27.rész

Sziasztok!

Itt is lennék a következő résszel!Mostanában jóval több időm van a blogolásra,úgyhogy szerintem heti rendszerességgel fognak érkezni a részek!

Ha olvasod a blogom,komizz vagy pipálj,kérlek!

További szép estét és jó olvasást!

xxKlauxx

Napról napra egyre jobban szeretem.Egyszerűen kimondhatatlan,amit érzek.Pár hónappal ezelőtt,azt sem tudtam,hogy ki ő,mikor pedig megtudtam,elítéltem.Nem szoktam csak úgy embereket elítélni..talán ez azért volt,mert féltem,hogy túl hamar megkedvelhetem,és talán akkor úgy gondoltam,hogy nem engedhetem magamhoz közel.De igazából ezeken már kár gondolkodni,hisz megtaláltam életem szerelmét,és vele együtt a boldogságomat is.

  

-Hahó,Gréta itt vagy?-legyezgette előttem Ya Ou a kezeit.

-Bocs,persze,csak egy kicsit elgondolkodtam.

-És min,ha nem titok?-kíváncsiskodott szerelmem.

-Háát..kettőnkön

Válaszomra Ya Ou csak mosolygott.Félre tűrt egy hajtincsemet,és mélyen a szemembe nézett.Hosszú időn keresztül csak bámultuk egymást,én pedig teljesen elvesztem ebben  a barna szempárban.Végül én „törtem” meg ezt a meghitt pillanatot.Egy lágy csókot nyomtam szájára,mire ő megint csak mosolygott.Homlokom az övének támasztotta.

-Köszönöm-mondtam halkan.

-Mégis mit?-kérdezte zavartan életem értelme.

-Azt,hogy vagy nekem.Nem is tudom,mi lenne nélküled-vallottam be neki.

-Ugyan,én köszönöm.Te döbbentettél rá,hogy van igaz szerelem.-mondta,miközben kicsit hátrább léptem,hogy újra a szemébe tudjak nézni,de ő csak a padlót bámulta.

-Valami baj van?-érdeklődtem aggódva.

-Nem,nincs..Vagyis..-kereste a szavakat.-Valamit el kell neked mondanom.

-Hallgatlak..-mondtam,de hangjából és tetteiből ítélve kezdtem megijedni.

-Mielőtt téged megismertelek,elég..Hogy is mondjam..Fura életet éltem.-vallott színt.

-Ezt mégis hogy értsem?-néztem rá teljesen értetlenül.

-Korábban nem tudtam,mit kezdjek magammal,és hát…-kezdte el,de hatásszünetet tartott.

-És?-folytasd már,rivalltam rá.Azt úgy utálom,ha valaki húzza az agyam.

-Szóval..elég sok futó kapcsolatom volt.Ha megláttam egy lányt az utcán,és jól nézett ki,akkor felhívtam magamhoz.Persze egy lány sem tudott nekem ellenállni.-kezdett bele,én pedig megsemmisülve ültem.Nem akartam elhinni azt,amit hallok.-Aztán jöttél te…

-Szóval azt akarod mondani,hogy én is csak egy ilyen futó kapcsolatod voltam?-szakítottam közbe,és az arcába ordítottam gondolataim.A sírés kerülgetett.Lehet,hogy félre ismertem?

-Had mondjam végig kérlek..-mondta,miközben megfogta a kezem és tartotta a szemkontaktust.Mivel nem szóltam közbe,folytatta.-Szóval jöttél te.Rögtön tudtam,hogy te más vagy,és többet akarok nálad egy egyéjszakás kalandnál.Erre akkor döbbentem rá,amikor először bunkó voltál velem.Teljes mértékben megértettelek.És tudod ez döbbentett rá arra,hogy kellesz nekem.Hozzá voltam szokva,hogy bármelyik lányt megkaphattam,csak egy csettintésembe került.Te pedig nem adtad be rögtön a derekad.-mesélte,én pedig olyan szinten sokkot kaptam,hogy egy szó nem jött ki a torkomon.

-Gréta..nem mondasz semmit?-kérdezte barátom,amire nem reagáltam.-Kérlek,mondj valamit..akármit..-próbálkozott.

-Figyi..mindenkinek van sötét múltja,és valahogy ezt éreztem,hisz helyes vagy,ráadásul híres is,a csajok oda vannak érted…Dee,van még valami?-kérdeztem.

Most Ya Ou nem felelt a kérdésemre.

-Ya Ou,mi van még,amiről nem tudok?

-Az van,hogy volt egy fogadás..-kezdte.

-Miféle fogadás?Kérlek ne kezdjük megint ezt,hogy harapófogóval kell belőled kihúzni minden szót,mert már nagyon unom.-pipultam be.

-Rendben..Szóval a fogadás abból állt,hogy fel kellet szednem egy lányt,akivel 2 hónapig együtt kellett lennem.-mesélte,én meg már az ájulás határán voltam.

-Ugye ez a lány nem én vagyok?-kérdeztem,válaszától tartva.

-Gréta,én sajnálom ezt az egészet..-kezdte,de én megint félbe szakítottam.

-Mégis mit képzelsz magadról?Hogy lehetsz ekkora szemét?Én tényleg szerettelek-csuklott el a hangom és azonnal könnybe lábadtak a szemeim.-Hogy tehetted ezt velem?-kérdeztem halk,remegő hangon.Igazából nem is érdekelt a válasza.Felpattantam a kanapéról és az ajtó felé siettem,de Ya Ou visszarántott a karomnál fogva.

-Halgass végig..kérlek-mondta,és láttam,hogy az ő szemében is kövér könnycseppek jelentek meg.

Én csak ültem,és zokogtam,Ya Ou pedig folytatta.

-A fogadás csak viccnek indult.Azért mentem bele,mert megismertelek téged,és én már akkor beléd szerettem.Tudtam,hogy nem fogom elveszíteni,mert tényleg komolyan gondoltam a kapcsolatunkat.Azért mondtam el neked,mert fontos vagy nekem,és nem akartam,hogy a haverjaimtól tudd meg.Kérlek bocsáss meg nekem.Teljesen beléd habarodtam..

-Ilyen gerinctelen embert még nem hordott a hátán a föld.Nem érdekel a magyarázkodásod innentől kezdve!.-vetettem szemére,és elkezdtem csapkodni mellkasát,hogy engedjen el.

-De én tényleg szeretlek.Azért kezdtem először a sötét múltammal,mert el tudtam neked mondani,hogy mennyire imádlak,és hogy milyen fontos vagy nekem.Nem véletlenül ezt mondtam utoljára.Ne felejtsd el,hogy mit mondtam az előző vallomásomnál.Annak minden szava igaz volt.

-Nem érdekelsz…És engedj el,el karok menni!-hisztiztem.

-Nem foglak elengedni,mert meg kell értened,hogy SZERETLEK!

-Ha szeretnél,akkor nem mennél bele ehhez hasonló dolgokba!Most hatalmasat csalódtam benned!-a szavakat kiejtve Ya Ou azonnal elengedett,én pedig ezt az alkalmat vártam.Fogtam magam,és kirohantam a lakásból,és a saját otthonom felé tartottam.Mikor beértem,magamra zártam az ajtót,és a fa szerkezet előtt összegörnyedten a földre telepedtem.Lábaim felhúztam,amire fejemet tettem,és nem tudom mennyi időn keresztül,de úgy gubbasztottam,és a történteken agyaltam.

Emberben ekkorát még nem csalódtam.De mit is képzeltem?Ő is csak egy sztár,aki akár egy mozdulatával nők ezreit csavarja az ujjai köré,és majd pont én fogok neki kelleni.A legdurvább az egészben az,hogy féltem ettől a kapcsolattól,és úgy látom,volt miért.Én tényleg nagyon szeretem,ő meg csak játszott velem és az érzéseimmel.Ember az ilyen?Miért van az,hogy engem mindig minden fiú vagy megcsal,vagy elhiteti velem,hogy szeret,aztán meg egy jó nagyot koppanok a földön?Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

Egy kis erőt gyűjtöttem,és feltápászkodtam a hideg padlóról.Eszembe jutott,hogy Ya Ou miatt a barátaimat teljesen elhanyagoltam.Elhatároztam,hogy felhívom Kingát és ha ráér,csinálunk valami közös programot.Gyorsan kezembe vettem a telefonom és a számát tárcsáztam,de nem vette fel,csak a hangrögzítője jelentkezett.

Mivel rég beszéltem a legjobb barátommal,ezért őt is felhívtam,aki fel is vette a telefont.Megbeszéltük,hogy átjön hozzám egy fél óra múlva.Addig valami elfogadható külsőt varázsoltam magamnak.Az első dolgom az volt,hogy valami tiszta ruha után kutattam.Egy fekete csőnadrágot vettem fel egy sima fehér toppal.Utána éppen csak annyi sminket kentem magamra,ami eltakarta karikás és könnyáztatta szemeimet.Épp,hogy végeztem,már csöngettek is.Sietősen kitártam az ajtót,majd Alex nyakába ugrottam.Már nagyon hiányzott.Miután üdvözöltük egymást,a konyhába mentünk.Próbáltam egy mosollyal fedni a problémáim,de túl jól ismert.Tudta,hogy valami nincs rendben velem.

-Grét!Baj van?-kérdezte haverom aggódva.

-Persze,csak..-kezdtem,de a gombóc,ami a torkomban volt,egyre csak nőtt,nekem pedig újra könnyek jelentek meg a szememben.

-Mi történt?-emelte fel államat Alex.Nem feleltem,csak jó szorosan megöleltem.Ez a baráti ölelés védelmet nyújtott.Sokkal fontosabb volt számomra,mint bármi üres szó.

-Megint Ya Ou?-törte meg a csendet.

-Ki más?-mondtam keserű szájízzel.

-Esküszöm,hogy leütöm azt a gyereket.Állandón csak bánt.Mit eszel rajta?-szorította ökölbe a kezét.

-Nyugi,már nem fog többet fájdalmat okozni,mert végeztem vele.Azt hiszem,örökre..-fájt kimondani,de ez van,El kell fogadnom.Be kell látnom,hogy a mi kapcsolatunknak vége.