29.rész

Sziasztok!
Ne haragudjatok a sok kihagyás miatt,csak most itt volt a ballagás,sütni kellett stb.
Viszont most itt a rész,úgyhogy jó olvasást! :)
Ui:A következő részt nem tudom,mikor hozom,mert hétfőn megyek a wayer táborba,addig nem hozok,max utána olyan július 3.-a,4.-e körül.Amúgy kivel találkozom majd a táborban?
xxKlauxx

Bence még egy pillantást vetett rám,majd a füléhez emelte a készüléket.

-Bence,merre vagy már?20 perce elkezdődött a próba,és semmi hírt nem kaptunk rólad-hallottam a vonal másik végéről.

-Ó,basszameg,azonnal indulok.Bocsi,de teljesen kiment a fejemből.-felelte a mellettem ülő srác,majd lerakta a telefont.

-Bocsi,de most mennem kell.Lehet,hogy valamelyik nap felugrom hozzád megnézni,hogy vagy,de telefonon tuti kereslek majd.

-Rendben,szia,vigyázz magadra-mondtam neki,majd el ölelés után már el is tűnt.

Miután Bence elment, hazafelé vettem az irányt.Otthon nem volt más dolgom,így a laptopomon kiválasztottam  egy kellően nyálas,romantikus filmet,és elindítottam.Persze egy csomag zsepi is a közelemben volt,hisz tudtam,hogy kelleni fog.Nem kellett sok,a film első 30 percében már zokogtam.A szerelmes filmeken mindig sírok,mégis ha szomorú vagyok,akkor azt nézem.Amikor a filmmel végeztem,felléptem gyorsan a közösségi oldalakra.2 új üzenetem érkezett,az egyik Kingától,a másik Bencétől.Megnyitottam mindkét üzenetet és szép sorban válaszoltam rájuk.

Kinga azt kérdezte,hogy valamelyik nap elmennék-e vele valahová,amire a válaszom természetesen igen volt.Aztán később kiderült,hogy tudott a Ya Ou-s dologról,és azért próbálta a figyelmemet más témák felé terelni,ami kisebb-nagyobb sikert aratott.

Bence is aktív volt,így elkezdtem vele is beszélgetni.Annyira aranyos volt,írta,hogyha bármire szükségem van,akár tanácsra,akár másra,ő itt van.

A nap hátralevő része unalmasan telt.

**Reggel**

Reggel arra ébredtem,hogy valaki csönget.Lassan kitápászkodtam az ágyból,és az órára pillantottam ami 10:23-mat mutatott.Hát,ma is sikeresen elaludtam,pedig tegnap nem is feküdtem le olyan későn.Végülis az egész életem unalmas,így a napjaimat nem is tudnám hogy kitölteni.

Mire kimentem a szobából és az ajtó felé indultam,újra csöngettek.

-Megyek már-szóltam rekedtes hangon.

Kinyitottam a fa szerkezetet,ami mögött nem várt személy állt.

-Szia-köszönt Ya Ou mosolyogva,de láttam rajta,hogy kissé zavarban van.Na ja,nem is csodálom,ott álltam előtte full kócos és álmos fejjel,valamint fogadni mertem volna,hogy a szemem alatti karikák még mindig láthatóak.Kb.úgy néztem ki,mint egy holdkóros.

-Szia-köszörültem meg a torkom,és zavartan a hajamba túrtam.

-Felébresztettelek?-kérdezte.

-Aha,de nem probléma,már úgyis fel kellett volna kelnem.Amúgy mi járatban?

-Öhm,beengednél,vagy ezt itt az ajtóban állva beszéljük meg?-kérdezte zavartan.

Kérdésére arrébb álltam,hogy be tudjon jönni,majd a nappaliba mentünk,ahol leültünk a kanapéra.

-Gréta,sok mindent kell megbeszélnünk.-kezdte.

-Ya Ou,nem,nekünk semmiről nem kell beszélgetnünk.Vége.Átvertél.Nem kell magyarázkodnod.

-Kérlek hallgass meg-kérlelt.

Összefontam magam előtt a karjaimat,és úgy hallgattam tovább.

-Valóban elrontottam,de én tényleg szeretlek.Az a fogadás volt életem legrosszabb döntése.Én soha nem úgy tekintettem rád,mint más lányokra.Nem akarlak elveszíteni,abba én belehalok.

-Igen,gondolkodhattál volna egy kicsit előbb is.-vetettem a szemére.

-Kérlek,adj egy utolsó esélyt.-könyörgött.Mélyen a szemembe nézett,amitől lányos zavaromban elpirultam és azonnal elkaptam a fejem.A francba,tudja a gyenge pontjaimat,de nem törhetek meg,ahhoz túlságosan összetörte a szívem.

-Ya Ou,a múltkor kaptál egy utolsó esélyt.Nincs több.Sajnálom.

-Igen,tudom.De ez nem olyan,mint az előző..-kezdte,de én félbe szakítottam.

-Hát persze,hogy nem olyan..ez rosszabb.Én ebbe belefáradtam.Minek bocsássak meg?Úgyis ripityára töröd a szívem minden egyes alkalommal.Elég volt,mert még egy ilyet nem élnék túl,úgyhogy ha jót akarsz,akkor kérlek menj el…-szemeim megteltek könnyel,amit Ya Ou észrevett és meg akart ölelni,de én hátrébb léptem.

-Ne,ne ölelj meg,csak rosszabb lesz.Menj el kérlek.-utasítottam.

-Nem megyek sehová.Neked szükséged van rám,ezért maradok.-szögezte le.

-Nem,nekem nyugalomra van szükségem,amit a jelenlétedben nem kapok meg,és tudod,hogy miért.Ne nehezítsd meg,és menj el,jó?

-Rendben,már itt sem vagyok-fogta magát és már el is tűnt,az ajtót meg jól becsapta maga mögött,mert miért ne?

Én pedig csak még jobban sírtam.Most megharagudott rám,amiért nem kértem belőle,de nem bocsáthatok meg neki.

Fogtam magam,és bekapcsoltam a laptopom.Úgy döntöttem,hogy nézek valami filmet,de most kivételesen vígjátékot.Mielőtt elindítottam volna,felnéztem gyorsan a közösségi oldalakra.Megyek lefelé a kezdőlapon,amikor megakad a szemem valamin.Ya Ou 10 perce töltött fel egy új mosolygós képet,megjegyzéshez pedig ezt fűzte:I’m single again ,vagyis újra szingli vagyok.Ja,és az elmaradhatatlan nevetős szmájli itt ott díszelgett a kiírás mellet.Amikor ezt megláttam,teljesen összeszűkült a torkom,és úgy éreztem,mintha egy kést döftek volna belém.Ez nagyon fájt.Amikor még itt volt,akkor elhittem,hogy még kibékülhetünk valamikor,hiszen azért jött,de nem..Ő már túl is tette magát rajtam,és úgy viselkedik,mintha nem is lett volna barátnője.Méghogy nem gondolta komolyan a fogadást..A képet néztem 2 percen keresztül,majd elkezdtem olvasni a hozzá fűzött kommenteket.Rengeteg pozitív kommentet olvastam.Le is írnék egyet:,,Nagyon sajnálom,pedig annyira aranyosak voltatok Grétával.Bevallom,ezek a kommentek megmosolyogtattak.Olyan jó volt ezeket olvasgatni.Jó,persze volt pár olyan hozzászólás,ami nem éppen számított pozitívnak,de ilyet csak elvétve találtam.

Mérges voltam,és úgy gondoltam,hogy ezt azonnal tisztáznom kell Ya Ou-val,így fogtam magam,és elindultam hozzá.Igen,pizsamában,kócos hajjal.Nem,nem néztek hülyének az emberek.Igazából most ez volt a legkisebb problémám,úgyhogy nem is figyeltem a bámuló tekintetekre.Az utat általában 20 perc alatt szoktam megtenni,most viszont 12 perc alatt odaértem.Feltrappogtam a megfelelő emeletre,és dörömbölni kezdtem az ajtón.

-Jó,jó megyek már.Nem kell szétverni az aj-itt kitárta az előbb említett szerkezetet,és egy pillanatra elhallgatott-tót…-folytatta.-Hát te meg miért vagy ilyen ideges?

-Hogy miért vagyok ideges?TE talán nem tudod?-förmedtem rá.

-Gőzöm sincs,mondd már.

-Most komolyan..Kiraktad a közösségi oldaladra,hogy szakítottunk?Miért teszed ezt velem?-kérdeztem zokogva.

-Hát,nem értem,miért vagy úgy oda,hisz szakítottunk.Nem írtam semmi olyat,ami nem igaz.Vagy…Ez most azt jelenti,hogy nincs mindennek vége?-vidult fel.

-Ezek után?Ha nem írtad volna ki,talán elgondolkodtam volna rajta,de így,hogy már világgá kürtölted a szakításunkat,így már reménytelen.-monológom után sarkon fordultam és az ajtó felé vettem az irányt.Illetve vettem volna,ha Ya Ou a karomnál fogva vissza nem ránt.Csak pár centire voltunk egymástól.Mellkasom fel-le liftezett,a hasamban pedig újra megjelentek a pillangók,amik nem akartak lenyugodni.Nem tudtam moccanni Ya Ou szorításából,bár-őszintén szólva-nem is nagyon akartam.Kb.2 percig néztük egymást,majd Ya Ou résnyire nyitotta ajkait,és közeledni kezdett arcával,már amennyire még tudott.Hátrálni nem tudtam, és csak azt vetem észre,hogy Ya Ou ajkai az enyémekre tapadnak.Próbáltam ellenkezni,de olyan közel voltunk egymáshoz,hogy semmit nem tudtam csinálni. Mikor eltávolodtunk egymástól,felpofoztam.Úgy gondoltam,hogy  ezt a pofont megérdemelte.Velem ne játsszon,mert nem vagyok játékszer.

-Szemét disznó!-ordítottam rá.

-Tudod,bármelyik lányt megkaphatnám.-mosolyodott el gúnyosan.Sőt,ha most tapsolnék egyet,kb. tízen a lábaim előtt hevernének.De 1.nem tapsolok,2.nem kell más lány.Ha te ezt nem tudod megérteni,akkor nincs miről beszélnünk.Én tényleg nagyon szeretlek,és az,hogy ez az egész így alakult,arról nem én tehetek.Illetve valamilyen szinten az én hibám is,viszont ha te szerettél volna valaha is,akkor most  nem kételkednél a szerelmemben...Ha tehetném,visszatekerném az időt,és mindent másképp csinálnék.Kérlek,ne haragudj.-monológja végére arcizmai teljesen ellágyultak,és egy könnycseppet is megláttam a szemében.

Szavai szíven szúrtak.Igaza van,hisz ha más lány érdekelné,nem keresett volna meg kétszer,és nem is viselkedne velem így.Viszont az hazugság,hogy nem szeretem.Az életemet adnám érte.

-Ez most fájt…Te kételkedsz a szerelmemben?

-Miért,te talán nem?-nézett rám.Szemében a megvetést véltem felfedezni.

-Sa..Sajnálom..Hinnem kellett volna neked.Én nagyon szeretlek,és nem szeretnélek újra elveszíteni..-vallottam színt.

-Tudom,hogy szeretsz-mondta Ya Ou teljesen elszánva,amin már mosolyognom kellett.

-Akkor miért bőgetsz meg?-ütöttem vállba.

-Így alakult.Ne haragudj.-erre mindketten elkezdtünk nevetni.

-Na jó,hagyjuk a sok bocsánatkérést,mert kb.minden mondat után elhangozna.-nevettem.

-De mi volt az a poszt?Azt akkor miért írtad ki?

-Azt a posztot már töröltem,és nézd,mit írtam a képem fölé:"I’m in love".

Voltak csodálkozó kommentek,hogy akkor most mi van?Idézek egyet:

"De most mi van?lemaradtam..Az előbb azt írtad,hogy szakítottál,most meg már újra szerelmes vagy?Valaki pls magyarázza már eeeel!”

Hát igen,nem csodálkozom,hogy nem értik,mi folyik itt,mert már én se.Ya Ou a helyzet tisztázása miatt kiírta,hogy csak felelsz vagy merszeztek,és ki kellett írnia,de félreértés ne essék,boldog párkapcsolatban él.Haha,még meg sem beszéltük a dolgokat.

-Szóval..Megpróbáljuk újra együtt?-kérdezte Ya Ou,miközbe mélyen a szemembe nézett.Tekintetétől még mindig zavarba jövök..Ez valami hihetetlen,ebből sosem fogok kinőni?

Kérdésére csak a hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz,majd csigalassúsággal közeledtem ajkai felé..