21.rész

Sziasztok!

1.Egy kis késéssel sajnos,de itt van a következő rész is!Ebben a részben lesz egy-két csavar,és újabb veszekedés,de nem lövöm le a poént.

2.Elkezdődött a suli..Ki hogy viseli?Én az első nap megkérdeztem,hogy mikor lesz tavaszi szünet! :) Ilyen vagyok.Az mondjuk még jobb volt,mikor szeptember 1-jén azt kérdeztem,hogy mikor lesz nyári szünet! :)

Ui:Pipáljatok,komizzatok,és ha tetszik a rész,vagy az előzők,akkor iratkozzatok fel bátran.

Jó olvasást!

xxKlauxx

A szállásra beérve mindketten mentünk a saját dolgunkra.Barátnőm is elkezdett pakolni,és én is sietősen összedobáltam a ruháimat,és beleraktam a bőröndbe.Körbenéztem,hogy minden a helyén van-e,majd letusoltam és ágyba bújtam,hogy ha csak egy kicsit is,de tudjak pihenni.

Reggel,illetve pontosítok,hajnali 3-kor csipogott a telefonom,ezzel jelezve,hogy fel kéne kelni.Nyújtóztam egyet,majd szép lassan kicsattogtam a nappaliba.Tudtam volna még aludni,az biztos.Mivel azonban még így is későn keltem,így sietnem kellett.Hamar magamra kaptam az előre kikészített ruhát,majd a fürdőben elvégeztem reggeli tevékenységeimet.

Miután mindennel végeztem,lementem az ebédlő részlegbe,de ugye én még ilyen korán nem vagyok éhes,így csak egy kávét kértem.Nem sokkal később barátnőm is csatlakozott hozzám,aki szintén nem eszik ilyenkor,így csak a reggeli koffein miatt kért egy Latte Macchiato-t.

Nem volt időnk a csacsogásra,így csak lehúztuk a kért italokat,és mindketten felszaladtunk a cuccainkért.Tartottam egy utolsó szobaszemlét,majd mikor úgy gondoltam,hogy minden megvan,lesétáltam a portára,ahol leadtam a kulcsomat,majd Kingával együtt kimentünk a reptérre egy Taxival.

*Otthon*

Miután leszálltunk a gépről,elköszöntem barátnőmtől és hazafele indultunk.Illetve csak ő,mert én szerettem volna meglepni Ya Ou-t,úgyhogy az ő lakása felé vettem az irányt.Nem is szóltam neki,hogy egy kicsit korábban már itthon leszek,de nem is tartottam problémának.Gondoltam,örülne,ha meglátogatnám.Na igen,de ez nem úgy sikerült,ahogy terveztem,de menjünk csak szépen sorjában.

Mivel a repülőtértől nem messze lakik Ya Ou,így úgy döntöttem,hogy gyalogolok egyet.Kora reggel frissítően hatott az enyhén csípős hideg,bár megpróbáltam sietni,így 15 perc múlva meg is érkeztem.Kapkodva szedtem a lépcsőfokokat,majd a megfelelő emeletre érve megálltam,és halkan kinyitottam az ajtót,nehogy meghallja,hogy jövök.Az előszobában a lehető legkisebb zajt csapva lepakoltam a bőröndömet,és a nappaliba léptem,ahol nem várt látvány fogadott.

Azonnal eltűnt a mosoly az arcomról.Helyette könnycseppek gyűltek szememben.Ya Ou és Betti ott csókolóztak a kanapén.Ya Ou-n már nem volt póló,keze pedig egyre lejjebb haladt Betti derekán-Elkapott egy fojtogató érzés.Annyira belemerültek egymásba,hogy fel sem tűnt nekik,hogy váratlan vendégük van,így sírva kértem magyarázatot arra,amit látok.

-Ezt ti mégis hogy gondoltátok?-szegeztem kérdésem feléjük a könnyeimet nyelve.

-Gréta,ez nem az,aminek látszik,ő mászott rám.-védte magát Ya Ou.

-Igen,valószínűleg azért nincs rajtad póló és azért próbáltad lehámozni róla a topját.Nem mellesleg azért feküdtél te rajta,igazad van.-hangomban gúny és csalódottság volt.

Erre nem tudott mit mondani,kész tények elé állítottam.

-Azon  már meg sem lepődöm,hogy pont Bettivel kavarsz,de igazán elmondhattad volna.Miért így kell megtudnom?Ha később érek haza,akkor ezt el sem mondod?-tettem fel kérdéseimet Ya Ou-nak.Válaszolni sajnos nem volt ideje,mert közben Bettire néztem megvető pillantással,és őt is kérdőre vontam.

-Te meg hogy lehetsz ekkora szemét?Tudom,hogy

gyűlölsz,hidd el,én sem érzek másképp.Nem volt esetleg más módja,hogy tönkre tegyél?Nem persze,mert azt is el kell venned tőlem,akit a legjobban szeretek.Gratulálok,ugyanis sikerült.Jár a taps-hangomból cinikusság volt felfedezhető.-legyetek boldogok!-

-Gréta,bocsáss meg nekem kérlek.Ilyen még egyszer nem fog előfordulni.Most sem tudom,hogy mi ütött belém-magyarázkodott a fekete hajú srác.

-Ya Ou-kezdtem a történetbe-,ha nem nyitok be,a kanapén fekszel le vele.Ja és igen,én is biztos vagyok abban,hogy soha többet nem fog előfordulni,ugyanis szakítok veled.-nyögtem ki,miközben könnyeimtől alig láttam.Nem adtam időt válaszolni,hanem elrohantam.Amit vittem,mindent ott hagytam,de ez a legkevesebb.Semmi nem érdekelt,egyszerűen csak nem volt életkedvem,és azt sem tudtam,hogy mit kezdjek magammal.

Mivel ötletem nem volt,Alexhez mentem,akihez bármikor mehetek,és aki nem dörgöli az orrom alá,hogy ő megmondta,hanem próbál segíteni.

A könnyeim a hideg szél hatására csípni kezdték arcomat,de ez egy cseppet sem érdekelt.

Ahogy megérkeztem,kopogtattam. Mikor kinyitotta az ajtót,azonnal behúzott a lakásába és leültetett a díványra.Megkérdezte,hogy mi történt,én pedig elmeséltem neki az egész történetet.Közben az arcát fürkésztem és láttam rajta,hogy iszonyat dühös.Kezeit ökölbe szorította,de olyan erősen,hogy elfehéredtek ujjai.

-Most mondanék valamit,de úgyis tudom,hogy az ő pártját fognád,úgyhogy inkább csendben maradok.Meg ettől sem oldódik meg semmi.-mondta,majd szorosan megölelt.-Egyik fiú sem érdemli meg,hogy miatta ejts akár egy könnycseppet is!-vígasztalt.

-Az ilyen bölcs gondolataid miatt imádlak-válaszoltam.Fájt,mi történt,nagyon is,de ha a legjobb barátod ilyenekkel próbál felvidítani,főleg még ha igaza is van,akkor el kell mosolyodni.

-Csak ezért?-távolodott el,és nézett rám úgy,mint aki ufót lát.Ezen már szabályosan nevettem.Tudtam,hogy csak hülyéskedik,de mégis jó érzéssel töltött el,hogy próbál felvidítani.

-Ha most itt fel kéne sorolnom mindent,amiért imádlak,akkor 1 hétig itt ülnénk.De te pontosan tudod az okokat,és azt is,hogy rengeteg mindenért hálás vagyok neked.