22.rész

Sziasztok!

Sok idő után,de itt a rész.Ne haragudjatok,hogy nem írtam,és nem is jeleztem,hogy nem tudok részt hozni.Akadt egy kis technikai problémám.A laptopomon rendszert kellett frissíteni,így sajnos nem volt lehetőségem írni.Ráadásul majdnem 2 hétig volt apa munkatársánál,mert ő csinálta,és nemrég küldte csak meg.

A másik dolog:Kinek hogy sikerült a felvételije?Nehéznek tartottátok?Szerintem nem volt annyira ördöngős.Remélem,mindenkinek úgy sikerült,ahogy szerette volna.

Nem is szaporítom tovább a szót,jó olvasást!

xxKlauxx

-Az ilyen bölcs gondolataid miatt imádlak-válaszoltam.Fájt,mi történt,nagyon is,de ha a legjobb barátod ilyenekkel próbál felvidítani,főleg még ha igaza is van,akkor el kell mosolyodni.

-Csak ezért?-távolodott el,és nézett rám úgy,mint aki ufót lát.Ezen már szabályosan nevettem.Tudtam,hogy csak hülyéskedik,de mégis jó érzéssel töltött el,hogy próbál felvidítani.

-ha most itt fel kéne sorolnm mindent,amiért imádlak,akkor 1 hétig itt ülnénk.De te pontosan tudod az okokat,és azt is,hogy rengeteg mindenért hálás vagyok neked.

**7nap múlva**

1 héten keresztül csak itattam az egereket,és teljesen magamba voltam fordulva.Ha nem lettek volna mellettem ezekben a napokban a barátaim,akkor-valószínűleg-nem élem túl.Mindennap átjött hozzám Alex,és Kinga is meglátogatott,amikor csak az ideje engedte.Iskolába nem volt kedvem bemenni,mert:

1.semmi erőm nem volt

2.nem akartam bámulni Betti önelégült képét

3.nem szerettem volna,ha a többiek kérdezősködnek,de szerintem már mindenki tudja a fejleményeket,mert Betti tutira elújságolta már mindenkinek.

Rengeteg időm volt gondolkodni,hiszen napokon keresztül csak ültem és bámultam ki a fejemből.Ja,meg telebőgtem vagy 10 zacskó zsepit.Azt hozzáteszem,hogy 100 darabosak.

Ma erőt vettem magamon,és úgy gondoltam,hogy bemegyek a suliba,mert nagyon sok pótolnivaló lesz,és nem fognak érdekelni Betti csipkelődései.Semmi értelme itthon tétlenkedni,és belemerülni az önsajnálatba,úgyhogy erőt vettem magamon,és a fürdőbe mentem,ahol elrendeztem magam.Na igen,a napokban kissé elhanyagoltam magam,úgyhogy szinte megijedtem a saját tükörképemtől.Szemeim fel voltak duzzadva,és résnyire voltak szűkülve a sok sírástól.Kivételesen több sminket vittem fel arcomra,mint amennyit szoktam,hogy eltakarja a világfájdalmas képemet.Mikor a hajam fésültem,a kefe szó szerint benne maradt a hajamba,úgyhogy 20 perc kellett,mire valami elfogadható külsőt varázsoltam magamnak.

A ruhaválogatással is rengeteg időt töltöttem.Szerettem volna egy kicsit színesebb ruházatot felvenni,egy fehér ujjatlant vettem fel,rá pedig egy mályva pólót.A nadrágom azonban fekete maradt,viszont a cipőm is a felsőmhöz párosítottam,így az megegyezett a pólóm színével.

.Még magamra vettem egy dzsekit is,mert elég hideg van még,aztán indultam is.

Gyorsan lépkedtem a suli felé,és út közben megbeszéltem magammal,hogy bármi is lesz,én bizony mosolyogni fogok.

Az épületbe beérve elkapott a szorongás,de emelt fővel beléptem a termünkbe.Ott azonban egy kissé megtörtem,amint megláttam ősi ellenségemet,Bettit.Próbáltam nem foglalkozni vele,és észrevétlenül a helyemre ülni,de ez persze nem jött össze.Amint meglátott,arcán azonnal megjelent a gúnyos vigyor,majd szélsebesen a padomnál termett.

-Na mi van?Csak nem túltetted magad Ya Ou-n?Nagyon jókedvű vagy.

Valahogy éreztem,hogy ő lesz az első,aki az utamba akad.Mikor ezt a kérdést feltette,legszívesebben leütöttem volna,de szép higgadtan válaszoltam neki.

-Törvény írja,hogy szakítás után nem lehet az embernek jó kedve,és gyászhangulatban kell lennie?

-Ch,én csak  kérdeztem.De bunkó vagy.Ja,egyébként Ya Ou is jól van,és rohadtul nem érdekli,hogy mi van veled.Örül,hogy megszabadult tőled.-ez a válasza szíven ütött.Talán nem is jelentettem neki annyit,mint amennyit képzeltem?Ő is csak hitegetett,és kihasznált?Nem,az nem lehet,és nem hihetek pont,neki.

-Legyetek boldogok.-annyi mindent mondtam volna neki.A képébe akartam ordítani,hogy mekkora álszent,és kétszínű,meg az ehhez hasonló gondolataim,de csak ennyi jött ki a torkomon.Tudtam,ha most elkezdek ordibálni,akkor a könnyek is jönnek vele együtt,úgyhogy inkább lerendeztem ennyivel.

-Tudod,szívesen mondanám azt,hogy boldogok vagyunk,de azért nem vagyok annyira kegyetlen,hogy eltitkoljam előled az igazságot.Boldog lennék,ha Mellette lehetnék,de felém egyenlőre nem nyitott még egy új kapcsolatra,viszont mindent meg fogok tenni annak érdekében,hogy ez megváltozzon.Mi leszünk az álompár egy darabig.

Amíg mi “eszmecserét”váltottunk,addig megérkezett az óraadó tanár,akit észre sem vettünk.ő is ugyanannyira le volt döbbenve,mint a csoporttársaim,akik a mi vitánkat hallgatták,és lefagyva bámultak minket.Már körülbelül elment az órából 10 perc,és a tanár többször utasított minket,hogy hagyjuk abba,és kezdjük el végre  az órát.Azért nekem volt még egy utolsó kérdésem,amit fel is tettem neki.

-Szereted egyáltalán?

-Nem,miért szeretném?Te jó Isten.Meggazdagszom,híres leszek,aztán felőlem viheted.De addig az enyém marad.

Erre a válaszra már konkrétan köpni-nyelni nem tudtam.

-Hogy lehetsz ekkora dög?Játszol az érzéseivel,kihasználod,miegymás.Nálad gerinctelenebb embert még nem ismertem!Ha a helyedben lennék,én már rég elástam volna magam!-ordítottam.Amit eddig magamban tartottam,azt most mind kimondtam.A gondolataimmal azonban a könnyeim is utat törtek maguknak.Feltéptem a teremajtót,majd végigszaladtam a folyosón,majd kirohantam az iskolából.Nem érdekelt,hogy az órán veszekedtünk,az sem érdekelt,hogy emiatt ki is csaphatnak.Csak egy dolog járt a fejemben:Figyelmeztetnem kell Ya Ou-t,mielőtt késő lesz..