33.rész

Sziasztok!
Úgy döntöttem,hogy nem hagyom abba az írást,mert ha csak pár ember olvassa,nekem akkor is megéri,hisz tudom,hogy az a néhány ember valóban szereti azt,amit csinálok.Szeretném megköszönni azoknak,akik támogattak,és nekik köszönhetem,hogy most újra itt vagyok az új résszel!
Nem is lenne több mondanivalóm,jó olvasást! :)
Klau

-Az erős ütés következtében a betegnek részleges amnéziája van.Előfordulhat,hogy néhány személyre vagy eseményekre nem emlékszik,ami teljesen normális ebben a helyzetben.Az emlékezetkiesése lehet hogy csak pár napig,vagy hétig tart,de az sem kizárt,hogy hónapok,vagy akár egy év is kelleni fog,mire mindent újra fel tud idézni.A sérülése nem komoly,tehát azzal nem lesz gond.

-Köszönjük szépen.Be lehet hozzá menni?-kérdezte Sziki,míg én még mindig az orvos szavait emésztettem.Amnéziás.Nem emlékszik pár dologra.

-Hát most még az altató hatása alatt van,de hamarosan visszajövök,megnézem,és utána bemehetnek.-közölte az infókat.-Maga meg nyugodjon már meg,a barátja  jól van.Ne stresszelje túl magát,mert nem szeretném,ha Ön is itt kötne ki-nyugtatott,majd egy bátorító mosolyt küldött felém.

Miután a doki elment,leugrottam a büfébe egy újabb adag kávéért,aztán még egyért.Amikor már a negyedikért indultam,Bence megállított.

-Héé.Elég lesz már,még a végén úgy fogsz pörögni,hogy nem tudunk majd lelőni.

-Ajj,de valamiben le kell oldani a feszültséget.

-Hidd el,ettől nem lesz jobb,sőt.-mondta,miközben mosolygott.-Tudom,hogy most nehéz időket élsz át,de erős lány vagy.-bíztatott.

Igaza volt.Be kellett látnom,hogy attól,mert ’’tömöm” magamba a koffeint,nem változik meg semmi.

-Köszönöm.-hálálkodtam.

-Mit?-kérdezte Bence.

-Azt,hogy itt vagy és hogy támogatsz.

-Ez csak természetes,nincs mit köszönnöd,de tényleg.

Hamarosan megérkezett az orvos.

-Ránézek a páciensre,és ha úgy ítélem meg,akkor bemehetnek hozzá.

-Rendben,köszönjük-mondtam.

A folyosón türelmetlenkedve vártuk a dokit,aki egy jó 10 perc múlva visszatért hozzzánk.

-A beteg felébredt,viszont még nagyon gyenge,úgyhogy arra kérem Önöket,hogy semmivel ne izgassák fel,valamint a látogatási idő is maximum 2 óra,úgyhogy osszák be az időt.-adta ki az információkat a kezelőorvos.

-Nagyon szépen köszönjük-válaszoltam.

-Igazán nincs mit,ez a munkám.-mondta kedvesen,majd elment.

Benyitottunk a megfelelő szobába,ahol barátom feküdt.Az ajtónyitódásra odakapta a fejét.

-Szia-köszöntünk neki szinte egyszerre.

-Sziasztok-üdvözölt minket Ya Ou is.

-Hogy vagy?-kérdeztem elsőnek.

-Hát rohadtul fáj a fejem,de jól,köszönöm.-válaszolt mosolyogva.-Azt megkérdezhetném,hogy te ki vagy?-kérdezte.

Kérdésére egy világ dőlt bennem össze.Úgy éreztem magam,mint akinek egy kést döftek a mellkasába,de nem tud sikítani,mert az összes ereje elfogyott.Éreztem,hogy a levegőt szaggatottam kezdtem el venni,és már nem sok választott el attól,hogy a könnyeim utat törjenek maguknak.Sziki és Bence észre vette,hogy reagáltam,és bíztató pillantásokat küldtek felém,de ezzel most nem sokra mentem.

-Nem emlékszel rám?-tettem fel kérdésem remegő hangon.

-Bocsi,de nem ugrik be az arcod.A doki mondta,hogy amnéziám van.Tényleg ne haragudj.

-Semmi baj,csak egy régi ismerős vagyok-válaszoltam,majd egy kényszermosolyt erőltettem arcomra,de belül teljesen összetörtem.-Nekem…nekem most ki kell mennem-mondtam szipogva,majd kirohantam a kórteremből és a legközelebb eső székre roskadtam,miközben könnyeim patakokban folytak le arcomról.Lábam felhúztam magamhoz,fejem pedig térdeimre hajtottam.

Életem szerelme nem emlékszik rám.Tudom,hogy a doki mondta,hogy akár hetek alatt visszajöhetnek az emlékei,de mi van akkor,ha csak hosszú hónapok múlva?Vagy ami még rosszabb..ha csak évek múlva…Ezekbe belegondolva még jobban rám tört a sírás.

Egyszer csak azt vettem észre,hogy egy kéz erősen magához ölel.Felnéztem,és megpillantottam Bencét,aki mellém guggolva próbált nyugtatni.

-Minden rendben lesz,csak kérlek nyugodj meg.-mondta még mindig engem ölelve.

Ezt a ’’minden rendben lesz” dumát ma már annyiszor hallottam,hogy már kezdtem megunni.

-Nem,Bence semmi nem lesz rendben.Ya Ou nem emlékszik rám,vágod?A számomra legfontosabb ember per pillanat azt sem tudja,hogy létezem-akadtam ki.Szegény Bence a dühkitörésemre nem igazán volt felkészülve,mert elég váratlanul érte a dolog.

-De az orvos azt mondta,hogy ez hamarosan változni fog.

-Nem.Azt mondta,hogy LEHET-mondtam az utolsó szót kiemelve a többi közül.-Az is benne van a pakliban,hogy csak évek múlva.

-De-kezdte Bence,de én félbeszakítottam.

-Nem,nincs de.Bence,ezt nem kell szépíteni,ez van.Ki tudja?Lehet,hogy mire újra emlékezni kezd,addigra megtetszik neki valaki más,és akkor már nem is fogja érdekelni,hogy mi van velem.

-Erre ne is gondolj.Ya Ou kész hülye lenne,ha ezt lépné.Te egy fantasztikus lány vagy.Biztos vagyok benne,hogy hamarosan emlékezni fog rád.

-Legyen igazad….És köszönök mindent.

-Semmit nincs mit megköszönnöd.A barátoknak ez a dolguk,vagy mi-mondta mosolyogva.

Hát igen,Ya Ou által kaptam két igazán jó barátot,akikre mindig számíthatok.Sokan mondják,hogy őket csak a munka köti össze,de ez nem igaz.Ők hárman igazán jó barátok,és én is bármikor számíthatok a segítségükre.

-Menj vissza Ya Ou-hoz.Beszélgess vele-tanácsoltam.

-Nem hagylak itt.

-Miattam ne aggódj,én itt leszek kint,de menj,mert biztos sok mondanivalója van-utasítottam már nevetve.

Bence a javaslatomat megfogadva bement barátomhoz,én pedig újra egyedül maradtam.A történteken gondolkodtam,miközben kezdtem megnyugodni.Nem kell magamat sajnáltatni,hisz aki most a fontos,az Ya Ou,és bárhogy is alakul ez az egész,neki csakis a legjobbat akarom.

-Hogy ment a látogatás?-zökkentett ki gondolatmenetemből a doki.

-Hát,nem emlékszik rám-vallottam be.

-Emiatt ne idegeskedjen,ez nem lesz mindig így-mondta bátorítva.

-Mikor engedik haza?

-Egy hétig még biztosan bent lesz,utána pedig majd eldől,de ez még sok mindentől függ.

Miután megkaptuk az információkat,Ya Ou kezelőorvosa ment a dolgára,mi pedig kint maradtunk hárman.

-Ma már nem lehet hozzá bemenni-mondta Sziki.-Menj haza,fürödj le,és pihend ki magad-javasolta.

-Nem,itt maradok.Nekem itt a helyem-jelentettem ki,bár a mostani állás szerint nem tudom,hogy van-e itt keresnivalóm.

-Gréti,tényleg haza kéne menned.Mi itt maradunk,de már úgysem látogathatjuk-indítványozta Beni is.

-Oké,de holnap reggel visszajövök-egyeztem bele.

Búcsúzásképp a srácok megölelték,majd miután a  szokásos hegyi beszédet elmondták(pihenjem ki magam,ne idegeskedjek stb),hazamentem.

Otthon azonnal beálltam a zuhany alá,majd mikor végeztem,alaposan megtörölköztem és felvettem a pizsamámat.A következő állomásom a szobám volt,ahol nyomban bevetettem magam az ágyba,és szinte azonnal álomba szenderültem.

32.rész

Sziasztok!
Kis késéssel bár,de megérkeztem a következő résszel.Ne haragudjatok,nem lett valami hosszú,de nem igazán van időm blogot írni.Őszintén szólva nem tudom,hogy mikor lesz új rész,vagy hogy lesz-e egyáltalán,mert semmi visszajelzést nem kapok,és úgy gondolom,hogy teljesen fölöslegesen írom.Ha olvasod a blogot,akkor légyszi kommentelj,vagy az is jó,ha pipálsz,csak kérlek hagyj magad után valami nyomot.
Klau

Az énektudásom tárgyalásával el is ment az idő,és már csak azt vettem észre,hogy bekanyarodtunk a már ismert strand parkolójába.Kiszálltunk a kocsiból,majd a cuccainkkal együtt a pénztárhoz mentünk,ahol megvettük a jegyeket,majd egy szimpatikus helyen „tábort vertünk”.

-Megyünk fürdeni?-tette fel a kérdést barátom,miután lepakoltunk.

-Persze-egyeztem bele,majd az élménymedencébe mentünk

Nem volt túl izgalmas,így elég hamar meguntam.

-Nem jössz inkább csúszdázni?-invitáltam.

-De,mehetünk-adta be a derekát.

Rengeteg csúszda volt,alig tudtunk választani.Végül egy elég meredek csőcsúszdát szemeltünk ki.

-ÚÚÚÚ,hadd menjek én először-néztem rá boci szemekkel.

-Hú,de bátor vagy-mosolygott,majd a hajamba puszilt.-Na menj-mondta nevetve.

Fogtam magam,és lecsúsztam.Hát elég izgi volt.Az egész csúszdában nem láttam semmit,mert full sötét volt,és csak azt vettem észre,hogy a vízbe pottyanok.A lépcsőhöz mentem,és ott vártam barátomat,akit hamarosan megpillantottam.

-Ez rohadt jó-mondta,miközben a haját hátra tűrte,mert ahogy a vízbe került,az egész a szemébe lógott.-Megyünk még egyszer?

-Nekem is tetszett,de szerintem nekem ez elég volt,ha szeretnél,akkor te mehetsz még,én itt megvárlak.

-Oké,én még egyszer lecsúszok,aztán jövök-közölte,majd egy csókot lehelt ajkaimra,és sietősen a csúszdához ment.Én addig kiültem a lépcsőre,és onnan figyeltem,hogy csúsznak a többiek.Gondolom elég sokan voltak előtte,mert már vagy 5 perce várom,hogy mikor érkezik,de eddig még nem láttam őt.Még csúszott pár idegen,de végül Ya Ou is megérkezett.Feljött a víz tetejére,de nem mozdult.

-Ya Ou gyere már-mondtam neki,aki csak a vízen lebegett.

-Hallod ez rohadtul nem vicces,gyere már ki.

Mikor azonban már az ötödik felszólításra sem reagált,kezdtem megijedni.Berohantam a vízbe,már amennyire tudtam,és megfordítottam,hogy lássam az arcát.

-Ya Ou,Ya Ou-szólítgattam,de semmit nem csinált.Akkor láttam csak,hogy vérzik a feje.

-Segítség-kiabáltam az úszómesternek,miközben egy könnycsepp gördült le arcomról.Az említett személy azonnal a vízbe gázolt,és a szárazföldre húzta.

-Mi történt?-kérdeztem sírva,miközben a strandoló emberek nagy része minket nézett.Ha más szituációban lennénk,akkor megmondtam volna nekik a magamét,de most nem érdekelt a kíváncsi tekintetük,csak szerelmemre koncentráltam.

-Valószínűleg rosszul csúszott,beverte a fejét és elvesztette az eszméletét.-mondta az úszómester,miközben próbálta ellátni Ya Ou-t.-Ki kell hívnom a mentőket,mert elég nagy ütést érhetett a feje,és ezt orvosnak is látni kell-közölte,majd a telefonjáért nyúlt,és sürgősen hívott egy mentőautót.Amíg a segítség megérkezett,gyorsan átöltöztem,hogy majd be tudjak vele menni a kórházba.Hajat szárítani nem volt időm,ezért a hátamon átázott a ruha,de nem érdekelt.Visszasiettem szerelmemhez,akit éppen akkor tettek rá a hordágyra.

-Nagyon súlyos?-érdeklődtem a mentősöktől könnyeimet nyelve.

-Hölgyem,nyugodjon meg,minden rendben lesz-mondta egy fiatal srác.

-Bemehetek vele?

-Természetesen-adott választ,majd beültem az autóba Ya Ou mellé.Amint megláttam,újra rám tört a sírógörcs.Olyan rossz volt így látni.Feje be volt kötve,és lélegeztetőgépre volt kapcsolva.Megfogtam a kezét,és egész úton szorongattam.

A kórházhoz érve azonnal betolták egy szobába,ahova én is automatikusan be akartam menni,de egy orvos megállított.

-Hölgyem,ide nem jöhet be.Kivizsgálom a beteget,és mindent el fogok mondani,de kérem,legyen türelemmel.

Én csak bólintottam,és az első székre amit találtam,lehuppantam,és összegörnyedve itattam az egereket.Már vagy fél órája volt bent nála a doki,de még semmi hírt nem kaptam.Ekkor jutott eszembe,hogy a fiúknak nem is szóltam.A táskámban kikerestem a telefonom,és tárcsáztam Bence számát.Pár csörgés után fel is vette a készüléket.

-Szia Gréti-üdvözölt.-Mi a helyzet?-kérdezte jókedvűen.

-Ya Ou-kezdtem,de itt elcsuklott a hangom.

-Jézusom Grét,mi történt?Mi van Ya Ou-val?

-Kórházban van-mondtam hüppögve.

-Hogy mi?Azonnal indulok.

-Várj,megtennéd,hogy szólsz Szikinek?

-Persze.Te meg addig tarts ki és kérlek,nyugodj meg,hamarosan megyünk.-nyugtatott,majd bontottam a vonalat.Lementem a büfébe egy jó erős kávéért,majd szürcsölgetni kezdtem.Egyszer csak Sziki hangjára lettem figyelmes,majd megpillantottam őket a folyósó végén.Nemsokára ők is észre vettek,és azonnal odasiettek hozzám.

-Mi történt?-kérdezte elsőnek Sziki.

-Hát elmentünk strandra,és felvetettem az ötletet,hogy menjünk csúszdázni.Először nem volt semmi probléma,aztán mondta Ya Ou,hogy ő megy még egyet,mikor azonban leért,nem mozdult meg.Először azt hittem,hogy csak szívat,majd mikor már egy csomó felszólításra sem kelt fel,akkor kezdtem megijedni.Közelebb mentem s akkor láttam,hogy vérzik a feje.Szóltam az úszómesternek,hogy segítsen,ő pedig kihívta a mentőket…És most itt vagyunk-daráltam le az egészet,miközben a könnyeim sehogy sem akartak kifogyni.

-Hallod Gréti,nyugi.Már remegsz az idegességtől.Minden rendben lesz.Ya Ou erős legény.-nyugtatott Benny ,miközben jó szorosan magához ölelt.

Rövidesen nyílt a vizsgálószoba ajtaja,majd kilépett a doki.

-Jól van?-támadtam le azonnal.

-Az erős ütés következtében a betegnek részleges amnéziája van.Előfordulhat,hogy néhány személyre vagy eseményekre nem emlékszik,ami teljesen normális ebben a helyzetben.Az emlékezetkiesése lehet hogy csak pár napig,vagy hétig tart,de az sem kizárt,hogy hónapok,vagy akár egy év is kelleni fog,mire mindent újra fel tud idézni.A sérülése nem komoly,tehát azzal nem lesz gond.

-Köszönjük szépen.Be lehet hozzá menni?-kérdezte Sziki,míg én még mindig az orvos szavait emésztettem.Amnéziás.Nem emlékszik pár dologra.

-Hát most még az altató hatása alatt van,de hamarosan visszajövök,megnézem,és utána bemehetnek.-közölte az infókat.-Maga meg nyugodjon már meg,a barátja  jól van.Ne stresszelje túl magát,mert nem szeretném,ha Ön is itt kötne ki-nyugtatott,majd egy bátorító mosolyt küldött felém.

31.rész

Sziasztok!
Megérkeztem a következő résszel is,ami remélem,hogy elnyeri majd  a tetszéseteket.
Ha elolvastad pipálj,írj kommentet,vagy ha megtetszett a blog,akkor iratkozz fel bátran.
Amúgy hogy vagytok?Itt rettentő nagy hőség van,ebből kifolyólag nem lehet kimenni az udvarra,így hát az ágyon vergődöm már napok óta,ami nektek jó hír,mert van időm részeket írni! :)
Jó olvasást! :)
Klau

Már nagyon hiányzott ez az egész.Ez a nap valami csodálatos volt.Igaz,egy kis félreértéssel kezdődött,de amilyen nehezen indult,olyan csodálatos lett a vége.Utam közben úgy vigyorogtam,mint a tejbe tök.

Hamarosan a háztömbömhöz értem.Felcaplattam a 2.emeletre,és a megfelelő ajtó előtt a kulcsom kezdtem el keresni.Rövid idő után elő is került,és nemsokára már a bejárati ajtó mögött tudtam magam.

A nap további része nagyon lassan telt el,teljesen a holnapra voltam összpontosítva.

Reggel csak úgy kipattantak a szemeim.Szinte felugrottam az ágyból,és gyorsan az éjjeliszekrényemen lévő vekkerre pillantotta,ami  6:39-et mutatott.Teljesen lázba voltam,nagyon vártam már barátom érkezését.Az első dolgom az volt,hogy kiválasztottam a mai ruhámat.Egy fekete rövidnadrágot húztam magamra egy szürke „Dance”feliratú pólóval,majd a fürdőbe mentem,ahol a szokásos reggeli rutinomat hajtottam végre.Miután végeztem,a konyhába mentem,ahol előkészítettem a reggelit.Nem igazán vittem túlzásba,csak egy kis müzlit ettem tejjel,majd elmosogattam.

Szerelmemre a kanapén ülve vártam.Minden egyes percben az órára pillantottam,de az idő mintha csigalassúsággal telne csak.Egyszer azonban csengettek.Azonnal az ajtóhoz siettem,és kitártam azt.

-Jó reggelt-köszöntöttem,miközben a nyakába ugrottam.-Azt hittem már sosem jössz.

-Neked is Kicsim-üdvözölt ő is.-Életem,még csak fél 8 van.-közölte.

Nem válaszoltam,ő pedig letett,és azonnal ajkaimnak esett.Mielőtt teljesen egymásba feledkeztünk volna,leállítottam.

-Mi lenne,ha mondjuk ezt bent folytatnánk,és nem az ajtóban állva?-kérdeztem,mire Ya Ou-n egy perverz mosolyt véltem felfedezni,majd szerelmem kezénél fogva a lakásomba húztam és becsuktam magam mögött az ajtót.

A nappaliba érve barátom magához húzott,és hosszú pillanatokig csak nézett,miközben volt köztünk kb.5 centi.Egyszerűen nem bírtam tovább,én tudtam le ezt a kis távolságot.Csókunkba belemosolyogtam,amire egy kis időre elváltunk egymástól,majd folytattuk ott,ahol abbahagytuk.Ya Ou nyelve bejutásért könyörgött,amit egy kis időn belül megadtam neki.

Enyelgésünk után kifulladva a kanapéra dőltem.

-Mi van?-kérdeztem Ya Ou-tól,aki előző cselekedetemre elkezdett röhögni.

-Semmi,csak ha már most kifáradsz,akkor mi lesz AKKOR?-emelte ki az utolsó szót,de még mindig nevetett.

-Ya Ou-szóltam rá.

-Jó,jó bocsi.-kért elnézést,majd felhúzott eddigi helyemről.

-Mi a terved mára?-kérdeztem szerelmemtől.

-Hát először is szeretném ezt odaadni..-nyújtott át egy borítékot.Volt egy olyan sejtésem,hogy ez a boríték,meg az,amit Bence adott Ya Ou-nak,megegyeznek.

Szerelmemre néztem,majd kinyitottam.A borítékban egy 2 főre szóló 1 hetes horvátországi utazás volt.Amint megláttam,újra Ya Ou nyakába ugrottam.

-Úristeen..Köszönöm.-ennyit tudtam csak mondani.

-Nincs mit.Készülj,mert 2 nap múlva már a repülőn fogunk ülni-jelentette ki,majd megpörgetett a levegőben.Miután szilárd talajra kerültem,egy apró csókot nyomtam szájára.

-Remélem,hogy ez az út mindent helyre fog hozni kettőnk között-mondta,miközben két keze közé fogta arcomat.

-Ya Ou-kerestem a szavakat.

-Css.-helyezte mutatóujját a számra.-Ne mondj semmit.

-Istenem..annyira szeretlek-közöltem vele,majd egy apró csókot nyomtam szájára.

-Én is téged.Kimondhatatlanul…-vallotta be.

Andalgásunknak újra én vetettem véget.

-Mi lenne,ha ma elmennénk strandolni?-vetettem fel az ötletet.

-Én benne vagyok.De most csak mi ketten megyünk,ugye?

-Még jó-válaszoltam röviden.-Akkor én átveszem gyorsan a fürdőruhám,utána pedig átmegyünk hozzád,hogy te is át tudj öltözni.-osztottam meg tervemet,majd a szobámba mentem,ahol kiválasztottam a megfelelő darabot,majd felvettem.Na igen ám,de a bikinifelsőmet az Istenért sem sikerült magamnak bekötni,így hát egyik kezemet hátra téve két ujjam közé fogtam a kötőjét.

-Ya Ou!-kiabáltam ki barátomnak.

-Igen?-jött a válasz.

-Be tudsz jönni egy kicsit segíteni?

Választ már nem kaptam,csak az ajtónyitódást hallottam.Mivel pont az ajtóval háttal álltam,ezért csak hangokat hallottam.

Szerelmem egy szó nélkül bekötötte a madzagot,majd vállam apró puszikkal lepte el.

-Ya Ou..így nem érünk oda-állítottam le-már megint-.

-Kezdem azt érezni,hogy..-kezdte,de félbe szakítottam.

-Ne..Azt ne merd mondani,hogy nem szeretlek,mert ez nem igaz,csak egyszerűen most hagyjuk,jó?-néztem rá boci szemekkel.Azt hiszem rátapintottam a lényegre,mert ő csak lehajtotta a fejét.

-Bocsi-ennyit mondott,majd a nappali felé indult.

-Ugye most nem haragszol?-kérdeztem válaszától tartva.

-Nem,dehogy,csak hagylak készülődni-mondta,majd kilépett a szobámból.

Gyorsan felvettem egy ujjatlan felsőt egy rövidnadrággal,majd Ya Ou keresésére indultam,akit a hűtőben kutakodva találtam meg.

-Éhes vagy?-kérdeztem.

-Aha,egy kicsit.De csak gyorsan megeszem ezt a rántott húst-közölte.

-Rendben,addig én összerakom a cuccokat.-adtam ki az információt.

Előkerestem a papucsomat,meg két törülközőt,és a táskába pakoltam.Mire mindent összepakoltam,addigra barátom is végzett.

-Indulhatunk?-kérdezte Ya Ou.Én csak bólintottam,majd a lépcsőházba léptünk.Gondosan bezártam magunk mögött az ajtót,majd a kulcsokat a táska mélyére rejtettem.Mikor kiértünk a szabadba,Ya Ou összekulcsolta ujjainkat,és úgy tettük meg a hozzá vezető utunkat.Sétálás közben nemigen beszélgettünk,csak élveztük egymás közelségét.Mikor megérkeztünk szerelmemhez,gyorsan átöltözött,majd kezembe nyomta a papucsát,amit beraktam a táskába.

Nála is végeztünk,úgyhogy Ya Ou előkereste a kocsikulcsát,majd kulcsra zárta az ajtaját.Lerobogtunk a lépcsőkön,majd a parkolóban beszálltunk a fekete autóba.

Szerelmem beindította a motort,majd elindult.Én addig benyomtam a rádiót,és keresni kezdtem a csatornák között.Az egyik csatornán épp Ellie Goulding-Outside című dala szólt,amit-mellesleg-imádok,ezért énekelni kezdtem.A dal után Ya Ou alig tudott megszólalni.

-Hű,de szép hangod van-ámuldozott barátom.Bókjára elmosolyodtam.-Nem gondolkodtál még azon,hogy egy tehetségkutatóval megpróbálkozz?

-Már nagyon sokan mondták,hogy próbálkozzak,de nekem igazából semmi kedvem,aminek több oka is van.Az első az az,hogy rendkívül lámpalázas vagyok,a második pedig az,hogy én nem vágyom a hírnévre.

-Pedig roppant jó adottságod van hozzá.A lámpaláz pedig leküzdhető,tapasztalat-kacsintott..-Viszont a második okon nem tudok segíteni.Amúgy foglalkoztál valaha komolyabban a zenével?-érdeklődött.

-Azon kívül,hogy általánosban harmadikas koromtól kezdve kórusba jártam középsuli tizenkettedikig,nem nagyon.Összefoglalva általánosban 6,gimiben 5 éven keresztül voltam a kórus aktív tagja,tehát mindent összevetve 11 éven át a délután programjaim közé tartozott az éneklés.De így magamtól nem igazán foglalkoztam vele,csak hobbiszinten énekelgetek otthon,ha senki nem hallja.-meséltem.

-Az szép-esett le az álla.Az énektudásom tárgyalásával el is ment az idő,és már csak azt vettem észre,hogy bekanyarodtunk a már ismert strand parkolójába.Kiszálltunk a kocsiból,majd a cuccainkkal együtt a pénztárhoz mentünk,ahol megvettük a jegyeket,majd egy szimpatikus helyen „tábort vertünk”.

30.rész

Sziasztok Drágicáim!
Hát elérkeztünk a 30.részhez is!Ehhez a fejezethez nincs különösebb hozzáfűznivalóm,úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót!
Ha elolvastad a részt,kérlek komizz,vagy pipálj,hogy tudjam,hányan olvassátok.
JÓ olvasást!
Ui:Kinek hogy telik a nyara?Én csütörtökön értem haza a ByTheWay-táborból.Annyira jó volt :3 Aki szeretne képeket,az nyugodtan írjon nekem Facebook-on.

-Szóval..Megpróbáljuk újra együtt?-kérdezte Ya Ou,miközbe mélyen a szemembe nézett.Tekintetétől még mindig zavarba jövök..Ez valami hihetetlen,ebből sosem fogok kinőni?

Kérdésére csak a hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz,majd csigalassúsággal közeledtem ajkai felé..

-Ezt vehetem igennek?-mosolygott Ya Ou.

-Hát mivel nem szoktam csak úgy pasikat megcsókolni ok nélkül..DE te tudod..-válaszoltam komolyan,de a végére el kellett nevetnem magam.Ya Ou pontosan tudta,hogy poénkodtam.

-Ha tudnád,mennyire szeretlek.-Barátom egy nagyot nyelt,és eltűrt egy tincset a fülem mögé,majd megcsókolt.Így még sosem csókolt.Szinte éreztem ajkai édes ízét.A levegő csak úgy forrt köztünk,a szívem meg majd’ kiugrott a helyéről.Ya Ou egy pillanatra elszakadt ajkaimtól,és a nyakamat kezdte ízlelgetni.Tevékenységembe bele-belenyögtem.Látta,hogy élvezem,ami miatt állandóan perverz vigyorra húzta a száját.

-Ya Ou.-.kapkodtam levegő után-ez nekem nagyon  gyors.Ne haragudj..-toltam el egy kissé magamtól mellkasánál fogva..

-Én bocsi,tényleg.Nem akartalak letámadni,csak már olyan régen érintettelek meg,hogy teljesen elment az eszem.-vallotta be barátom,ami jól esett.Jól esett,hogy megtudtam,nem csak nekem hiányzott már nagyon a közelsége-.A jelenlétedben megőrülök,Baby.-az utolsó szót olyan hanglejtéssel mondta,hogy szinte beleborzongtam.

-Ha így hívsz,mindig kiráz a hideg..-mondtam,és a karomat kezdtem el simogatni,ezzel jelezve,hogy libabőrös vagyok.

-Azt vettem észre-hajolt közelebb-szerinted miért hívlak így?-súgta a fülembe.

Ettől a becézéstől mindig zavarba jövök,és-mint már említettem-állandóan ráz tőle a hideg.Természetesen imádom,amikor így hív.

-Öhm,nekem haza kéne mennem átöltözni-szakítottam félbe a romantikus jelenetünket.

-Látod,így jár az,aki pizsamában járkál fényes nappal az utcán.-oktatott ki Ya Ou,de nevetőráncai elárulták,hogy felettébb mókásnak tartja a helyzetet.-Maradt itt pár cuccod,ha gondolod,felveheted őket.-bólintottam,és a szekrényében kezdtem el kutakodni.Mivel a ruháim nagy részét már elvittem innen,nem nagyon volt választék.

Egy egyszerű fekete rövidnadrágot párosítottam egy olajzöld felsővel.Miután végeztem,a nappaliba osontam,ahol szerelmem a kanapén ült,és nagyon el volt gondolkozva.

Az ölébe huppantam,és egy lágy csókot leheltem ajkaira.Ez neki nem volt elég,így amikor elváltunk egymástól,újra lecsapott ajkaimra,és mohón falta azokat.Kezem a mellkasára tettem,és simogatni kezdtem.Cselekedetemre Ya Ou óvatosan az ajkamba harapott,amit apró nyögéssel díjaztam.Egyik kezemmel a hajába túrtam,és enyhén meghúztam azt,másik pedig még mindig a mellkasán pihent.Ősi ellenségünk,a levegőhiány azonban egy pillanatra elválasztott minket.

-Van fogalmad arról,hogy egy ilyen tetted mit vált ki belőlem?-kérdezte lihegve.

-Van pár sejtésem-mosolyogtam,és az alsó ajkamba haraptam.

-Ezt ne csináld..-mondta Ya Ou,és egy nagyot nyelt.

Újra közeledni kezdtem ajkai felé.Amikor már csak pár milliméter távolság volt köztünk,csengettek.

-Hurrá,valakinek nagyon jó időzítése van-mondta Ya Ou szarkasztikusan.Kiszálltam életem öléből,ő pedig az ajtóhoz ment,hogy ki tudja nyitni.

-Cső tesó-üdvözölte Bence Ya Ou-t,majd lepacsiztak.Én is az előbb említett szerkezethez léptem,és ahogy Bence meglátott,azonnal köszöntött.

-Ó,szia Gréta,te is itt vagy?

-Heló-mondtam,majd megöleltem az előbb említett fiút,közben a nappaliba mentünk,ahol folytattam monológomat.-Ja,beszédem volt ezzel az idiótával-nevettem,majd meglöktem Ya Ou-t.

-Heey,most miért mondod ezt?-tettetett felháborodást barátom.Erre mindhárman elkezdtünk nevetni.

-Amúgy nem zavarok?-kérdezte Bence.

Erre mindketten más választ adtunk.Én ezt mondtam,hogy”Neeem,dehogyis”,szerelmem  azonban épp az ellenkezőjét:”Dee”.És ezt pont egyszerre vágtuk rá,szóval itt is elkezdtünk nevetni.Bence természetesen nem sértődött meg Ya Ou válaszán,mert most örül,hogy végre újra együtt vagyunk.

-Nem maradok sokáig ígérem,csak ezt szeretném átadni-nyújtott át egy borítékot Ya Ou-nak.

-Jaj,köszönöm tesó.Bocs,de elfelejtettem,hogy ma hozod.

-Semmi gond,de megyek is,aztán turbékoljatok csak nyugodtan tovább-mondta Bence,majd kacsintott,és a bejárati ajtóhoz kísértük,ahol elbúcsúztunk tőle.-Este találkozunk!

Miután elment,visszatértünk eddigi helyünkre.

-Úú,mi van benne?-ugráltam és a borítékra mutogattam.

-Ne kíváncsiskodj,majd megtudod.-válaszolta.

-Ne csináld máár!Mondd eeeel!-kérleltem.

-Aki kíváncsi,hamar megöregszik.-tudta le a választ,és rábökött az orromra.-Hamarosan megtudod,ígérem.

-Jól van-mondtam és egy puszit nyomtam arcára.

-Hékás..-húzott vissza Ya Ou.-Ide kérem-mutatott a szájára.

Egy gyors csókot nyomtam ajkaira,majd mentem a dolgomra.Illetve mentem volna,ha Ya Ou erős karjai engednek.

-Valami félbe maradt-mondta.-Hol is tartottunk?

Keze a fenekemre csúszott,és közelebb húzott magához.

-Ya Ou!Elég!-szóltam rá.Elhúzódott egy kicsit,arcom kezeibe temette és mélyen a szemembe nézett.

-Baj van?-kérdezte aggódó hangon.

-Nem,nincs,csak ….-itt megakadtam.

-Csak?

-Csak ez nekem sok!Kérlek,értsd meg,hogy ez nekem nem megy olyan gyorsan,sajnálom!

-Ajj,már megint.Ne haragudj,de elszaladt velem a ló.Ha mellettem vagy,megőrjítesz,és nem tudom magam megfékezni.

Ezen mosolyogtam.Tudtam,mit váltok ki belőle.

-Este itthon leszel?-kezem vállaira tettem és összekulcsoltam ujjaimat.

-Ma sajnos nem,mert koncertezünk és nagyon későn érünk haza,miért?

-Háát,gondoltam itt aludhatnék..

-Nyugodtan itt aludhatsz,ha gondolod.

-Nem,így nem akarok.Neked is szükséged van a pihenésre.Majd máskor-mondtam,és egy puszit nyomtam arcára.-Készülődj nyugodtan,én most haza megyek.Holnap nincs kedved átjönni?

-Ez nem is kérdés..-válaszolta.Egy búcsúcsókot váltottunk,majd kiléptem a lépcsőházba.

-Akkor reggel!-kiabáltam.

Ezek után hazafelé vettem az irányt.Út közben végig gondolkodtam.Annyira boldog voltam,hogy álmaim férfija újra az enyém.Nélküle az életem egy hatalmas,üres lyuk.Sosem gondoltam volna,hogy lesz egy férfi,akit ennyire fogok szeretni,mint Őt.Már nagyon hiányzott ez az egész.Ez a nap valami csodálatos volt.Igaz,egy kis félreértéssel kezdődött,de amilyen nehezen indult,olyan csodálatos lett a vége.Utam közben úgy vigyorogtam,mint a tejbe tök.

Hamarosan a háztömbömhöz értem.Felcaplattam a 2.emeletre,és a megfelelő ajtó előtt a kulcsom kezdtem el keresni.Rövid idő után elő is került,és nemsokára már a bejárati ajtó mögött tudtam magam.

A nap további része nagyon lassan telt.Csak szokásos tevékenységeimet csináltam:felnéztem a közösségi oldalakra,tévéztem,és belekezdtem egy nagyon jó könyvben is.Mire mindennel végeztem,már késő este volt,úgyhogy elmentem fürdeni,majd bedőltem az ágyba és elmerültem az álmok világában.