28.rész

Sziasztok!
Most elég hamar meghoztam a következő részt,ezért valószínű,hogy a következő csak jövő héten lesz.
Ja és a másik.Nagyon boldog szülinapot Ya Ou! :3
Nem is szaporítanám tovább a szót,jó olvasást!
xxKlauxx

-Megint Ya Ou?-törte meg a csendet.

-Ki más?-mondtam keserű szájízzel.

-Esküszöm,hogy leütöm azt a gyereket.Állandón csak bánt.Mit eszel rajta?-szorította ökölbe a kezét.

-Nyugi,már nem fog többet fájdalmat okozni,mert végeztem vele.Azt hiszem,örökre..-fájt kimondani,de ez van,El kell fogadnom.Be kell látnom,hogy a mi kapcsolatunknak vége.

-Tudom,hogy eddig nagyon utáltam a srácot,és most is,főleg ez miatt.De nem jó téged így látni.Találsz magadnak  sokkal jobbat,hidd el.-vigasztalt.

-Nagyon jól esik,hogy itt vagy nekem,és nem veted a szememre,hogy te megmondtad.

-Ugyan,tudom,hogy most arra pont nincs szükséged.Grét,bármi van,én itt leszek neked.Mindig segíteni fogok,akármi is történjen.-nyugtatott,én pedig rájöttem,hogy milyen szerencsés is vagyok valójában.Lehet,hogy a szívem kismillió darabra tört,de csodálatos barátaim vannak,akik-ha csak egy kis időre is-de elfeledtetik velem a problémáimat.

-Úgy szeretem,amikor Grétnek hívsz..-mondtam,és már egy apró mosoly villant fel arcomon.

-Tán nem mosolyogsz?-kérdezte nevetve Alex.Mivel nem válaszoltam,haverom elkezdett csikizni.Ott fetrengtem a kanapén,és együtt röhögtünk.Ő a csípőmre ült,és úgy folytatta tovább előző tevékenységét.Egy pillanatra abba hagytuk,és egymás szemeibe néztünk.Én már csak annyit vettem észre,hogy teste egyre közelebb kerül az enyémhez,majd ajkai az enyémre tapadtak.Tudom,hogy hiba volt engedni,de teljesen gyenge voltam,így nem ellenkeztem.Mikor azonban tudatosult,hogy mit is teszek valójában,lelöktem őt magamról,és csak egy nagy koppanást hallottam,ahogy Alex a földön landolt,én pedig azonnal felültem eddigi helyemről.

-Ne haragudj..Egyszerűen csak megsajnáltalak,és..Na jó,igazából gőzöm sincs,miért tettem.Bocsáss meg..-magyarázkodott.

-Felejtsük el,de kérlek ilyen többet ne legyen.

-Ígérem…

A csóktól kezdve mindketten  furán kezdtünk el viselkedni.Egész végig zavarban voltam,ha rám nézett,elpirultam.

-Kéne rendelni valami kaját.ma még nem ettem semmit.-jelentettem ki.

-Okés,pizza jó lesz?

Miután beleegyeztem,kikerestük a legközelebbi pizzéria számát,és megrendeltük a kajánkat.A telefonba azt mondták,hogy kb.fél óra a szállítási idő.Addig bekapcsoltuk a tévét és a csatornák közt kapcsolgattunk.Mivel érdekes műsor nem volt,ezért inkább ki is kapcsoltam,és csak ültem csendben.

-Grét,nyugodj meg..-mondta Alex,miközben lecsüccsent mellém,és megfogta a kezem.Automatikusan elhúzódzkodtam tőle.

-N..ne haragudj,tudom,hogy ez neked nehéz,meg itt van az előző incidensünk is..-kezdte.

-Ne,légyszi ne emlegesd!-kiabáltam rá,és újra elfogott a sírás.-Amit tettünk,az nem volt helyes!Legszívesebben visszatekerném az időt!-dőlt ki belőlem.

-Jó,oké,lehet,hogy nem volt helyén való,de ne kérd azt,hogy elfelejtsem.

-Alex,te vagy a legjobb barátom…És ez az egész teljesen elrontotta a kapcsolatunkat,hát nem érted?

-Nem,nem rontott el semmit.Mert így rádöbbentem arra,hogy..-kezdte,de nem folytatta.

-Hogy?-néztem rá totál furán.

-Nem,mindegy,semmi,nem lényeges.-rázta a fejét.

Nem értettem semmit,annyira furcsán viselkedett,hogy nem tudtam hova tenni.Utána még próbáltam belőle kihúzni,mire célzott az előbb,de nem jártam sikerrel.Időközben a pizza is megérkezett,amit Alex vett át.Addig én az étkezőbe mentem,és helyet csináltam a nagy doboznak.

Mikor Alex behozta a kajánkat,rögtön nekiláttunk.Evés közben egyikünk sem szólalt meg,síri csend uralkodott a konyhában.Miután végeztünk,Alexnak mennie kellett,így hát elköszöntünk egymástól,én pedig újra egyedül maradtam.

A nap további részében a neten lógtam és belemerültem az önsajnálatba.

**1 héttel később**

Az utóbbi időben semmi érdekeset nem csináltam,csak az agysejtjeimet pusztítottam tévézéssel,és a sorozatnézésekkel.

Ma reggel a szokásomtól eltérően elég későn ébredtem.Mikor először a telefon képernyőjére néztem,akkor volt 10:05.Lassan kikecmeregtem az ágyból,majd nekiálltam reggelit készíteni.Mivel túl nagy dologhoz nem volt kedvem,ezért csak egy rántottát csináltam.Miután elfogyasztottam az ételt,elmosogattam,majd a fürdőben elintézte reggeli rutinomat és felöltöztem.Egy fekete legginget párosítottam egy lila toppal.Csak egy ilyen itthoni style,fölöslegesnek tartottam bármi mást felvenni,hisz úgysem szándékoztam bárhová is menni.

A szobámba menet a naptárra pillantottam,és akkor néztem a dátumot.Június 9 .,Ya Ou szülinapja.Ekkor összeszorult a torkom,de nem engedtem,hogy egy csepp könny is legördüljön az arcomon.Lepörgött előttem az első találkozás,az első pofon,amit adtam neki,az első csók..és hirtelen akkora űr keletkezett bennem,hogy nem bírtam tovább,és zokogni kezdtem.A ágyamra ültem,és magamhoz szorítottam egy párnát.Fájt,hogy nem lehettem Ya Ou mellett.Fájt,hogy nem keresett.Fájt,hogy átvert.Fájt,hogy nem velem ünnepli a szülinapját,hanem ki tudja,kivel.Lehet.hogy már talált magának mást,és épp most is vele van.

Aztán azon gondolkodtam,hogy illene neki üzenni.Akármi történt is,attól még az bunkóság lenne,ha nem köszönteném fel.A telefonomért nyúltam,és már pötyögtem is az üzenetet,ami így nézett ki:

Boldog szülinapot!

Egy egyszerű köszöntés,hangulatjel és egyéb jelek nélkül.Vaciláltam,hogy elküldjem-e,vagy sem,de végül erőt vettem magamon,és a küldés gombra kattintottam.

Hamarosan érkezett is a válasz:

Köszi!

Rövid,és tömör.Ő sem írt semmi szmájlit,ahogyan én sem tettem.Ezek után eltettem a telefonom,és hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam,villámgyorsan átvettem a futós szerkóm,és már kint is voltam a lépcsőházban.Lerobogtam a lépcsőn,és a friss levegőt beszívva kocogni kezdtem.

Elhatároztam,hogy nem lesz többé gyászos hangulatom.Van,aki azért sír át napokat,mert egy számára fontos ember halálos beteg,én meg már meg akarok halni,hogy szakítottam a barátommal.Próbáltam győzködni magam,hogy találok nála sokkal jobbat is,de nem jártam sikerrel.Bár iszonyatosan megbántott,és a földbe tiport,de ennek ellenére még szeretem,és szeretni is fogom.Hiába próbálom őt elfelejteni,nem megy.Teljesen belerögződött az elmémbe a neve,a szeme,a mosolya,az arca.Mindig ŐT láttam magam előtt,és ez ellen sajnos nem tudok mit tenni.

A nagy gondolkodásomban nem figyeltem,és csak azt vettem észre,hogy valaminek,vagy valakinek nekiütköztem,és a földre zuhantam.Megnéztem,hogy ki volt az a szerencsés,akit magammal rántottam.Nagy meglepődöttségemben Bence volt az említett személy.

-Szia Bence,hát te?-érdeklődtem.-Ja,és ne haragudj,de elbambultam.

-Szia Gréti,kijöttem futni,úgy,ahogy látom te is.Egyébként semmi,baj de máskor figyelj a lábad elé,mert még a végén megsérülsz.-figyelmeztetett.-De miért vágsz ilyen szomorú képet?

-Áh,ne is mondd…

-Most megkérdezzem,hogy hol van Ya Ou?-tette fel kérdését Bencu.

-Hát épp most kérdezted meg,de a válaszom,nem.És gőzöm sincs,hogy merre van,de nem is érdekel-magyarázkodtam,de ezt egyáltalán nem gondoltam komolyan.Igenis érdekelt,hogy hol van,kivel,és mit csinál.

-Azt ne mondd,hogy megint összevesztetek.-fogta a fejét.

-Pedig de..És itt a vége,ebből békülés nem lesz,az tuti.

-Mit csinált már megint ez az ember?

-Nem is tudtál róla?Ya Ou nem mesélt semmit?-kérdeztem.

-Hát nem,de akkor már értem,miért volt úgy letörve az utóbbi időben.De megint min kaptatok össze?

-Le volt törve?Naa azt,pont nem tudom elképzelni.

-Pedig nagyon szomorú,kb.1 hete alig eszik valamit,semmihez nincs kedve és alig beszél,ami lássuk be,nála elég fura.

Mivel nem mondtam erre semmit,ezért újra faggatózni kezdett.

-De mivel bántott meg?-érdeklődött.

Én pedig elmeséltem neki az egész sztorit az elejétől a végéig.Bence arcán teljes megdöbbenés látszott.

-Én ezt nem értem.Most komolyan fogadott?Ezt valahogy nem akarom elhinni…

-Pedig ez így van.

-Én sem úgy gondoltam,hogy most nem mondasz igazat,hanem hogy ez tőle nem megszokott.Mi ütött ebbe a gyerekbe?-hitetlenkedett.

-Nem tudom,de az egész kapcsolatunk egy nagy hazugság volt-mondtam.

-Egyszerűen nem tudom felfogni,hogy lehetett ekkora balfasz,hogy ezt így elszúrja.Már ne is haragudj,de ő egy idióta.Ezt pont nem néztem volna ki belőle.Mondjuk..amit előtted művelt,azok után..-kezdte,de itt megállt,mert látta,hogy a rosszullét kerülget.-Ne haragudj,én nem akartam el..- nem engedtem,hogy végig mondja,mert közbe vágtam.

-Tudok róla,elmesélte a „csodás” életét.-rajzolgattam macskakörmöt a levegőbe.

Utána elterelődött a téma és elég jól elbeszélgettünk,és még nevettünk is.

Egyszer csak csörögni kezdett Bence telója.A képernyőre nézett,majd rám.

-Ya Ou az..-Mintha tudta volna,hogy meg akarom kérdezni.-Nem veszem fel.-jelentette ki.

-Vedd csak fel,de én nem vagyok itt-mosolyogtam.

Bence még egy pillantást vetett rám,majd a füléhez emelte a készüléket.

-Bence,merre vagy már?20 perce elkezdődött a próba,és semmi hírt nem kaptunk rólad-hallottam a vonal másik végéről.

-Ó,bassza meg,azonnal indulok.Bocsi,de teljesen kiment a fejemből.-felelte a mellettem ülő srác,majd lerakta a telefont.

-Bocsi,de most mennem kell.Lehet,hogy valamelyik nap felugrom hozzád megnézni,hogy vagy,de telefonon tuti kereslek majd.

-Rendben,szia,vigyázz magadra-mondtam neki,majd el ölelés után már el is tűnt.