29.rész

Sziasztok!
Ne haragudjatok a sok kihagyás miatt,csak most itt volt a ballagás,sütni kellett stb.
Viszont most itt a rész,úgyhogy jó olvasást! :)
Ui:A következő részt nem tudom,mikor hozom,mert hétfőn megyek a wayer táborba,addig nem hozok,max utána olyan július 3.-a,4.-e körül.Amúgy kivel találkozom majd a táborban?
xxKlauxx

Bence még egy pillantást vetett rám,majd a füléhez emelte a készüléket.

-Bence,merre vagy már?20 perce elkezdődött a próba,és semmi hírt nem kaptunk rólad-hallottam a vonal másik végéről.

-Ó,basszameg,azonnal indulok.Bocsi,de teljesen kiment a fejemből.-felelte a mellettem ülő srác,majd lerakta a telefont.

-Bocsi,de most mennem kell.Lehet,hogy valamelyik nap felugrom hozzád megnézni,hogy vagy,de telefonon tuti kereslek majd.

-Rendben,szia,vigyázz magadra-mondtam neki,majd el ölelés után már el is tűnt.

Miután Bence elment, hazafelé vettem az irányt.Otthon nem volt más dolgom,így a laptopomon kiválasztottam  egy kellően nyálas,romantikus filmet,és elindítottam.Persze egy csomag zsepi is a közelemben volt,hisz tudtam,hogy kelleni fog.Nem kellett sok,a film első 30 percében már zokogtam.A szerelmes filmeken mindig sírok,mégis ha szomorú vagyok,akkor azt nézem.Amikor a filmmel végeztem,felléptem gyorsan a közösségi oldalakra.2 új üzenetem érkezett,az egyik Kingától,a másik Bencétől.Megnyitottam mindkét üzenetet és szép sorban válaszoltam rájuk.

Kinga azt kérdezte,hogy valamelyik nap elmennék-e vele valahová,amire a válaszom természetesen igen volt.Aztán később kiderült,hogy tudott a Ya Ou-s dologról,és azért próbálta a figyelmemet más témák felé terelni,ami kisebb-nagyobb sikert aratott.

Bence is aktív volt,így elkezdtem vele is beszélgetni.Annyira aranyos volt,írta,hogyha bármire szükségem van,akár tanácsra,akár másra,ő itt van.

A nap hátralevő része unalmasan telt.

**Reggel**

Reggel arra ébredtem,hogy valaki csönget.Lassan kitápászkodtam az ágyból,és az órára pillantottam ami 10:23-mat mutatott.Hát,ma is sikeresen elaludtam,pedig tegnap nem is feküdtem le olyan későn.Végülis az egész életem unalmas,így a napjaimat nem is tudnám hogy kitölteni.

Mire kimentem a szobából és az ajtó felé indultam,újra csöngettek.

-Megyek már-szóltam rekedtes hangon.

Kinyitottam a fa szerkezetet,ami mögött nem várt személy állt.

-Szia-köszönt Ya Ou mosolyogva,de láttam rajta,hogy kissé zavarban van.Na ja,nem is csodálom,ott álltam előtte full kócos és álmos fejjel,valamint fogadni mertem volna,hogy a szemem alatti karikák még mindig láthatóak.Kb.úgy néztem ki,mint egy holdkóros.

-Szia-köszörültem meg a torkom,és zavartan a hajamba túrtam.

-Felébresztettelek?-kérdezte.

-Aha,de nem probléma,már úgyis fel kellett volna kelnem.Amúgy mi járatban?

-Öhm,beengednél,vagy ezt itt az ajtóban állva beszéljük meg?-kérdezte zavartan.

Kérdésére arrébb álltam,hogy be tudjon jönni,majd a nappaliba mentünk,ahol leültünk a kanapéra.

-Gréta,sok mindent kell megbeszélnünk.-kezdte.

-Ya Ou,nem,nekünk semmiről nem kell beszélgetnünk.Vége.Átvertél.Nem kell magyarázkodnod.

-Kérlek hallgass meg-kérlelt.

Összefontam magam előtt a karjaimat,és úgy hallgattam tovább.

-Valóban elrontottam,de én tényleg szeretlek.Az a fogadás volt életem legrosszabb döntése.Én soha nem úgy tekintettem rád,mint más lányokra.Nem akarlak elveszíteni,abba én belehalok.

-Igen,gondolkodhattál volna egy kicsit előbb is.-vetettem a szemére.

-Kérlek,adj egy utolsó esélyt.-könyörgött.Mélyen a szemembe nézett,amitől lányos zavaromban elpirultam és azonnal elkaptam a fejem.A francba,tudja a gyenge pontjaimat,de nem törhetek meg,ahhoz túlságosan összetörte a szívem.

-Ya Ou,a múltkor kaptál egy utolsó esélyt.Nincs több.Sajnálom.

-Igen,tudom.De ez nem olyan,mint az előző..-kezdte,de én félbe szakítottam.

-Hát persze,hogy nem olyan..ez rosszabb.Én ebbe belefáradtam.Minek bocsássak meg?Úgyis ripityára töröd a szívem minden egyes alkalommal.Elég volt,mert még egy ilyet nem élnék túl,úgyhogy ha jót akarsz,akkor kérlek menj el…-szemeim megteltek könnyel,amit Ya Ou észrevett és meg akart ölelni,de én hátrébb léptem.

-Ne,ne ölelj meg,csak rosszabb lesz.Menj el kérlek.-utasítottam.

-Nem megyek sehová.Neked szükséged van rám,ezért maradok.-szögezte le.

-Nem,nekem nyugalomra van szükségem,amit a jelenlétedben nem kapok meg,és tudod,hogy miért.Ne nehezítsd meg,és menj el,jó?

-Rendben,már itt sem vagyok-fogta magát és már el is tűnt,az ajtót meg jól becsapta maga mögött,mert miért ne?

Én pedig csak még jobban sírtam.Most megharagudott rám,amiért nem kértem belőle,de nem bocsáthatok meg neki.

Fogtam magam,és bekapcsoltam a laptopom.Úgy döntöttem,hogy nézek valami filmet,de most kivételesen vígjátékot.Mielőtt elindítottam volna,felnéztem gyorsan a közösségi oldalakra.Megyek lefelé a kezdőlapon,amikor megakad a szemem valamin.Ya Ou 10 perce töltött fel egy új mosolygós képet,megjegyzéshez pedig ezt fűzte:I’m single again ,vagyis újra szingli vagyok.Ja,és az elmaradhatatlan nevetős szmájli itt ott díszelgett a kiírás mellet.Amikor ezt megláttam,teljesen összeszűkült a torkom,és úgy éreztem,mintha egy kést döftek volna belém.Ez nagyon fájt.Amikor még itt volt,akkor elhittem,hogy még kibékülhetünk valamikor,hiszen azért jött,de nem..Ő már túl is tette magát rajtam,és úgy viselkedik,mintha nem is lett volna barátnője.Méghogy nem gondolta komolyan a fogadást..A képet néztem 2 percen keresztül,majd elkezdtem olvasni a hozzá fűzött kommenteket.Rengeteg pozitív kommentet olvastam.Le is írnék egyet:,,Nagyon sajnálom,pedig annyira aranyosak voltatok Grétával.Bevallom,ezek a kommentek megmosolyogtattak.Olyan jó volt ezeket olvasgatni.Jó,persze volt pár olyan hozzászólás,ami nem éppen számított pozitívnak,de ilyet csak elvétve találtam.

Mérges voltam,és úgy gondoltam,hogy ezt azonnal tisztáznom kell Ya Ou-val,így fogtam magam,és elindultam hozzá.Igen,pizsamában,kócos hajjal.Nem,nem néztek hülyének az emberek.Igazából most ez volt a legkisebb problémám,úgyhogy nem is figyeltem a bámuló tekintetekre.Az utat általában 20 perc alatt szoktam megtenni,most viszont 12 perc alatt odaértem.Feltrappogtam a megfelelő emeletre,és dörömbölni kezdtem az ajtón.

-Jó,jó megyek már.Nem kell szétverni az aj-itt kitárta az előbb említett szerkezetet,és egy pillanatra elhallgatott-tót…-folytatta.-Hát te meg miért vagy ilyen ideges?

-Hogy miért vagyok ideges?TE talán nem tudod?-förmedtem rá.

-Gőzöm sincs,mondd már.

-Most komolyan..Kiraktad a közösségi oldaladra,hogy szakítottunk?Miért teszed ezt velem?-kérdeztem zokogva.

-Hát,nem értem,miért vagy úgy oda,hisz szakítottunk.Nem írtam semmi olyat,ami nem igaz.Vagy…Ez most azt jelenti,hogy nincs mindennek vége?-vidult fel.

-Ezek után?Ha nem írtad volna ki,talán elgondolkodtam volna rajta,de így,hogy már világgá kürtölted a szakításunkat,így már reménytelen.-monológom után sarkon fordultam és az ajtó felé vettem az irányt.Illetve vettem volna,ha Ya Ou a karomnál fogva vissza nem ránt.Csak pár centire voltunk egymástól.Mellkasom fel-le liftezett,a hasamban pedig újra megjelentek a pillangók,amik nem akartak lenyugodni.Nem tudtam moccanni Ya Ou szorításából,bár-őszintén szólva-nem is nagyon akartam.Kb.2 percig néztük egymást,majd Ya Ou résnyire nyitotta ajkait,és közeledni kezdett arcával,már amennyire még tudott.Hátrálni nem tudtam, és csak azt vetem észre,hogy Ya Ou ajkai az enyémekre tapadnak.Próbáltam ellenkezni,de olyan közel voltunk egymáshoz,hogy semmit nem tudtam csinálni. Mikor eltávolodtunk egymástól,felpofoztam.Úgy gondoltam,hogy  ezt a pofont megérdemelte.Velem ne játsszon,mert nem vagyok játékszer.

-Szemét disznó!-ordítottam rá.

-Tudod,bármelyik lányt megkaphatnám.-mosolyodott el gúnyosan.Sőt,ha most tapsolnék egyet,kb. tízen a lábaim előtt hevernének.De 1.nem tapsolok,2.nem kell más lány.Ha te ezt nem tudod megérteni,akkor nincs miről beszélnünk.Én tényleg nagyon szeretlek,és az,hogy ez az egész így alakult,arról nem én tehetek.Illetve valamilyen szinten az én hibám is,viszont ha te szerettél volna valaha is,akkor most  nem kételkednél a szerelmemben...Ha tehetném,visszatekerném az időt,és mindent másképp csinálnék.Kérlek,ne haragudj.-monológja végére arcizmai teljesen ellágyultak,és egy könnycseppet is megláttam a szemében.

Szavai szíven szúrtak.Igaza van,hisz ha más lány érdekelné,nem keresett volna meg kétszer,és nem is viselkedne velem így.Viszont az hazugság,hogy nem szeretem.Az életemet adnám érte.

-Ez most fájt…Te kételkedsz a szerelmemben?

-Miért,te talán nem?-nézett rám.Szemében a megvetést véltem felfedezni.

-Sa..Sajnálom..Hinnem kellett volna neked.Én nagyon szeretlek,és nem szeretnélek újra elveszíteni..-vallottam színt.

-Tudom,hogy szeretsz-mondta Ya Ou teljesen elszánva,amin már mosolyognom kellett.

-Akkor miért bőgetsz meg?-ütöttem vállba.

-Így alakult.Ne haragudj.-erre mindketten elkezdtünk nevetni.

-Na jó,hagyjuk a sok bocsánatkérést,mert kb.minden mondat után elhangozna.-nevettem.

-De mi volt az a poszt?Azt akkor miért írtad ki?

-Azt a posztot már töröltem,és nézd,mit írtam a képem fölé:"I’m in love".

Voltak csodálkozó kommentek,hogy akkor most mi van?Idézek egyet:

"De most mi van?lemaradtam..Az előbb azt írtad,hogy szakítottál,most meg már újra szerelmes vagy?Valaki pls magyarázza már eeeel!”

Hát igen,nem csodálkozom,hogy nem értik,mi folyik itt,mert már én se.Ya Ou a helyzet tisztázása miatt kiírta,hogy csak felelsz vagy merszeztek,és ki kellett írnia,de félreértés ne essék,boldog párkapcsolatban él.Haha,még meg sem beszéltük a dolgokat.

-Szóval..Megpróbáljuk újra együtt?-kérdezte Ya Ou,miközbe mélyen a szemembe nézett.Tekintetétől még mindig zavarba jövök..Ez valami hihetetlen,ebből sosem fogok kinőni?

Kérdésére csak a hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz,majd csigalassúsággal közeledtem ajkai felé..

28.rész

Sziasztok!
Most elég hamar meghoztam a következő részt,ezért valószínű,hogy a következő csak jövő héten lesz.
Ja és a másik.Nagyon boldog szülinapot Ya Ou! :3
Nem is szaporítanám tovább a szót,jó olvasást!
xxKlauxx

-Megint Ya Ou?-törte meg a csendet.

-Ki más?-mondtam keserű szájízzel.

-Esküszöm,hogy leütöm azt a gyereket.Állandón csak bánt.Mit eszel rajta?-szorította ökölbe a kezét.

-Nyugi,már nem fog többet fájdalmat okozni,mert végeztem vele.Azt hiszem,örökre..-fájt kimondani,de ez van,El kell fogadnom.Be kell látnom,hogy a mi kapcsolatunknak vége.

-Tudom,hogy eddig nagyon utáltam a srácot,és most is,főleg ez miatt.De nem jó téged így látni.Találsz magadnak  sokkal jobbat,hidd el.-vigasztalt.

-Nagyon jól esik,hogy itt vagy nekem,és nem veted a szememre,hogy te megmondtad.

-Ugyan,tudom,hogy most arra pont nincs szükséged.Grét,bármi van,én itt leszek neked.Mindig segíteni fogok,akármi is történjen.-nyugtatott,én pedig rájöttem,hogy milyen szerencsés is vagyok valójában.Lehet,hogy a szívem kismillió darabra tört,de csodálatos barátaim vannak,akik-ha csak egy kis időre is-de elfeledtetik velem a problémáimat.

-Úgy szeretem,amikor Grétnek hívsz..-mondtam,és már egy apró mosoly villant fel arcomon.

-Tán nem mosolyogsz?-kérdezte nevetve Alex.Mivel nem válaszoltam,haverom elkezdett csikizni.Ott fetrengtem a kanapén,és együtt röhögtünk.Ő a csípőmre ült,és úgy folytatta tovább előző tevékenységét.Egy pillanatra abba hagytuk,és egymás szemeibe néztünk.Én már csak annyit vettem észre,hogy teste egyre közelebb kerül az enyémhez,majd ajkai az enyémre tapadtak.Tudom,hogy hiba volt engedni,de teljesen gyenge voltam,így nem ellenkeztem.Mikor azonban tudatosult,hogy mit is teszek valójában,lelöktem őt magamról,és csak egy nagy koppanást hallottam,ahogy Alex a földön landolt,én pedig azonnal felültem eddigi helyemről.

-Ne haragudj..Egyszerűen csak megsajnáltalak,és..Na jó,igazából gőzöm sincs,miért tettem.Bocsáss meg..-magyarázkodott.

-Felejtsük el,de kérlek ilyen többet ne legyen.

-Ígérem…

A csóktól kezdve mindketten  furán kezdtünk el viselkedni.Egész végig zavarban voltam,ha rám nézett,elpirultam.

-Kéne rendelni valami kaját.ma még nem ettem semmit.-jelentettem ki.

-Okés,pizza jó lesz?

Miután beleegyeztem,kikerestük a legközelebbi pizzéria számát,és megrendeltük a kajánkat.A telefonba azt mondták,hogy kb.fél óra a szállítási idő.Addig bekapcsoltuk a tévét és a csatornák közt kapcsolgattunk.Mivel érdekes műsor nem volt,ezért inkább ki is kapcsoltam,és csak ültem csendben.

-Grét,nyugodj meg..-mondta Alex,miközben lecsüccsent mellém,és megfogta a kezem.Automatikusan elhúzódzkodtam tőle.

-N..ne haragudj,tudom,hogy ez neked nehéz,meg itt van az előző incidensünk is..-kezdte.

-Ne,légyszi ne emlegesd!-kiabáltam rá,és újra elfogott a sírás.-Amit tettünk,az nem volt helyes!Legszívesebben visszatekerném az időt!-dőlt ki belőlem.

-Jó,oké,lehet,hogy nem volt helyén való,de ne kérd azt,hogy elfelejtsem.

-Alex,te vagy a legjobb barátom…És ez az egész teljesen elrontotta a kapcsolatunkat,hát nem érted?

-Nem,nem rontott el semmit.Mert így rádöbbentem arra,hogy..-kezdte,de nem folytatta.

-Hogy?-néztem rá totál furán.

-Nem,mindegy,semmi,nem lényeges.-rázta a fejét.

Nem értettem semmit,annyira furcsán viselkedett,hogy nem tudtam hova tenni.Utána még próbáltam belőle kihúzni,mire célzott az előbb,de nem jártam sikerrel.Időközben a pizza is megérkezett,amit Alex vett át.Addig én az étkezőbe mentem,és helyet csináltam a nagy doboznak.

Mikor Alex behozta a kajánkat,rögtön nekiláttunk.Evés közben egyikünk sem szólalt meg,síri csend uralkodott a konyhában.Miután végeztünk,Alexnak mennie kellett,így hát elköszöntünk egymástól,én pedig újra egyedül maradtam.

A nap további részében a neten lógtam és belemerültem az önsajnálatba.

**1 héttel később**

Az utóbbi időben semmi érdekeset nem csináltam,csak az agysejtjeimet pusztítottam tévézéssel,és a sorozatnézésekkel.

Ma reggel a szokásomtól eltérően elég későn ébredtem.Mikor először a telefon képernyőjére néztem,akkor volt 10:05.Lassan kikecmeregtem az ágyból,majd nekiálltam reggelit készíteni.Mivel túl nagy dologhoz nem volt kedvem,ezért csak egy rántottát csináltam.Miután elfogyasztottam az ételt,elmosogattam,majd a fürdőben elintézte reggeli rutinomat és felöltöztem.Egy fekete legginget párosítottam egy lila toppal.Csak egy ilyen itthoni style,fölöslegesnek tartottam bármi mást felvenni,hisz úgysem szándékoztam bárhová is menni.

A szobámba menet a naptárra pillantottam,és akkor néztem a dátumot.Június 9 .,Ya Ou szülinapja.Ekkor összeszorult a torkom,de nem engedtem,hogy egy csepp könny is legördüljön az arcomon.Lepörgött előttem az első találkozás,az első pofon,amit adtam neki,az első csók..és hirtelen akkora űr keletkezett bennem,hogy nem bírtam tovább,és zokogni kezdtem.A ágyamra ültem,és magamhoz szorítottam egy párnát.Fájt,hogy nem lehettem Ya Ou mellett.Fájt,hogy nem keresett.Fájt,hogy átvert.Fájt,hogy nem velem ünnepli a szülinapját,hanem ki tudja,kivel.Lehet.hogy már talált magának mást,és épp most is vele van.

Aztán azon gondolkodtam,hogy illene neki üzenni.Akármi történt is,attól még az bunkóság lenne,ha nem köszönteném fel.A telefonomért nyúltam,és már pötyögtem is az üzenetet,ami így nézett ki:

Boldog szülinapot!

Egy egyszerű köszöntés,hangulatjel és egyéb jelek nélkül.Vaciláltam,hogy elküldjem-e,vagy sem,de végül erőt vettem magamon,és a küldés gombra kattintottam.

Hamarosan érkezett is a válasz:

Köszi!

Rövid,és tömör.Ő sem írt semmi szmájlit,ahogyan én sem tettem.Ezek után eltettem a telefonom,és hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam,villámgyorsan átvettem a futós szerkóm,és már kint is voltam a lépcsőházban.Lerobogtam a lépcsőn,és a friss levegőt beszívva kocogni kezdtem.

Elhatároztam,hogy nem lesz többé gyászos hangulatom.Van,aki azért sír át napokat,mert egy számára fontos ember halálos beteg,én meg már meg akarok halni,hogy szakítottam a barátommal.Próbáltam győzködni magam,hogy találok nála sokkal jobbat is,de nem jártam sikerrel.Bár iszonyatosan megbántott,és a földbe tiport,de ennek ellenére még szeretem,és szeretni is fogom.Hiába próbálom őt elfelejteni,nem megy.Teljesen belerögződött az elmémbe a neve,a szeme,a mosolya,az arca.Mindig ŐT láttam magam előtt,és ez ellen sajnos nem tudok mit tenni.

A nagy gondolkodásomban nem figyeltem,és csak azt vettem észre,hogy valaminek,vagy valakinek nekiütköztem,és a földre zuhantam.Megnéztem,hogy ki volt az a szerencsés,akit magammal rántottam.Nagy meglepődöttségemben Bence volt az említett személy.

-Szia Bence,hát te?-érdeklődtem.-Ja,és ne haragudj,de elbambultam.

-Szia Gréti,kijöttem futni,úgy,ahogy látom te is.Egyébként semmi,baj de máskor figyelj a lábad elé,mert még a végén megsérülsz.-figyelmeztetett.-De miért vágsz ilyen szomorú képet?

-Áh,ne is mondd…

-Most megkérdezzem,hogy hol van Ya Ou?-tette fel kérdését Bencu.

-Hát épp most kérdezted meg,de a válaszom,nem.És gőzöm sincs,hogy merre van,de nem is érdekel-magyarázkodtam,de ezt egyáltalán nem gondoltam komolyan.Igenis érdekelt,hogy hol van,kivel,és mit csinál.

-Azt ne mondd,hogy megint összevesztetek.-fogta a fejét.

-Pedig de..És itt a vége,ebből békülés nem lesz,az tuti.

-Mit csinált már megint ez az ember?

-Nem is tudtál róla?Ya Ou nem mesélt semmit?-kérdeztem.

-Hát nem,de akkor már értem,miért volt úgy letörve az utóbbi időben.De megint min kaptatok össze?

-Le volt törve?Naa azt,pont nem tudom elképzelni.

-Pedig nagyon szomorú,kb.1 hete alig eszik valamit,semmihez nincs kedve és alig beszél,ami lássuk be,nála elég fura.

Mivel nem mondtam erre semmit,ezért újra faggatózni kezdett.

-De mivel bántott meg?-érdeklődött.

Én pedig elmeséltem neki az egész sztorit az elejétől a végéig.Bence arcán teljes megdöbbenés látszott.

-Én ezt nem értem.Most komolyan fogadott?Ezt valahogy nem akarom elhinni…

-Pedig ez így van.

-Én sem úgy gondoltam,hogy most nem mondasz igazat,hanem hogy ez tőle nem megszokott.Mi ütött ebbe a gyerekbe?-hitetlenkedett.

-Nem tudom,de az egész kapcsolatunk egy nagy hazugság volt-mondtam.

-Egyszerűen nem tudom felfogni,hogy lehetett ekkora balfasz,hogy ezt így elszúrja.Már ne is haragudj,de ő egy idióta.Ezt pont nem néztem volna ki belőle.Mondjuk..amit előtted művelt,azok után..-kezdte,de itt megállt,mert látta,hogy a rosszullét kerülget.-Ne haragudj,én nem akartam el..- nem engedtem,hogy végig mondja,mert közbe vágtam.

-Tudok róla,elmesélte a „csodás” életét.-rajzolgattam macskakörmöt a levegőbe.

Utána elterelődött a téma és elég jól elbeszélgettünk,és még nevettünk is.

Egyszer csak csörögni kezdett Bence telója.A képernyőre nézett,majd rám.

-Ya Ou az..-Mintha tudta volna,hogy meg akarom kérdezni.-Nem veszem fel.-jelentette ki.

-Vedd csak fel,de én nem vagyok itt-mosolyogtam.

Bence még egy pillantást vetett rám,majd a füléhez emelte a készüléket.

-Bence,merre vagy már?20 perce elkezdődött a próba,és semmi hírt nem kaptunk rólad-hallottam a vonal másik végéről.

-Ó,bassza meg,azonnal indulok.Bocsi,de teljesen kiment a fejemből.-felelte a mellettem ülő srác,majd lerakta a telefont.

-Bocsi,de most mennem kell.Lehet,hogy valamelyik nap felugrom hozzád megnézni,hogy vagy,de telefonon tuti kereslek majd.

-Rendben,szia,vigyázz magadra-mondtam neki,majd el ölelés után már el is tűnt.

27.rész

Sziasztok!

Itt is lennék a következő résszel!Mostanában jóval több időm van a blogolásra,úgyhogy szerintem heti rendszerességgel fognak érkezni a részek!

Ha olvasod a blogom,komizz vagy pipálj,kérlek!

További szép estét és jó olvasást!

xxKlauxx

Napról napra egyre jobban szeretem.Egyszerűen kimondhatatlan,amit érzek.Pár hónappal ezelőtt,azt sem tudtam,hogy ki ő,mikor pedig megtudtam,elítéltem.Nem szoktam csak úgy embereket elítélni..talán ez azért volt,mert féltem,hogy túl hamar megkedvelhetem,és talán akkor úgy gondoltam,hogy nem engedhetem magamhoz közel.De igazából ezeken már kár gondolkodni,hisz megtaláltam életem szerelmét,és vele együtt a boldogságomat is.

  

-Hahó,Gréta itt vagy?-legyezgette előttem Ya Ou a kezeit.

-Bocs,persze,csak egy kicsit elgondolkodtam.

-És min,ha nem titok?-kíváncsiskodott szerelmem.

-Háát..kettőnkön

Válaszomra Ya Ou csak mosolygott.Félre tűrt egy hajtincsemet,és mélyen a szemembe nézett.Hosszú időn keresztül csak bámultuk egymást,én pedig teljesen elvesztem ebben  a barna szempárban.Végül én „törtem” meg ezt a meghitt pillanatot.Egy lágy csókot nyomtam szájára,mire ő megint csak mosolygott.Homlokom az övének támasztotta.

-Köszönöm-mondtam halkan.

-Mégis mit?-kérdezte zavartan életem értelme.

-Azt,hogy vagy nekem.Nem is tudom,mi lenne nélküled-vallottam be neki.

-Ugyan,én köszönöm.Te döbbentettél rá,hogy van igaz szerelem.-mondta,miközben kicsit hátrább léptem,hogy újra a szemébe tudjak nézni,de ő csak a padlót bámulta.

-Valami baj van?-érdeklődtem aggódva.

-Nem,nincs..Vagyis..-kereste a szavakat.-Valamit el kell neked mondanom.

-Hallgatlak..-mondtam,de hangjából és tetteiből ítélve kezdtem megijedni.

-Mielőtt téged megismertelek,elég..Hogy is mondjam..Fura életet éltem.-vallott színt.

-Ezt mégis hogy értsem?-néztem rá teljesen értetlenül.

-Korábban nem tudtam,mit kezdjek magammal,és hát…-kezdte el,de hatásszünetet tartott.

-És?-folytasd már,rivalltam rá.Azt úgy utálom,ha valaki húzza az agyam.

-Szóval..elég sok futó kapcsolatom volt.Ha megláttam egy lányt az utcán,és jól nézett ki,akkor felhívtam magamhoz.Persze egy lány sem tudott nekem ellenállni.-kezdett bele,én pedig megsemmisülve ültem.Nem akartam elhinni azt,amit hallok.-Aztán jöttél te…

-Szóval azt akarod mondani,hogy én is csak egy ilyen futó kapcsolatod voltam?-szakítottam közbe,és az arcába ordítottam gondolataim.A sírés kerülgetett.Lehet,hogy félre ismertem?

-Had mondjam végig kérlek..-mondta,miközben megfogta a kezem és tartotta a szemkontaktust.Mivel nem szóltam közbe,folytatta.-Szóval jöttél te.Rögtön tudtam,hogy te más vagy,és többet akarok nálad egy egyéjszakás kalandnál.Erre akkor döbbentem rá,amikor először bunkó voltál velem.Teljes mértékben megértettelek.És tudod ez döbbentett rá arra,hogy kellesz nekem.Hozzá voltam szokva,hogy bármelyik lányt megkaphattam,csak egy csettintésembe került.Te pedig nem adtad be rögtön a derekad.-mesélte,én pedig olyan szinten sokkot kaptam,hogy egy szó nem jött ki a torkomon.

-Gréta..nem mondasz semmit?-kérdezte barátom,amire nem reagáltam.-Kérlek,mondj valamit..akármit..-próbálkozott.

-Figyi..mindenkinek van sötét múltja,és valahogy ezt éreztem,hisz helyes vagy,ráadásul híres is,a csajok oda vannak érted…Dee,van még valami?-kérdeztem.

Most Ya Ou nem felelt a kérdésemre.

-Ya Ou,mi van még,amiről nem tudok?

-Az van,hogy volt egy fogadás..-kezdte.

-Miféle fogadás?Kérlek ne kezdjük megint ezt,hogy harapófogóval kell belőled kihúzni minden szót,mert már nagyon unom.-pipultam be.

-Rendben..Szóval a fogadás abból állt,hogy fel kellet szednem egy lányt,akivel 2 hónapig együtt kellett lennem.-mesélte,én meg már az ájulás határán voltam.

-Ugye ez a lány nem én vagyok?-kérdeztem,válaszától tartva.

-Gréta,én sajnálom ezt az egészet..-kezdte,de én megint félbe szakítottam.

-Mégis mit képzelsz magadról?Hogy lehetsz ekkora szemét?Én tényleg szerettelek-csuklott el a hangom és azonnal könnybe lábadtak a szemeim.-Hogy tehetted ezt velem?-kérdeztem halk,remegő hangon.Igazából nem is érdekelt a válasza.Felpattantam a kanapéról és az ajtó felé siettem,de Ya Ou visszarántott a karomnál fogva.

-Halgass végig..kérlek-mondta,és láttam,hogy az ő szemében is kövér könnycseppek jelentek meg.

Én csak ültem,és zokogtam,Ya Ou pedig folytatta.

-A fogadás csak viccnek indult.Azért mentem bele,mert megismertelek téged,és én már akkor beléd szerettem.Tudtam,hogy nem fogom elveszíteni,mert tényleg komolyan gondoltam a kapcsolatunkat.Azért mondtam el neked,mert fontos vagy nekem,és nem akartam,hogy a haverjaimtól tudd meg.Kérlek bocsáss meg nekem.Teljesen beléd habarodtam..

-Ilyen gerinctelen embert még nem hordott a hátán a föld.Nem érdekel a magyarázkodásod innentől kezdve!.-vetettem szemére,és elkezdtem csapkodni mellkasát,hogy engedjen el.

-De én tényleg szeretlek.Azért kezdtem először a sötét múltammal,mert el tudtam neked mondani,hogy mennyire imádlak,és hogy milyen fontos vagy nekem.Nem véletlenül ezt mondtam utoljára.Ne felejtsd el,hogy mit mondtam az előző vallomásomnál.Annak minden szava igaz volt.

-Nem érdekelsz…És engedj el,el karok menni!-hisztiztem.

-Nem foglak elengedni,mert meg kell értened,hogy SZERETLEK!

-Ha szeretnél,akkor nem mennél bele ehhez hasonló dolgokba!Most hatalmasat csalódtam benned!-a szavakat kiejtve Ya Ou azonnal elengedett,én pedig ezt az alkalmat vártam.Fogtam magam,és kirohantam a lakásból,és a saját otthonom felé tartottam.Mikor beértem,magamra zártam az ajtót,és a fa szerkezet előtt összegörnyedten a földre telepedtem.Lábaim felhúztam,amire fejemet tettem,és nem tudom mennyi időn keresztül,de úgy gubbasztottam,és a történteken agyaltam.

Emberben ekkorát még nem csalódtam.De mit is képzeltem?Ő is csak egy sztár,aki akár egy mozdulatával nők ezreit csavarja az ujjai köré,és majd pont én fogok neki kelleni.A legdurvább az egészben az,hogy féltem ettől a kapcsolattól,és úgy látom,volt miért.Én tényleg nagyon szeretem,ő meg csak játszott velem és az érzéseimmel.Ember az ilyen?Miért van az,hogy engem mindig minden fiú vagy megcsal,vagy elhiteti velem,hogy szeret,aztán meg egy jó nagyot koppanok a földön?Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

Egy kis erőt gyűjtöttem,és feltápászkodtam a hideg padlóról.Eszembe jutott,hogy Ya Ou miatt a barátaimat teljesen elhanyagoltam.Elhatároztam,hogy felhívom Kingát és ha ráér,csinálunk valami közös programot.Gyorsan kezembe vettem a telefonom és a számát tárcsáztam,de nem vette fel,csak a hangrögzítője jelentkezett.

Mivel rég beszéltem a legjobb barátommal,ezért őt is felhívtam,aki fel is vette a telefont.Megbeszéltük,hogy átjön hozzám egy fél óra múlva.Addig valami elfogadható külsőt varázsoltam magamnak.Az első dolgom az volt,hogy valami tiszta ruha után kutattam.Egy fekete csőnadrágot vettem fel egy sima fehér toppal.Utána éppen csak annyi sminket kentem magamra,ami eltakarta karikás és könnyáztatta szemeimet.Épp,hogy végeztem,már csöngettek is.Sietősen kitártam az ajtót,majd Alex nyakába ugrottam.Már nagyon hiányzott.Miután üdvözöltük egymást,a konyhába mentünk.Próbáltam egy mosollyal fedni a problémáim,de túl jól ismert.Tudta,hogy valami nincs rendben velem.

-Grét!Baj van?-kérdezte haverom aggódva.

-Persze,csak..-kezdtem,de a gombóc,ami a torkomban volt,egyre csak nőtt,nekem pedig újra könnyek jelentek meg a szememben.

-Mi történt?-emelte fel államat Alex.Nem feleltem,csak jó szorosan megöleltem.Ez a baráti ölelés védelmet nyújtott.Sokkal fontosabb volt számomra,mint bármi üres szó.

-Megint Ya Ou?-törte meg a csendet.

-Ki más?-mondtam keserű szájízzel.

-Esküszöm,hogy leütöm azt a gyereket.Állandón csak bánt.Mit eszel rajta?-szorította ökölbe a kezét.

-Nyugi,már nem fog többet fájdalmat okozni,mert végeztem vele.Azt hiszem,örökre..-fájt kimondani,de ez van,El kell fogadnom.Be kell látnom,hogy a mi kapcsolatunknak vége.

26.rész

Sziasztok!
Megérkeztem a következő résszel is.ha elolvastad,kérlek pipálj,komizz,bármit,csak adjatok magatokról valami életjelet! :)
Jó olvasást!
xxKlauxx

De egyébként ő sem tudott róla,mert ő is először evett belőle.

-De akkor is.Hát kicsim,gratulálok.-Próbáltam visszatartani a röhögést,de ez nem jött össze,úgyhogy kitört belőlem,de a többiek sem tettek másképp.

-Hát Ya Ou-tól mit vártunk?-kérdezte Bence,de persze csak poénkodva.

-De ne máár..Nem igaz,hogy ti még sosem hibáztatok..-mondta Ya Ou a sértettet játszva.

Miután mindent megbeszéltünk,hozzáláttunk a vacsorához.Mindenkinek ízlett a főztöm,aminek kifejezettem örültem.Evés után a srácok megszavazták,hogy filmezzünk,amibe egy kis idő után beleegyeztem.

-Uuuu..nézzük meg az Annabelle-t-csillant fel Bence szeme.

-A-a,azt most felejtsd el.Nem nézünk horrort.-jelentettem ki.

-De most miért nem?Már tök régen meg akartam nézni.-lombozódott le Bence.

-Akkor majd megnézed otthon,de velem ilyet nem néztek.

-Tán nem félsz kicsim?-kérdezte Ya Ou.

-Hát..legyen elég annyi,hogy veled nem nézek több horrort.

-És mással igen?-tette fel kérdését szerelmem.

-Se veled,se mással..utálom az ilyet..már a hideg is kirázott..-mondtam.

-Nyugi Kincsem,én mindentől megvédelek.-mondta,miközben magához húzott és egy csókot lehelt ajkaimra.

-Khm..Elnézést,nem akarok ünneprontó lenni,de mi is itt vagyunk.Nagyon örülök,hogy végre boldogok vagytok,de ne előttünk légyszi.-jelentette ki Sziki,belőlünk meg kitört a nevetés.Persze Sziki és Benny is együtt nevetett velünk.

-Bocsi srácok,de nagyon imádom ezt az idiótát.-böktem meg a mellettem álló srácot.

-Hé,ki az idióta?-kérdezte szerelmem duzzogást tettetve.

-Hát nem én.Azért a sót meg a cukrot nem keverem össze.-vetettem neki oda,persze csak poénból,amin megint mindenki szakadt Ya Ou kivételével.

-Jól van na.Nem hagyhatnánk ezt a témát?-háborodott fel Ya Ou.

-Tudod hogy szeretlek.-mondtam neki,majd egy gyors puszit nyomtam az arcára,amire rögtön meglágyult a szíve.-Na de én gyorsan kiugrom nasiért,addig válasszatok filmet.Rátok bízom,hogy mit nézünk,csak ne legyen horror.Keressetek valami jó vígjátékot,vagy akciófilmet.-adtam ki az utasítást.

Ezek után a konyhába indultam,és előszedtem 2 csomag hagymás,tejfölös chips-et és egy nagy tálba öntöttem.Tevékenységem közben lépteket hallottam magam mögött.Megfordultam,és Ya Ou-val találtam szemben magam,aki azonnal ajkaimnak esett.A forró csókcsatánkat kénytelen voltam megszakítani levegőhiány miatt.

-Ya Ou,még itt vannak a fiúk.Bírj magaddal kérlek.

-De nem tudok.Ez is a te hibád,mert ilyen ruhát vettél fel.Már nem fogom sokáig bírni.-harapott ajkaiba.

-Mi bajod van a ruhámmal?-kérdeztem felháborodást tettetve.

-Azzal semmi baj sincsen,sőt..Imádom a ruhád,csak már igazán elmehetnének a fiúk.Nem bírok már magammal.

Erre csak megcsóváltam a fejem,de persze el kellett rajta mosolyodnom.Még váltottunk egy gyors csókot,majd a tállal együtt a nappaliba igyekeztünk.

-Nem akarom tudni,mit csináltatok ilyen sokáig.-mondta Sziki.Próbált komoly lenni,de ez nem jött neki össze,így hatalmas röhögésben tört ki,velünk együtt.

-Semmi rosszat-vetette oda Ya Ou,és rám kacsintott.

-Na választottatok filmet?-tereltem a témát.

-Aha,a Nagyfiúk 2 jó lesz?kérdezte Bence.

-Persze-adtam rövid választ.

Miközben a kanapén helyezkedtünk,a film elindult.Bence ült  a kanapé egyik szélén,Sziki a másikon,én pedig Benny és Ya Ou között.

Kezükbe vettük a nasis tálakat,és kezdődött a mozizás.Teljesen belemerültem a filmbe,és a többiek is ugyanezt tették,viszont volt egy kakukktojás,mégpedig Ya Ou.Ő nem a képernyőt nézte,hanem engem.

-Ya Ou,ne már.Nemsokára vége a filmnek,és már nem maradnak sokáig a fiúk.-súgtam fülébe,hogy csak ő hallja.

Ezek után szerelmem is a képernyőt nézte.Miután vége lett a filmnek,a srácok szedelőzködni kezdtek.

Elköszöntünk tőlük,majd miután becsuktam az ajtót,Ya Ou rögtön falni kezdte ajkaim.Csókunk közben hajába túrtam,és enyhén meghúztam azt.Lassan elváltak ajkaink.Ya Ou-nak ez nem volt elég,ezért a vállam hintette be apró csókokkal.

-Ya Ou,ne most.El kell még mennem fürödni.

-Hm..még nekem is.Nem akarsz velem fürödni?-kérdezte perverz vigyorral a képén.

-Mindennek megvan a maga ideje.-mondtam,majd kikerültem.A szobából kihoztam a ruháim és a fürdőbe igyekeztem.Ott teleengedtem a fürdőkádat forró vízből,majd miután megszabadultam ruhámtól,a kádba léptem.Miután rendesen kiáztattam magam,egy törölközőt tekertem magamra,majd felvettem a pizsamám.A fürdőből kilépve rögtön Ya Ou-ba ütköztem,aki csak mosolygott.Ő az előbb említett helységbe lépett,én pedig bementem a szobába és az ágyra dőltem.Már épp aludtam volna el,amikor  éreztem,hogy mellettem besüpped az ágy,majd pár pillanat múlva már a nyakamon éreztem ajkait.

-Ya Ou,mit beszéltünk meg az előbb?-kérdeztem tőle álmosan.

-Cica,az az előbb volt.Most már nincsenek itt a srácok,és azt mondtad,ha kettesben leszünk,akkor kárpótolsz-mondta,majd folytatta előző tevékenységét.

Kénytelen voltam eltolni. magamtól.

-Ajj,értsd már meg,hogy nem akarom.Ja,és nem mellesleg fáradt is vagyok,de lehet,hogy  ez neked nem tűnt fel.-válaszoltam mérgesen.

Ya  Ou egy szó nélkül fogta magát és kiviharzott a szobából,az ajtót pedig jól becsapta maga után.Így konkrétan nem tudom,mi baja van.Egy ideig a történteket gondolkodtam,majd hamarosan elmerültem az álmok világában…

**Reggel**

Miután felkeltem,megnéztem a telefonom kijelzőjét,ami 9:35-öt mutatott.Egy kicsit elaludtam,mert nekem szokásom korán felkelni.Lehet hogy a tegnap este is közre játszott,de az tény,hogy már nagyon fáradt voltam.Na mindegy..

Kievickéltem az ágyból,majd Ya Ou szekrényében kerestem valami ruhát,amit itt hagytam.Nem is nagyon néztem,hogy mit veszek fel,csak az első ruhadarab,amit találtam,azt magamra kaptam,majd a konyhába mentem,ahol barátom az asztalnál ült,és a szokásos reggeli kávéját iszogatta.

-Jó reggelt-köszöntöttem mosolyogva.

-Neked is-válaszolta mogorván.Odamentem hozzá,és megcsókoltam.A csókot viszonozta ugyan,de teljesen másképp viselkedett,mint szokott.Mintha távolságtartó lenne.

-Ya Ou,ne haragudj a tegnap miatt,de tényleg kimerült voltam..Ígérem,bepótoljuk.

-Nincs miért bocsánatot kérned,nekem viszont van.Sajnálom,hogy tegnap annyira felkaptam a vizet.Nem tudom,mi ütött belém.-enyhült meg.

Erre csak mosolyogtam,Ya Ou pedig közelebb lépett hozzám,majd lágyan megcsókolt,amitől a fellegekben éreztem magam.Na,ez már sokkal jobban Ya Ou-s volt,mint a mai legelső csókunk.Tudom,hogy szeret,de néha nagyon ki tudom akasztani,meg ő is engem,de a lényegen nem változtat.Napról napra egyre jobban szeretem.Egyszerűen kimondhatatlan,amit érzek.Pár hónappal ezelőtt,azt sem tudtam,hogy ki ő,mikor pedig megtudtam,elítéltem.Nem szoktam csak úgy embereket elítélni..talán ez azért volt,mert féltem,hogy túl hamar megkedvelhetem,és talán akkor úgy gondoltam,hogy nem engedhetem magamhoz közel.De igazából ezeken már kár gondolkodni,hisz megtaláltam életem szerelmét,és vele együtt a boldogságomat is.