes nappal az utcán.-oktatott ki Ya Ou,de nevetőráncai elárulták,hogy felettébb mókásnak tartja a helyzetet.-Maradt itt pár cuccod,ha gondolod,felveheted őket.-bólintottam,és a szekrényében kezdtem el kutakodni.Mivel a ruháim nagy részét már elvittem innen,nem nagyon volt választék.

Egy egyszerű fekete rövidnadrágot párosítottam egy olajzöld felsővel.Miután végeztem,a nappaliba osontam,ahol szerelmem a kanapén ült,és nagyon el volt gondolkozva.

Az ölébe huppantam,és egy lágy csókot leheltem ajkaira.Ez neki nem volt elég,így amikor elváltunk egymástól,újra lecsapott ajkaimra,és mohón falta azokat.Kezem a mellkasára tettem,és simogatni kezdtem.Cselekedetemre Ya Ou óvatosan az ajkamba harapott,amit apró nyögéssel díjaztam.Egyik kezemmel a hajába túrtam,és enyhén meghúztam azt,másik pedig még mindig a mellkasán pihent.Ősi ellenségünk,a levegőhiány azonban egy pillanatra elválasztott minket.

-Van fogalmad arról,hogy egy ilyen tetted mit vált ki belőlem?-kérdezte lihegve.

-Van pár sejtésem-mosolyogtam,és az alsó ajkamba haraptam.

-Ezt ne csináld..-mondta Ya Ou,és egy nagyot nyelt.

Újra közeledni kezdtem ajkai felé.Amikor már csak pár milliméter távolság volt köztünk,csengettek.

-Hurrá,valakinek nagyon jó időzítése van-mondta Ya Ou szarkasztikusan.Kiszálltam életem öléből,ő pedig az ajtóhoz ment,hogy ki tudja nyitni.

-Cső tesó-üdvözölte Bence Ya Ou-t,majd lepacsiztak.Én is az előbb említett szerkezethez léptem,és ahogy Bence meglátott,azonnal köszöntött.

-Ó,szia Gréta,te is itt vagy?

-Heló-mondtam,majd megöleltem az előbb említett fiút,közben a nappaliba mentünk,ahol folytattam monológomat.-Ja,beszédem volt ezzel az idiótával-nevettem,majd meglöktem Ya Ou-t.

-Heey,most miért mondod ezt?-tettetett felháborodást barátom.Erre mindhárman elkezdtünk nevetni.

-Amúgy nem zavarok?-kérdezte Bence.

Erre mindketten más választ adtunk.Én ezt mondtam,hogy”Neeem,dehogyis”,szerelmem  azonban épp az ellenkezőjét:”Dee”.És ezt pont egyszerre vágtuk rá,szóval itt is elkezdtünk nevetni.Bence természetesen nem sértődött meg Ya Ou válaszán,mert most örül,hogy végre újra együtt vagyunk.

-Nem maradok sokáig ígérem,csak ezt szeretném átadni-nyújtott át egy borítékot Ya Ou-nak.

-Jaj,köszönöm tesó.Bocs,de elfelejtettem,hogy ma hozod.

-Semmi gond,de megyek is,aztán turbékoljatok csak nyugodtan tovább-mondta Bence,majd kacsintott,és a bejárati ajtóhoz kísértük,ahol elbúcsúztunk tőle.-Este találkozunk!

Miután elment,visszatértünk eddigi helyünkre.

-Úú,mi van benne?-ugráltam és a borítékra mutogattam.

-Ne kíváncsiskodj,majd megtudod.-válaszolta.

-Ne csináld máár!Mondd eeeel!-kérleltem.

-Aki kíváncsi,hamar megöregszik.-tudta le a választ,és rábökött az orromra.-Hamarosan megtudod,ígérem.

-Jól van-mondtam és egy puszit nyomtam arcára.

-Hékás..-húzott vissza Ya Ou.-Ide kérem-mutatott a szájára.

Egy gyors csókot nyomtam ajkaira,majd mentem a dolgomra.Illetve mentem volna,ha Ya Ou erős karjai engednek.

-Valami félbe maradt-mondta.-Hol is tartottunk?

Keze a fenekemre csúszott,és közelebb húzott magához.

-Ya Ou!Elég!-szóltam rá.Elhúzódott egy kicsit,arcom kezeibe temette és mélyen a szemembe nézett.

-Baj van?-kérdezte aggódó hangon.

-Nem,nincs,csak ….-itt megakadtam.

-Csak?

-Csak ez nekem sok!Kérlek,értsd meg,hogy ez nekem nem megy olyan gyorsan,sajnálom!

-Ajj,már megint.Ne haragudj,de elszaladt velem a ló.Ha mellettem vagy,megőrjítesz,és nem tudom magam megfékezni.

Ezen mosolyogtam.Tudtam,mit váltok ki belőle.

-Este itthon leszel?-kezem vállaira tettem és összekulcsoltam ujjaimat.

-Ma sajnos nem,mert koncertezünk és nagyon későn érünk haza,miért?

-Háát,gondoltam itt aludhatnék..

-Nyugodtan itt aludhatsz,ha gondolod.

-Nem,így nem akarok.Neked is szükséged van a pihenésre.Majd máskor-mondtam,és egy puszit nyomtam arcára.-Készülődj nyugodtan,én most haza megyek.Holnap nincs kedved átjönni?

-Ez nem is kérdés..-válaszolta.Egy búcsúcsókot váltottunk,majd kiléptem a lépcsőházba.

-Akkor reggel!-kiabáltam.

Ezek után hazafelé vettem az irányt.Út közben végig gondolkodtam.Annyira boldog voltam,hogy álmaim férfija újra az enyém.Nélküle az életem egy hatalmas,üres lyuk.Sosem gondoltam volna,hogy lesz egy férfi,akit ennyire fogok szeretni,mint Őt.Már nagyon hiányzott ez az egész.Ez a nap valami csodálatos volt.Igaz,egy kis félreértéssel kezdődött,de amilyen nehezen indult,olyan csodálatos lett a vége.Utam közben úgy vigyorogtam,mint a tejbe tök.

Hamarosan a háztömbömhöz értem.Felcaplattam a 2.emeletre,és a megfelelő ajtó előtt a kulcsom kezdtem el keresni.Rövid idő után elő is került,és nemsokára már a bejárati ajtó mögött tudtam magam.

A nap további része nagyon lassan telt.Csak szokásos tevékenységeimet csináltam:felnéztem a közösségi oldalakra,tévéztem,és belekezdtem egy nagyon jó könyvben is.Mire mindennel végeztem,már késő este volt,úgyhogy elmentem fürdeni,majd bedőltem az ágyba és elmerültem az álmok világában.