23.rész

Sziasztok Cukorbogárkák!

Megérkeztem a következő résszel!

Milyen idő van nálatok?Nálunk szakad a hó még most is és reggel ki kellett kimásznom az ablakon,hogy el tudjam kotorni a havat az ajtó elől,mert nem lehet kinyitni a bejárati ajtót! :/

Jó olvasást! 

Ui:Ha tetszett,komizzatok,pipáljatok,iratkozzatok fel.Mindegy,melyiket,de légyszi hagyjatok nyomot magatok után,mert nem tudom,hogy van-e,aki olvassa.

xxKlauxx

-Hogy lehetsz ekkora dög?Játszol az érzéseivel,kihasználod,miegymás.Nálad gerinctelenebb embert még nem ismertem!Ha a helyedben lennék,én már rég elástam volna magam!-ordítottam.Amit eddig magamban tartottam,azt most mind kimondtam.A gondolataimmal azonban a könnyeim is utat törtek maguknak.Feltéptem a teremajtót,majd végigszaladtam a folyosón,majd kirohantam az iskolából.Nem érdekelt,hogy az órán veszekedtünk,az sem érdekelt,hogy emiatt ki is csaphatnak.Csak egy dolog járt a fejemben:Figyelmeztetnem kell Ya Ou-t,mielőtt késő lesz..

Mikor az ajtaja elé értem,egy kissé megtorpantam,de nem akartam,hogy Ya Ou-t becsapják,így erőt vettem magamon,és becsengettem.Nemsoká hallottam kattanni a zárat,majd megpillantottam életem szerelmét,akinek a feje még tiszta kómás volt,amikor azonban meglátott,egy nagy mosolyt fedeztem fel arcán.Azt hiszem,most kelt fel.

-Szia,hát te?-kérdezte kissé rekedtes hangon.

-Szia,felébresztettelek?Egyébként csak azért jöttem,mert beszélnünk kellene.

-Aha,de semmi baj,gyere beljebb.

A nappaliban helyet foglaltunk,majd Ya Ou rögtön kíváncsiskodni kezdett.

-Szóval?Mi történt?-faggatott.

Felkeltem a kanapéról,és sétálni kezdtem.llyen helyzetben sajnos nem tudok nyugton maradni,ezért így meséltem el neki mindent,amit hallottam.

-Ma találkoztam Bettivel,és össze is kaptam vele.na mindegy,nem ez a lényeg.Feltettem neki egy fontos kérdést,méghozzá azt,hogy szeret-e téged.Ya Ou,azért próbál hozzád közelebb kerülni,hogy pénzhez jusson,utána meg lelépne.És lehet,hogy nekem nem akarod majd elhinni,de ez az igazság.Ezt ő mondta.

-És ez miért érdekel téged?-kérdezte,majd ő is felállt,és közelebb jött.

 -Nem akarom,hogy csalódnod kelljen.-mivel már fél méter távolság sem volt köztünk,így suttogva válaszoltam,majd lehajtottam a fejem.

Erre ő csak mosolyogni kezdett,és egyre közelebb hajolt hozzám.Már éreztem a leheletét,és hagytam,hogy a szívem diktáljon.Tudtam,hogy ez nem helyes,de ez ebben a percben nem érdekelt.Lehunytam a szemem és csak a pillanatnak éltem.Elszakadtam a külvilágtól,majd éreztem,hogy Ya Ou ajka az enyémet érinti,majd lágyan csókolni kezdett.Egy darabig hagytam,majd szép lassan eltoltam magamtól Ya Ou-t.Komolyan mondom,jobban zavarban voltam,mint akkor,amikor először megcsókolt.

-Ezt nem kellett volna-fogadkoztam.

-Ha nem kellett volna,nem történt volna meg-mondta,majd egy vigyor jelent meg az arcán.-Tudtam,hogy szeretsz.

-Nem mondtam,hogy nem szeretlek,viszont én nem szeretnék bekavarni a kapcsolatodba..

-Css..-ujját a számra helyezte,így csitított el.-Nincs köztünk semmi,és nem is lesz.Azért nem szóltam semmit,amikor azt mondtad,hogy nem szeret,mert tudom.Én sem szeretem őt.Nekem Te vagy az életem.Kérlek,bocsáss meg.

-Hűűű..hát nem tudok mit mondani.Ezt át kell gondolnom.

-Rendben,én semmit nem akarok rád erőltetni.A választás a te kezedben van,és én tiszteletben tartom,bármi is lesz a döntésed.-mondta,majd hosszan megölelt.

-Na,én viszont most megyek,de holnap valószínűleg még meglátogatlak-kacsintottam,majd elköszöntünk egymástól és elmentem.

Otthon bekapcsoltam a TV-t,de nem kötött le,ami benne volt.Kapcsolgattam az adók között,de semmi jó műsort nem találtam,így hát felhívtam Kingát.Megbeszéltem vele,hogy átjön és csinálunk valami közös programot.

Azt találtuk ki,hogy bekötött szemmel kisminkeljük egymást.Ilyet már régebben is csináltam,és hatalmas móka volt.Hiába,az ember 19 évesen is tud úgy viselkedni,mint egy 10 éves.Néha kell egy ilyen nap,amikor nem foglalkozunk a korunkkal,csak élvezzük az életet.Ez történt ma is.Először nekem volt bekötve a szemem.Annyi smink volt előttem,hogy hirtelen nem tudtam,hogy melyikhez nyúljak.Végül csak megfogtam egyet,ami-számításaim szerint-egy szempillaspirál volt,és megpróbáltam nem a szemébe kenni a fekete festéket.Mikor levettem a kendőt,kiszakadt belőlem a röhögés. .Volt ott minden,a szájfényt az arcára kentem,a rúzst az állára,a szemhéjpúdert meg a szemöldökére.A szempillaspirál meg úgy nézett ki rajta,mintha lebőgte volna.Csináltunk pár képet,amit természetesen sehová nem rakunk fel,csak magunknak lesz meg.Utána én lettem kidekorálva.Majdnem ugyanúgy néztem ki,mint Kinga,azzal a különbséggel,hogy én még kaptam a képembe,1 kiló alapozót és pirosítót is.Utána a fürdőbe megpróbáltuk lemosni,aztán a sminklemosóval is kísérleteztünk,de nem akart teljesen lejönni,így rajtam megmaradtak a pirosító-foltok,és úgy néztem ki,mint Piroska.Nem baj,jót röhögtünk rajta,aztán betettünk a lejátszóba egy filmet.Nem nagyon tudtunk dönteni,végül azonban a Kavarásra esett mindkettőnk választása.Amíg elindult a film,addig kimentem pattogatott kukoricát készíteni,és kerestem egy kis üdítőt is,majd visszamentem és helyet foglaltam a kanapén.Mondjuk nem tudta figyelni a jelenetekre,mert barátnőm állandóan trollkodott,meg nem értette a film lényegét.Itt is készült pár” vágjunk hülye fejet selfie”.

-Hallod?Ez a csaj most ki?Hogy került oda?-kérdezősködött,és “én ezt nem értem” fejet vágott.

-Figyelj,és megtudod-mosolyogtam.

22.rész

Sziasztok!

Sok idő után,de itt a rész.Ne haragudjatok,hogy nem írtam,és nem is jeleztem,hogy nem tudok részt hozni.Akadt egy kis technikai problémám.A laptopomon rendszert kellett frissíteni,így sajnos nem volt lehetőségem írni.Ráadásul majdnem 2 hétig volt apa munkatársánál,mert ő csinálta,és nemrég küldte csak meg.

A másik dolog:Kinek hogy sikerült a felvételije?Nehéznek tartottátok?Szerintem nem volt annyira ördöngős.Remélem,mindenkinek úgy sikerült,ahogy szerette volna.

Nem is szaporítom tovább a szót,jó olvasást!

xxKlauxx

-Az ilyen bölcs gondolataid miatt imádlak-válaszoltam.Fájt,mi történt,nagyon is,de ha a legjobb barátod ilyenekkel próbál felvidítani,főleg még ha igaza is van,akkor el kell mosolyodni.

-Csak ezért?-távolodott el,és nézett rám úgy,mint aki ufót lát.Ezen már szabályosan nevettem.Tudtam,hogy csak hülyéskedik,de mégis jó érzéssel töltött el,hogy próbál felvidítani.

-ha most itt fel kéne sorolnm mindent,amiért imádlak,akkor 1 hétig itt ülnénk.De te pontosan tudod az okokat,és azt is,hogy rengeteg mindenért hálás vagyok neked.

**7nap múlva**

1 héten keresztül csak itattam az egereket,és teljesen magamba voltam fordulva.Ha nem lettek volna mellettem ezekben a napokban a barátaim,akkor-valószínűleg-nem élem túl.Mindennap átjött hozzám Alex,és Kinga is meglátogatott,amikor csak az ideje engedte.Iskolába nem volt kedvem bemenni,mert:

1.semmi erőm nem volt

2.nem akartam bámulni Betti önelégült képét

3.nem szerettem volna,ha a többiek kérdezősködnek,de szerintem már mindenki tudja a fejleményeket,mert Betti tutira elújságolta már mindenkinek.

Rengeteg időm volt gondolkodni,hiszen napokon keresztül csak ültem és bámultam ki a fejemből.Ja,meg telebőgtem vagy 10 zacskó zsepit.Azt hozzáteszem,hogy 100 darabosak.

Ma erőt vettem magamon,és úgy gondoltam,hogy bemegyek a suliba,mert nagyon sok pótolnivaló lesz,és nem fognak érdekelni Betti csipkelődései.Semmi értelme itthon tétlenkedni,és belemerülni az önsajnálatba,úgyhogy erőt vettem magamon,és a fürdőbe mentem,ahol elrendeztem magam.Na igen,a napokban kissé elhanyagoltam magam,úgyhogy szinte megijedtem a saját tükörképemtől.Szemeim fel voltak duzzadva,és résnyire voltak szűkülve a sok sírástól.Kivételesen több sminket vittem fel arcomra,mint amennyit szoktam,hogy eltakarja a világfájdalmas képemet.Mikor a hajam fésültem,a kefe szó szerint benne maradt a hajamba,úgyhogy 20 perc kellett,mire valami elfogadható külsőt varázsoltam magamnak.

A ruhaválogatással is rengeteg időt töltöttem.Szerettem volna egy kicsit színesebb ruházatot felvenni,egy fehér ujjatlant vettem fel,rá pedig egy mályva pólót.A nadrágom azonban fekete maradt,viszont a cipőm is a felsőmhöz párosítottam,így az megegyezett a pólóm színével.

.Még magamra vettem egy dzsekit is,mert elég hideg van még,aztán indultam is.

Gyorsan lépkedtem a suli felé,és út közben megbeszéltem magammal,hogy bármi is lesz,én bizony mosolyogni fogok.

Az épületbe beérve elkapott a szorongás,de emelt fővel beléptem a termünkbe.Ott azonban egy kissé megtörtem,amint megláttam ősi ellenségemet,Bettit.Próbáltam nem foglalkozni vele,és észrevétlenül a helyemre ülni,de ez persze nem jött össze.Amint meglátott,arcán azonnal megjelent a gúnyos vigyor,majd szélsebesen a padomnál termett.

-Na mi van?Csak nem túltetted magad Ya Ou-n?Nagyon jókedvű vagy.

Valahogy éreztem,hogy ő lesz az első,aki az utamba akad.Mikor ezt a kérdést feltette,legszívesebben leütöttem volna,de szép higgadtan válaszoltam neki.

-Törvény írja,hogy szakítás után nem lehet az embernek jó kedve,és gyászhangulatban kell lennie?

-Ch,én csak  kérdeztem.De bunkó vagy.Ja,egyébként Ya Ou is jól van,és rohadtul nem érdekli,hogy mi van veled.Örül,hogy megszabadult tőled.-ez a válasza szíven ütött.Talán nem is jelentettem neki annyit,mint amennyit képzeltem?Ő is csak hitegetett,és kihasznált?Nem,az nem lehet,és nem hihetek pont,neki.

-Legyetek boldogok.-annyi mindent mondtam volna neki.A képébe akartam ordítani,hogy mekkora álszent,és kétszínű,meg az ehhez hasonló gondolataim,de csak ennyi jött ki a torkomon.Tudtam,ha most elkezdek ordibálni,akkor a könnyek is jönnek vele együtt,úgyhogy inkább lerendeztem ennyivel.

-Tudod,szívesen mondanám azt,hogy boldogok vagyunk,de azért nem vagyok annyira kegyetlen,hogy eltitkoljam előled az igazságot.Boldog lennék,ha Mellette lehetnék,de felém egyenlőre nem nyitott még egy új kapcsolatra,viszont mindent meg fogok tenni annak érdekében,hogy ez megváltozzon.Mi leszünk az álompár egy darabig.

Amíg mi “eszmecserét”váltottunk,addig megérkezett az óraadó tanár,akit észre sem vettünk.ő is ugyanannyira le volt döbbenve,mint a csoporttársaim,akik a mi vitánkat hallgatták,és lefagyva bámultak minket.Már körülbelül elment az órából 10 perc,és a tanár többször utasított minket,hogy hagyjuk abba,és kezdjük el végre  az órát.Azért nekem volt még egy utolsó kérdésem,amit fel is tettem neki.

-Szereted egyáltalán?

-Nem,miért szeretném?Te jó Isten.Meggazdagszom,híres leszek,aztán felőlem viheted.De addig az enyém marad.

Erre a válaszra már konkrétan köpni-nyelni nem tudtam.

-Hogy lehetsz ekkora dög?Játszol az érzéseivel,kihasználod,miegymás.Nálad gerinctelenebb embert még nem ismertem!Ha a helyedben lennék,én már rég elástam volna magam!-ordítottam.Amit eddig magamban tartottam,azt most mind kimondtam.A gondolataimmal azonban a könnyeim is utat törtek maguknak.Feltéptem a teremajtót,majd végigszaladtam a folyosón,majd kirohantam az iskolából.Nem érdekelt,hogy az órán veszekedtünk,az sem érdekelt,hogy emiatt ki is csaphatnak.Csak egy dolog járt a fejemben:Figyelmeztetnem kell Ya Ou-t,mielőtt késő lesz..

21.rész

Sziasztok!

1.Egy kis késéssel sajnos,de itt van a következő rész is!Ebben a részben lesz egy-két csavar,és újabb veszekedés,de nem lövöm le a poént.

2.Elkezdődött a suli..Ki hogy viseli?Én az első nap megkérdeztem,hogy mikor lesz tavaszi szünet! :) Ilyen vagyok.Az mondjuk még jobb volt,mikor szeptember 1-jén azt kérdeztem,hogy mikor lesz nyári szünet! :)

Ui:Pipáljatok,komizzatok,és ha tetszik a rész,vagy az előzők,akkor iratkozzatok fel bátran.

Jó olvasást!

xxKlauxx

A szállásra beérve mindketten mentünk a saját dolgunkra.Barátnőm is elkezdett pakolni,és én is sietősen összedobáltam a ruháimat,és beleraktam a bőröndbe.Körbenéztem,hogy minden a helyén van-e,majd letusoltam és ágyba bújtam,hogy ha csak egy kicsit is,de tudjak pihenni.

Reggel,illetve pontosítok,hajnali 3-kor csipogott a telefonom,ezzel jelezve,hogy fel kéne kelni.Nyújtóztam egyet,majd szép lassan kicsattogtam a nappaliba.Tudtam volna még aludni,az biztos.Mivel azonban még így is későn keltem,így sietnem kellett.Hamar magamra kaptam az előre kikészített ruhát,majd a fürdőben elvégeztem reggeli tevékenységeimet.

Miután mindennel végeztem,lementem az ebédlő részlegbe,de ugye én még ilyen korán nem vagyok éhes,így csak egy kávét kértem.Nem sokkal később barátnőm is csatlakozott hozzám,aki szintén nem eszik ilyenkor,így csak a reggeli koffein miatt kért egy Latte Macchiato-t.

Nem volt időnk a csacsogásra,így csak lehúztuk a kért italokat,és mindketten felszaladtunk a cuccainkért.Tartottam egy utolsó szobaszemlét,majd mikor úgy gondoltam,hogy minden megvan,lesétáltam a portára,ahol leadtam a kulcsomat,majd Kingával együtt kimentünk a reptérre egy Taxival.

*Otthon*

Miután leszálltunk a gépről,elköszöntem barátnőmtől és hazafele indultunk.Illetve csak ő,mert én szerettem volna meglepni Ya Ou-t,úgyhogy az ő lakása felé vettem az irányt.Nem is szóltam neki,hogy egy kicsit korábban már itthon leszek,de nem is tartottam problémának.Gondoltam,örülne,ha meglátogatnám.Na igen,de ez nem úgy sikerült,ahogy terveztem,de menjünk csak szépen sorjában.

Mivel a repülőtértől nem messze lakik Ya Ou,így úgy döntöttem,hogy gyalogolok egyet.Kora reggel frissítően hatott az enyhén csípős hideg,bár megpróbáltam sietni,így 15 perc múlva meg is érkeztem.Kapkodva szedtem a lépcsőfokokat,majd a megfelelő emeletre érve megálltam,és halkan kinyitottam az ajtót,nehogy meghallja,hogy jövök.Az előszobában a lehető legkisebb zajt csapva lepakoltam a bőröndömet,és a nappaliba léptem,ahol nem várt látvány fogadott.

Azonnal eltűnt a mosoly az arcomról.Helyette könnycseppek gyűltek szememben.Ya Ou és Betti ott csókolóztak a kanapén.Ya Ou-n már nem volt póló,keze pedig egyre lejjebb haladt Betti derekán-Elkapott egy fojtogató érzés.Annyira belemerültek egymásba,hogy fel sem tűnt nekik,hogy váratlan vendégük van,így sírva kértem magyarázatot arra,amit látok.

-Ezt ti mégis hogy gondoltátok?-szegeztem kérdésem feléjük a könnyeimet nyelve.

-Gréta,ez nem az,aminek látszik,ő mászott rám.-védte magát Ya Ou.

-Igen,valószínűleg azért nincs rajtad póló és azért próbáltad lehámozni róla a topját.Nem mellesleg azért feküdtél te rajta,igazad van.-hangomban gúny és csalódottság volt.

Erre nem tudott mit mondani,kész tények elé állítottam.

-Azon  már meg sem lepődöm,hogy pont Bettivel kavarsz,de igazán elmondhattad volna.Miért így kell megtudnom?Ha később érek haza,akkor ezt el sem mondod?-tettem fel kérdéseimet Ya Ou-nak.Válaszolni sajnos nem volt ideje,mert közben Bettire néztem megvető pillantással,és őt is kérdőre vontam.

-Te meg hogy lehetsz ekkora szemét?Tudom,hogy

gyűlölsz,hidd el,én sem érzek másképp.Nem volt esetleg más módja,hogy tönkre tegyél?Nem persze,mert azt is el kell venned tőlem,akit a legjobban szeretek.Gratulálok,ugyanis sikerült.Jár a taps-hangomból cinikusság volt felfedezhető.-legyetek boldogok!-

-Gréta,bocsáss meg nekem kérlek.Ilyen még egyszer nem fog előfordulni.Most sem tudom,hogy mi ütött belém-magyarázkodott a fekete hajú srác.

-Ya Ou-kezdtem a történetbe-,ha nem nyitok be,a kanapén fekszel le vele.Ja és igen,én is biztos vagyok abban,hogy soha többet nem fog előfordulni,ugyanis szakítok veled.-nyögtem ki,miközben könnyeimtől alig láttam.Nem adtam időt válaszolni,hanem elrohantam.Amit vittem,mindent ott hagytam,de ez a legkevesebb.Semmi nem érdekelt,egyszerűen csak nem volt életkedvem,és azt sem tudtam,hogy mit kezdjek magammal.

Mivel ötletem nem volt,Alexhez mentem,akihez bármikor mehetek,és aki nem dörgöli az orrom alá,hogy ő megmondta,hanem próbál segíteni.

A könnyeim a hideg szél hatására csípni kezdték arcomat,de ez egy cseppet sem érdekelt.

Ahogy megérkeztem,kopogtattam. Mikor kinyitotta az ajtót,azonnal behúzott a lakásába és leültetett a díványra.Megkérdezte,hogy mi történt,én pedig elmeséltem neki az egész történetet.Közben az arcát fürkésztem és láttam rajta,hogy iszonyat dühös.Kezeit ökölbe szorította,de olyan erősen,hogy elfehéredtek ujjai.

-Most mondanék valamit,de úgyis tudom,hogy az ő pártját fognád,úgyhogy inkább csendben maradok.Meg ettől sem oldódik meg semmi.-mondta,majd szorosan megölelt.-Egyik fiú sem érdemli meg,hogy miatta ejts akár egy könnycseppet is!-vígasztalt.

-Az ilyen bölcs gondolataid miatt imádlak-válaszoltam.Fájt,mi történt,nagyon is,de ha a legjobb barátod ilyenekkel próbál felvidítani,főleg még ha igaza is van,akkor el kell mosolyodni.

-Csak ezért?-távolodott el,és nézett rám úgy,mint aki ufót lát.Ezen már szabályosan nevettem.Tudtam,hogy csak hülyéskedik,de mégis jó érzéssel töltött el,hogy próbál felvidítani.

-Ha most itt fel kéne sorolnom mindent,amiért imádlak,akkor 1 hétig itt ülnénk.De te pontosan tudod az okokat,és azt is,hogy rengeteg mindenért hálás vagyok neked.