10.rész

Sziasztok Drágáim!

Mint látjátok,elérkeztünk a 10.részhez.Ebben lesz egy-két csavar,és lehet,hogy ezek miatt Gréta élete egészen felfordul...

Na de nem is szaporítanám tovább a szót.Jó olvasást!

Ui:Kérlek titeket,hogy írjatok róla véleményt.

xxKlauxx

Besétáltunk a nappaliba,ahol elfoglaltuk a kanapét,és rögtön faggatni kezdtek.

-Na mi újság?Mesélj nekem.-tért rögtön a lényegre.

-Összejöttem Ya Ou-val..-láttam,hogy csodálkozva néz rám,ezért folytattam.-Erről szerettem volna veled beszélni,ugyanis tudom,hogy nagyon odavagy értük..és-mondtam,de ő idegesen félbeszakított.

-Mi és?Te eddig nem is szeretted őket,most meg…Miért csinálod ezt?-hisztizett.

-Mégis mit?Hidd el,ha az ész diktálna,és nem a szív,akkor most nem lennék vele…Én sem gondoltam,hogy ez lesz egyetlen koncertből.-magyarázkodtam,bár tudtam,hogy felesleges.

-Nem értelek.Én meg olyan lelkesen segítettem Ya Ou-nak a meglepetésben.Ő azt mondta,hogy csak barátok vagytok.

-Amikor te beszéltél vele,akkor tényleg csak barátok voltunk..

-Na jó,én ezt nem hallgatom,menj el!-kiabált.

-De…-kezdtem volna,de félbeszakított.

-Nincs de,hát milyen barát vagy te?Na sipirc!-idegeskedett,én meg elköszöntem,és hazamentem.

Az úton eleredtek a könnyeim.Elvesztettem a legjobb barátnőmet egy fiú miatt.De miért viselkedett így?Egész végig ezen gondolkoztam,míg be nem mentem a lakásba.

Egész délelőtt a kanapén ücsörögtem,és néztem ki a fejemből.Délután azonban kopogott valaki.Rekedtes hangon kikiabáltam,hogy jöjjön be.Hallottam,hogy nyílik az ajtó,majd Ya Ou huppant le mellém.

-Mi történt Szívem?Miért sírsz?-kérdezte aggódva,majd arcomat maga felé fordította,hogy a szemébe tudjak nézni.

-Kinga…Kinga haragszik,és azt mondta,hogy én vagyok a világ legrosszabb barátja.-mondtam,miközben könnyeimet törölgettem.

-Nyugodj meg,most biztos,hogy mérges,de később tuti,hogy kibékültök.

Nem válaszoltam,csak egy puszit nyomtam pofijára,és szorosan hozzá bújtam.Kis idő múlva már megnyugodtam,és még egy kicsit feszengtem,de megpróbáltam ezt nem kimutatni.

Ya Ou mesélt megint egy csomó mindent,főleg a próbákról,hogy milyen viccesen telnek.Ma például Sziki beállított mindenféle party-kellékekkel,mert a próba helyett party-t értett a telefonban,és azt hitte,hogy bulizni fognak.Ezen én is elkezdtem nevetni.Elég viccesen nézhetett ki!Még sütit is vitt,amit később meg is ettek.

-A holnapi próbára nincs kedved eljönni?Jobban megismerkedhetnél a többiekkel.Úgy láttam,hogy múltkor nagyon jól kijöttél velük.Ja,meg Bence barátnője is ott lesz,és gondolom,hogy majd jóban lesztek.

-Nagyon szívesen elmegyek,de a többieket nem zavarom?-kérdeztem kissé félénken.

-Most viccelsz?Ők is azzal nyaggatnak már napok óta,hogy mikor viszlek el megint.

Erre mosolyogtam,de válaszolni már nem volt időm,mert csengettek.Nem vártam vendéget,így furának tartottam,de végül kinyitottam az ajtót.Mögötte pedig a legjobb haverom állt.

Annyira megörültem neki,hogy azonnal a nyakába ugrottam.

-Szia Alex!De régen láttalak-köszöntöttem,majd közben beljebb mentünk.

-Szia!Én is téged,gondoltam,megleplek egy kicsit.

-Hát sikerült-mondtam,majd beléptünk a nappaliba,ahol Ya Ou nem túl kedvesen nézett Alexre.

-Alex,bemutatom Ya Ou-t,a barátomat.YA Ou,ő itt Alex,a legjobb haverom.-kezdtem az ismertetést.

-Helló-bökte ki nehézkesen Alex.Úgy látom,nem jönnek ki valami jól.

Barátom csak biccentett,és összefonta maga előtt karjait.

Helyet foglaltunk a kanapén,majd próbáltam mindkettejükkel beszélgetni.

-Hoznál nekem légyszíves valami innivalót?-kérdezte Alex.

-Persze,Ya Ou te is kérsz?-tettem fel kérdésem.Ya Ou bólintott,így kimenetem a konyhába elkészíteni a kért italokat.

Elég hangosan beszélgettek,ezért mindent hallottam.

-Szóval te lennél Gréta barátja-nézett Ya Ou-ra lekicsinylően.

-Igen..Te meg a haverja.

-Bingó.Na de most nem én vagyok a téma,hanem Gréta.Ide figyelj,ha meg mered bántani,vagy szenvedni fog miattad,akkor neked véged.Nem fogom hagyni,hogy ugyanaz megtörténjen,mint pár évvel ezelőtt.

-Soha nem lennék képes ártani neki..DE mi történt pár évvel ezelőtt?-kíváncsiskodott Ya Ou.

-Aha,szóval neked nem is mesélte..Nagyon bízhat benned.-mondta önelégült mosollyal.

-Elmondanád?-lett egy kicsit ideges Ya Ou.

-Hát ezt nem tőlem kéne megtudnod,de mindegy.4 éve Szilveszterkor..-kezdte volna a történetem Alex,de nem engedhettem,hogy elmondja,ezért az innivalókkal együtt beléptem a nappaliba.

Ő elhallgatott,így nem tudta végigmondani.

-Na én megyek,majd még találkozunk.Sziasztok!-mondta,majd megölelt.

-És az innivalód?-kérdeztem furán.

-Sietek,bocsi.-mondta,majd indult is kifelé.-Ahogy megbeszéltük-vetette oda utolsó mondatát Ya Ou-nak,majd eltűnt.

Alex elment,én meg ott maradtam Ya Ou-val.Mivel nem mondhattam azt,hogy bocsi,de mindent hallottam,ezért faggatózni kezdtem.

-Na miről beszéltetek?

-Semmi érdekesről-felelte gyorsan.-Viszont abban biztos vagyok,hogy nem fogunk haverok lenni.

Azt mondjuk észrevettem,hogy feszült volt a légkör.

-De most már igazán elmondhatnád,hogy mit titkolsz előlem.-Úgy tudtam,hogy nem fogja annyiban hagyni,és megkérdezi.

-Miért érdekel annyira Téged?

-Mert tudni szeretném,hogy mi történt veled,és azt is,hogy miért változtatta meg az a dolog az egész életed.

-De egyáltalán nem fontos,hanyagoljuk a témát,jó?-néztem rá kérlelőn.

-Ennyire nem bízol bennem?

-Dehogyisnem,én bízok benned.De most komolyan.Hagyod,hogy Alex bogarat ültessen a füledbe,és inkább neki hiszel!?-akadtam ki,és egy kicsit elszóltam magam.

-Mi?Te hallgatóztál?

-Nem képzeld,nem.Csak ti olyan hangosan vitatkoztatok,hogy még a süket is érti!-kiabáltam most már én is.

-Na jó,ennek semmi értelme!Ha nem vagy velem őszinte,akkor semmi értelme a kapcsolatunknak!

-Tessék?

-Jól hallottad,úgyhogy ha te így,én úgy!Na én elmentem.

-Ya Ou,ne.Ne csináld ezt velem..Maradj itt..kérlek-próbáltam maradásra bírni.

-Minek?Hogy megint vitatkozzunk?Azt már nem!Mégis mit csináltál 15 évesen,hogy nem akarod elmondani..Drogoztál?-nézett rám megvetően.Ez a kérdése szíven szúrt..Tényleg ezt feltételezné rólam?

-Basszus,majdnem megerőszakoltak-kiabáltam,miközben könnyeim utat törtek maguknak,és szüntelenül folytak végig arcomon.

-Hogy mi?....

-Igen,ez az a dolog,amit nem akartam neked elmondani..És úgy látom,hogy jobb is lett volna,ha elhallgatom-szipogtam.....

9.rész

Sziasztok!

Itt a 9.rész!Ebben lesz egy kis veszekedés a vége felé,ami lehet,hogy egy barátság végét jelenti?Ez majd kiderül a következő részből.

A másik:egyrészről nagyon szépen köszönöm a 2000+ oldalmegjelenítést. :) Másrészről pedig köszönöm a rengeteg támogatást is,amit tőletek kaptam és kapok folyamatosan.

Jó olvasást!

xxKlauxx

Csak 1 valaki,tudta,hogy nagyon szeretem őket…

-Kinga….ő volt ugye?-kérdeztem tőle kicsattanó boldogsággal.

-Aha,és van még 1 jó hírem..-nem kérdeztem rá,hogy mi az,mert folytatta.-Ő is veled megy!

-De jó!!!-ujjongtam,és megölelgettem Ya Ou-t.Na igen,az egyik legjobb dolog,hogy láthatom őket,a másik az,hogy a legjobb barátnőmmel,aki ugyanúgy odavan értük,mint én.Ez a nap a világon a legeslegjobb..Megköszöntem még vagy úgy ezerszer,majd Ya Ou mondta,hogy ha még egyszer megköszönöm,akkor visszaviszi a jegyet…

Még egy ideig a koncert volt a téma,majd váltottunk.Még többet meséltem magamról Ya Ou-nak,aki egy szót nem szólt,míg be nem fejeztem.

-Olyan jó,hogy itt vagy nekem.-mondta,mire én egy puszit nyomtam szájára.

-Én is nagyon örülök,hogy rád találtam.

Ezek után egy darabig csendben voltunk.

-És mi van azzal a sztorival,amin múltkor sírtál.? -tette fel kérdését,ami nagyon váratlanul ért,és egy kicsit elszomorodtam.-Elmeséled?-nézett rám boci szemekkel.

-Ne haragudj,de még nem.Az sem biztos,hogy elmondom.Nem kell róla tudnod.-válaszoltam,miközben teljes letargiába zuhantam.

-De miért nem akarod elmondani?Szeretném tudni,hogy mi az a dolog,ami ennyire megviselte a tini korszakodat.-nem adta fel,próbált rávenni,hogy áruljam el titkomat,de nem sikerült neki.

-Nem akarom….Senki nem tud róla,kivéve a barátnőmet,de ő se mindent.Hagyjuk ezt kérlek,elítélnél miatta és azt nem szeretném.-mondandóm közben legördült egy könnycsepp.

-Soha nem lennék képes Téged elítélni…De kérlek,ne sírj,nem kell elmondanod,csak nyugodj meg…-húzott magához,majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.

Többet nem került szóba az eset,aminek nagyon örültem,és így kissé meg tudtam nyugodni.

Már későre járt az idő,így először én,majd utánam Ya Ou ment fürdeni.Ez nem is volt kérdéses,hogy nálam alszik.

Amíg Ya Ou a fürdőben tevékenykedett,addig bebújtam az ágyba,és megpróbáltam nem elaludni.Egész végig kattogott az agyam.Istenem,annyira boldog vagyok,hogy Ya Ou velem van.nekem ő a mindenem,ezért nem szabad megtudnia,hogy mi történt pár évvel ezelőtt.Félek attól,hogy megvetne…De az a jó,hogy nem nagyon tudja senki,a szüleim sem,ezért nem lesz nehéz eltitkolni előle,habár kissé nyomaszt,hogy nem vagyok vele őszinte.

Most,hogy együtt vagyunk,úgy érzem,kiteljesedett az életem,és van miért élnem.Ha Ő nem lenne nekem,abba belehalnék.

Hosszas gondolkodásomat Ya Ou zavarta meg,aki egy szál boxerben jelent meg.Befeküdt mellém az ágyba,majd sokáig egymás néztük,szótlanul.

Aztán én már kezdtem elálmosodni,így közelebb hajoltam hozzá,majd egy puszit nyomtam arcára.

-Jó éjt!

-Neked is Kicsim!-ezen a becézésen elmosolyodtam,majd álomra hajtottam a fejem.

*Reggel*

Mikor felkeltem,Ya Ou még mélyen aludt,így hát eldöntöttem,hogy meglepem valami finom reggelivel.

Álmosan kicsoszogtam a konyhába,majd tanakodni kezdtem azon,hogy mit készítsek.Arra az elhatározásra jutottam,hogy bacon-t sütök ki tojással.

Megkerestem a serpenyőt,majd egy kis olajat öntöttem bele,és beletettem a szalonnát.A tojással ugyanígy jártam el,csak egy másik edényben.

Nagyban sütögettem,mikor valaki hátulról átölelt,majd egy puszit lehelt nyakamra.Ettől kirázott a hideg,és elmosolyodtam.

Határozottan meg akartam fordulni,de ez nem jött össze,mert hirtelen Ya Ou meztelen felsőtestét pillantottam meg.

-Jó reggelt Kicsim!-köszöntött,majd közelebb lépett,és érzékien megcsókolt.

-Neked is!-válaszoltam,majd visszafordultam a tűzhelyhez,és folytattam a reggelink elkészítését.

-De jó illata van..Bacon-t csinálsz?-nézett rám csillogó szemekkel.

-Aha,szereted?

-Nem szeretem…hanem imádom-mondta,majd én megkönnyebbültem.

-Hallod,ne ijesztgess,azt hittem,hogy neki kell állnom más kaját csinálni.

Ezen röhögtünk egyet,majd csendben elfogyasztottuk a reggelit.Hamar elmosogattam,majd Ya Ou-ra néztem.Tudtam,hogy mennie kell,mert mindig ilyenkor próbálnak.

-Legyél jó,majd jövök…Egyébként ma mit csinálsz?-kérdezte.

-Hát ne tudom,szerintem elmegyek a Kingához…Amúgy is beszélnem kéne vele,mert el kellene mondanom neki kettőnket,de félek,hogy emiatt összeveszünk.

-Ha annyira jó barátnőd,mint azt mondtad,akkor meg fogja érteni.-nyugtatott Ő.

-Igazad van.Na jó,menj,mert nem szeretném,ha miattam késnél el.-mondtam,majd ő adott egy szájra puszit,és távozott.

Egyedül maradtam,így készülődni kezdtem.A fürdőben elvégeztem dolgaim,majd a szobámba mentem,ahol kiválasztottam a ruhám.

Egy szürke nadrágot húztam fel egy rózsaszín ujjatlannal párosítva.Erre vettem fel még egy kabátkát,amire még egy sálat tekertem,majd felhúztam cipőmet.

Elindultam barátnőmhöz,aki nem lakott tőlem messze,ezért hamar odaértem.

Kopogtam,és kis idő múlva nyílt az ajtó.Régen láttam már,ezért nagyon megörült nekem.

Besétáltunk a nappaliba,ahol elfoglaltuk a kanapét,és rögtön faggatni kezdett.

-Na mi újság?Mesélj nekem.-tért rögtön a lényegre.

-Összejöttem Ya Ou-val..-láttam,hogy csodálkozva néz rám,ezért folytattam.-Erről szerettem volna veled beszélni,ugyanis tudom,hogy nagyon odavagy értük..és-mondtam,de ő idegesen félbeszakított.

-Mi és?Te eddig nem is szeretted őket,most meg…Miért csinálod ezt?Azt hittem,csak barátok vagytok-hisztizett.

8.rész

Sziasztok!

Elkészültem a 8.résszel is.Ne haragudjatok,nem lett annyira izgalmas,mint ahogyan terveztem,de igyekeztem,hogy ne legyen unalmas.A másik,a mai nap folyamán bővíteni fogom a szereplők listáját.

Jó olvasást!

UI:Ha tetszett(vagy ha nem)írjatok róla véleményt.
xxKlauxx

-Na,mit együnk?-kérdeztem tőle válaszát várva.

-Múltkor olyan finom volt az a gofri,amit készítettél..Csinálsz megint?-nézett rám kérlelőn.

-Persze,de csak ha segítesz.-erre kaptam egy puszit a homlokomra,ami azt jelentette,hogy semmi akadálya….

Hamar megreggeliztünk,közben pedig szóba kerültek olyan dolgok,mint például suli,koncertek stb.Mikor végeztünk,elmosogattam.Addig Ya Ou a kanapén foglalt helyet,én pedig bementem a szobámba átöltözni.Délelőttre nem igazán volt programom,így csak felvettem egy kényelmes cicanadrágot és egy tunikát,majd megkerestem Ya Ou-t.

-Én most indulok,mert ma próbánk lesz,és szeretnék még előtte hazamenni,de ma még átjövök hozzád.Mikor érsz rá?

-Hát nekem délután lesz pár órám,de 4-re végzek.

-Rendben,akkor majd átugrom.Na szia.-köszönt el,miközben egy csókot lehelet ajkaimra,majd távozott.

Én pedig elkezdtem nézni a TV-t,de csak kapcsolgattam a csatornák között,mert semmi értelmes műsor nem volt.Abba is hagytam előző tevékenységem,és inkább a laptopomat vettem kezembe.Megnéztem az e-mailjem,de pár hírlevélen kívül semmi érdekes nem volt.Nem terveztem fellépni Facebook-ra,de végül mégis megnéztem,hogy mi újság.Volt pár üzenetem,amiket megnyitottam,majd elidőztem egy kicsit a kezdőlapon.Illetve azt terveztem,hogy kicsit,de ez nem jött össze,mert mikor az órára tekintettem,az már a delet ütötte.A szám elé kaptam a kezem,majd őrült nagy rohanásba kezdtem,hogy elkészüljek.

Magamra kaptam egy farmert,egy fehér hosszú ujjast,egy kabátot,csizmát és a táskámba pedig mindent belerámoltam,ami kellett.Pár kiegészítőt is felvettem,majd a hajam megfésültem és eltűztem,hogy ne lógjon a szemembe.

Amint végeztem,már rohantam is az egyetemre.

Kezdés előtt 5 perccel estem be a terembe,ahol minden szem rám szegeződött.Természetesen vannak személyek,akikkel nem jövök ki valami jól,és ők nem hagyhatták szó nélkül a dolgot.

-Na mi van?Annyira lusta vagy,hogy időben beérj a suliba?-kezdte el a csipkelődést Barbara.

-Ide figyelj,te ne avatkozz bele a dolgaimba!Akkor jövök be,és akkor megyek el,amikor csak akarok!-emeltem fel a hangom.

Válaszolni már nem volt ideje,mert belépett az óraadó tanár,aki rögtön a helyünkre parancsolt minket.Az órák hamar elmentek,leszámítva a szüneteket,ahol a mögöttem ülők összesúgtam,és rólam beszéltek.Nem igazán érdekelt,sose foglalkoztam olyanokkal,akikre csak az időm pocsékolnám.Jó,persze,rosszul esik és meg is jegyzem ezeket,de a Barbinak az jobban fáj,ha nem törődöm vele.

Amint vége lett az utolsó előadásnak is,lerohantam a suli lépcsőjén és hazacaplattam.Otthon ledobtam cuccaimat az előszobában a szekrényekre,majd bementem a szobámba és ott töltöttem a többi időm.Először átnéztem az anyagokat,amiket az iskolában vettünk.Azt hamar befejeztem,és ezért utána nekiálltam rendet tenni a ruháim között.Nem volt kupi,csak feljebb raktam a nyárias cuccaimat,és lejjebb pedig a melegebbeket,mert mostanra már nem mondanak jó időt.

Épp,hogy befejeztem tevékenységemet,csengettek.Azonnal ajtót nyitottam.Ya Ou volt az,akit hatalmas mosollyal köszöntöttem.

Beljebb invitáltam,de láttam,hogy a keze a háta mögött van,tehát rejteget valamit.

-Ya Ou,mi van a kezedben?-kérdeztem tőle már nagyon kíváncsian.

-Nem mondom meg..Még.Várj egy kicsit.-válaszolta.

Erre csak mosolyogtam,majd Ő közelebb lépett,és lágyan megcsókolt.Mikor elváltunk egymástól,mélyen a szemembe nézett.

-Gréta,nekem ez az egy hét nagyon sokat jelentett…-kezdte el komoly hangon,amit végighallgattam,és nem szóltam közbe,mert tudtam,hogy még mondani akar valamit.

-Eddig nem tudtam,hogyan kérdezzem meg tőled,de maradok a legegyszerűbb változatnál….Leszel a barátnőm?-kérdezte tőlem egy kissé tartva a válaszomtól.

Hirtelen nem tudtam,hogy mit mondjak.Hihetetlenül boldog voltam,így csak a nyakába ugrottam,amiből rögtön levette válaszom,én azonban mégis hozzátettem.

-Igen,igen,igen,igen!-ugráltam.

Ya Ou  megkönnyebbült,és közelebb lépett.Eltűrt egy kósza tincset az arcomból,majd ajkaink lassan közelíteni kezdtek egymás felé,majd összeértek.Először lágyan csókolt,majd egyre szenvedélyesebben.Végül levegőhiány miatt eltávolodtunk egymástól.

-Nagyon szeretlek!-suttogta fülembe YA Ou,amitől kirázott a hideg.

-Én is téged!

Ekkor átnyújtotta nekem az előbb még rejtegetett ajándékom,ami egy boríték volt.

-Mi van benne?-kérdeztem izgatottan.

-Nyisd ki,majd meglátod.Remélem,örülni fogsz neki.-mondta mosollyal az arcán.

Izgulva kibontottam a borítékot,majd kivettem belőle 1 jegyet…

-Úr Isten!-sikítottam fel az örömtől,ugyanis nem akármilyen jegy volt az.The Vamps koncertre szólt,akiket nagyon imádok.És a legjobb benne,hogy az 1.sorba lehetek,mert a jegyen az áll.

-Köszönöm szépen,de honnan tudtad?

-Hát,egy kismadár csiripelte….-rejtélyeskedett Ya Ou.

Csak 1 valaki,tudta,hogy nagyon szeretem őket…

-Kinga….ő volt ugye?-kérdeztem tőle kicsattanó boldogsággal.

-Aha,és van még 1 jó hírem..-nem kérdeztem rá,hogy mi az,mert folytatta.-Ő is veled megy!

-De jó!!!-ujjongtam,és megölelgettem Ya Ou-t.Na igen,az egyik legjobb dolog,hogy láthatom őket,a másik az,hogy a legjobb barátnőmmel,aki ugyanúgy odavan értük,mint én.Ez a nap a világon a legeslegjobb..Megköszöntem még vagy úgy ezerszer,majd Ya Ou mondta,hogy ha még egyszer megköszönöm,akkor visszaviszi a jegyet…

7.rész

Sziasztok!

Meghoztam a 7.részt!

Ehhez a részhez nem is lenne hozzáfűzni valóm,csak annyit kérek,hogy légyszíves írjatok róla véleményt.

Jó olvasást! :)

UI:Nem tudom,hogy mikor tudom hozni a következő részt,mert vasárnapig nem leszek itthon,utána való héten viszont már fogok tudni írni.

xxKlauxx

A lakásában letelepedtünk a nappaliban és még sok mindenről dumáltunk.Egyszer mondta,hogy milyen jól érezte magát velem,én meg már nem bírtam tovább.Közelebb ültem hozzá,szinte már semmi hely nem volt köztünk.Ajkait kezdtem nézni,majd szép lassan közelíteni kezdtem felé.Nem kapkodtam,hisz először kíváncsi voltam arra,hogy hogyan fogadja.Arcáról nem olvastam le semmit,de végül ajkaimat érezte az ő ajkait…..

***Gréta szemszöge***

Vacsora után felhívtam még egy kicsit beszélgetni Ya Ou-t.Leültünk a kanapéra és még elég sok mindenről csevegtünk.Aztán mondtam neki,hogy nagyon jól éreztem vele magam,ő pedig közelebb ült hozzám,mélyen a szemembe nézett,majd megcsókolt.Abban a pár másodpercben a fellegekben jártam,mégis finoman eltoltam magamtól,és beszaladtam a szobámba.Nem tudom,miért tettem ezt,hisz már ezerszer rájöttem,hogy szeretem,de még nem tudtam magamban rendezni ezt az egészet.Ekkor éreztem,hogy legördül egy könnycsepp,majd még egy….Igazából nem is ez a problémám,hanem visszajöttek az emlékek…Félek,hogy megint csalódni fogok,és újra át kell élnem azt,amin már egyszer átmentem.De tudom,hogy Ő nem olyan,de bizonytalan vagyok.Gondolatmenetemből a szobámba rohanó Ya Ou zökkentett ki.

- Gréta!Figyelj,én…..te sírsz?Mi a baj?Nem akartam neked fájdalmat okozni.-mondta,miközben közelebb jött és leült mellém az ágyra.

-Ne haragudj,hogy ott hagytalak,csak…-kezdtem bele szipogva.

-Csak?-nézett rám érdeklődve.

-Nem tudom,hogy mit érzek…Ez a pár nap nekem nagyon sokat jelentett és rengeteget segítettél nekem úgy is,hogy nem is tudtál róla..-nem tudtam,befejezni,mert Ő félbe szakított.

-Sssss-mutatóujját a számra helyezte,ezzel jelezve,hogy maradjak csendben.Arcomat két keze közé fogta,és letörölte a könnyeimet ujjaival.Nem tudom,hogy meddig ültünk így,egymás szemébe nézve,de egyszer csak megint azt vettem észre,hogy arca közelít az enyém felé,majd végül lágyan megcsókolt.Nem toltam el magamtól,mert már tudtam,hogy mit érzek.Nyelve bejutásért könyörgött,amit kis időn belül meg is kapott.Mikor elváltunk egymástól,Ya Ou-ra néztem,aki csak mosolygott.

-Eddig nem tudtam,hogy mondjam el azt,amit érzek,de nem is szeretném túlspilázni.Szeretlek-

ejtette ki a bűvös szót,amitől pillangók ezrei ébredtek fel hasamban.

-nem gondoltam volna,hogy pár nap alatt meg lehet valakit ennyire szeretni,mint én téged…-vallottam be neki én is érzéseimet.

Ezek után teljesen feloldódtam,és már nagyon későre járt az idő,mikor megszólaltam.

-Nem szeretnél itt aludni?-kérdeztem tőle mosollyal az arcomon.

-Ez most komoly kérdés volt?Persze,hogy itt maradok veled-mosolygott már ő is.

-De jóó-csillant fel a szemem.-Mész először fürdeni?Én addig beágyazok.

-Aha,sietek..-mondta,adott egy puszit a homlokomra.-De melletted szeretnék aludni-tette még hozzá perverz vigyorral a képén.

-Ott van a vendégszoba,majd szépen ott alszol-válaszoltam neki.

-Naaa,ne csináld már..Múltkor is egy ágyban aludtunk,és akkor te kértél meg,hogy maradjak ott veled.-próbált győzködni.

-De az csak azért volt,mert féltem a horrorfilm után.-érveltem.

Nem válaszolt,csak kölyökkutya szemekkel nézett rám,aminek nem tudtam ellenállni.

-Rendben,de most menj-adtam be végül a derekam.Erre sem érkezett válasz,mert addigra Ő már a fürdőben volt.Addig elrendeztem mindent,és Ya Ou is nemsokára végzett,így gyorsan én is elmentem zuhanyozni.Most én is iparkodtam hamar elkészülni.

      Bent a szobámban már Ő várt az ágyamon fekve egy szál boxerben,és a telefonját nyomkodta.

-Neked nincs ruhád?-kérdeztem meg tőle és elmosolyogtam rajta.

-De van,de túl meleg van.Meg egyébként is,nekem ez a pizsamám-válaszolt mosolyogva.

Erre csak megforgattam szemeim,majd befeküdtem mellé az ágyba.Ya Ou,mintha csak erre várt volna,hátulról átölelt .

-Szeretek veled aludni-súgta a fülembe,amitől engem kirázott a hideg.Erre csak adtam egy puszit arcára és visszafordultam úgy,ahogy voltam,Ő pedig újra magához húzott.

-Jó éjt!-mondtam neki,majd behunytam szemeimet.

-Neked is!

*Reggel*

Mikor felkeltem,Ya Ou már fent volt,és engem nézett.

-Jó reggelt!Mióta vagy fent?Felkelthettél volna.És mi érdekeset nézel?

-Neked is jó reggelt!Már egy ideje ébren vagyok.Nem akartalak felébreszteni,mert olyan aranyosan aludtál.Amúgy meg Téged néztelek…

Elmosolyogtam magam,majd Ya Ou fölém hajolt és adott egy szájra puszit.

-Megyek,csinálok valami harapni valót,kijössz velem?-álltam fel az ágyról.

-Ezt vedd válasznak-és ő is követte a példámat,így felkelt és kisétáltunk a konyhába.

-Na,mit együnk?-kérdeztem tőle válaszát várva.

-Múltkor olyan finom volt az a gofri,amit készítettél..Csinálsz megint?-nézett rám kérlelőn.

-Persze,de csak ha segítesz.-erre kaptam egy puszit a homlokomra,ami azt jelentette,hogy semmi akadálya…..

Előkaptuk a hozzávalókat:cukor,só,liszt,tej stb.,majd összekevertük a tésztához szükséges dolgokat.

Beleöntöttük a tésztát a gofrisütőbe és megvártuk,míg elkészül.Most másik fajta sütőbe tettem,hogy legyen valami formája.

Ilyen lett a végeredmény:

6.rész

Sziasztok!

Itt a 6.rész.Ehhez nem lenne semmi hozzáfűznivalóm,csak kérlek titeket,hogy írjatok véleményt,mert mostanában senkitől nem jött visszajelzés,és nem tudom,hogy megéri-e folytatni,vagy nem olvassa senki.
Jó olvasást!

xxKlauxx

-Eljönnél velem vacsorázni?-kérdezte kissé félve.

Először nem tudtam,hogy mit válaszoljak,de persze nagyon örültem neki,így természetesen elfogadtam.

-Persze.-adtam rövid választ.

Erre egy kicsit megkönnyebbült,majd odahajolt hozzám és homlokon puszilt,végül pedig felállt és futtában hozzátette.

-Akkor megyek érted fél 8-ra,jó legyél!-intett,majd kilépett az ajtón.

Lassan én is hazafelé vettem az irányt és vártam az estét…

Fél 7 körül elkezdtem készülődni.Nagyon izgultam már,de nem tudom,hogy miért.Odamentem szekrényemhez,majd az előbb említett tárgy előtt tanakodtam.Végül hosszú keresés árán,de meglett a megfelelő ruhadarab.Egy fekete színű,elől rövidebb fazonú estélyi mellett döntöttem.hajammal ezúttal elég sokat foglalkoztam.Oldalra tűztem valami konty féleségbe és egy leheletnyi sminket vittem fel arcomra.

Késésben voltam,így nagyon sietnem kellett.Ahogy végeztem az utolsó simításokkal,csöngettek.Kiszaladtam az ajtóhoz-közben ujjaimat tördeltem-és nagy lendülettel kinyitottam azt.A küszöb előtt egy mosolygós Ya Ou-val találtam szembe magam.

-Szia!-köszöntem először én,mert ő csak állt az ajtóban és mosolygott.

-Ó,szia!Nagyon csinos vagy!-bókolt Ya Ou.

-Köszönöm szépen!-egy kicsit elpirultam,majd Ya Ou megkérdezte,hogy indulhatunk-e-.Természetesen bólogattam,így bezártam az ajtót,lecsattogtunk a lépcsőházban,majd beültem Ya Ou autójába.Az úton elég sokat beszélgettünk,bár délután is rengeteg mondanivalónk volt egymásnak,de még mostanra sem fogytunk ki a témákból.

Az étterem előtt leparkoltunk,majd beléptünk a fogadóba.Ya Ou már gondoskodott az asztalunkról is,mert le volt foglalva két személyre.Mikor a megfelelő helyre értünk,nekem leesett az állam.Csodálatosan meg volt terítve,az asztal közepén pedig egy gyertya kapott helyet.A pincér kihozta az étlapot,majd sok vacilálás után,de végül mindketten a gyros mellé tettük le voksunkat.Kis időn belül ki is hozták a rendelt ételt,majd egy üveg pezsgővel a kezében tért vissza újra a felszolgáló.Azonnal kibontottuk és koccintottunk,végül pedig szép lassan elfogyasztottuk a vacsoránkat és a hozzá kért italokat.

Mivel már elég késő volt,ezért visszaindultunk,de mivel Ya Ou is ivott,így a kocsit ott hagytuk és gyalog indultunk haza.Lakásomhoz érve megint elkezdtem izgulni.

-Feljössz?-kérdeztem egy kicsit félve.

-Szeretnéd?-kérdezett vissza.

-Hát ha nem sietsz,akkor örülnék neki…-mondtam kissé bizonytalanul.

-Rendben,egye fene,felmegyek.-közben mosoly ült ki az arcára,majd kézen ragadott és feltrappoltunk az ajtómig.A fa szerkezetet hamar kinyitottam és a nappaliba sétáltunk át.Lehuppantam a kanapéra és Ya Ou-ra néztem.

-Köszönöm szépen a ma estét.Nagyon jól éreztem magam.

-Nagyon szívesen máskor is..és hidd el,én is így gondolom….

*Ya Ou szemszöge*

3 napja nem beszéltem Grétával,ami már szinte felemésztett.De nem mertem felhívni,mert féltem,hogy a múltkori tettem miatt talán már nem is akar velem beszélni.Aztán ma mégis úgy döntöttem,hogy minden mindegy alapon dobok neki egy sms-t,amiben megkérdeztem tőle,hogy tudnánk-e valahol találkozni.Nem válaszolt azonnal,amitől egy kicsit meg is ijedtem,mer azt hittem,hogy nem is fog.Aztán mikor villogott a telefonom kijelzője,azonnal jobb kedvem lett,bár ideges voltam a válasza végett.Az üzenetben pozitív visszajelzést kaptam,amitől teljesen megkönnyebbültem,majd megbeszéltük,hogy hol és mikor találkozunk.

Volt még időm készülődni,bár már akkor elkezdtem.Beállítottam hajamat majd felkaptam egy teljesen átlagos szerelést és már jóval a  megbeszélt időpont előtt a parkban vártam rá.Gréta pontosan érkezett.Sok minden szóba került és úgy éreztem,hogy a múltkori szituációt már el is felejtette.Sétáltunk,majd mikor elfáradtunk,beültünk egy mekibe és megebédeltünk.Én sajnos kaptam egy sms-t,hogy próbára kell mennem,ezért elbúcsúztam tőle,de támadt egy ötletem.Megkérdeztem tőle,hogy eljönne-e velem vacsorázni.Ő igent mondott,így boldog voltam.Még elköszöntem tőle,majd ideje volt tényleg indulni.

A próbán nem nagyon tudtam odafigyelni,mert valahol mindig elcsúsztam a szövegben,vagy éppen nem kapcsolódtam be oda,ahova kellett volna.A többiek meg is kérdezték,hogy mi bajom,én viszont letudtam annyival,hogy fáradt vagyok.

A nap további része lassan telt.Nagyon koncentráltam már az estére.Mikor mindennel végeztem,elindultam Gréta lakása felé.Bekopogtam ajtaján,majd szinte azonnal nyílt is az előbb említett szerkezet.Ott állt mögötte Gréta és gyönyörű volt.Meg sem tudtam szólalni,így ő törte meg a kínos csendet,ami elég ciki volt,de már mindegy

.Hamar odaértünk az étterembe,ahol már mindent elintéztem az érkezésünkre.Szerettem volna,ha Grétának tetszik és reakciójából leszűrve sikerült a tervem.Nagyon örültem,hogy rendeződött a helyzetünk,de még mindig bizonytalannak éreztem a kettőnk közötti kapcsolatot,ami a nap végére teljesen megszűnt.Hálás vagyok Szikinek,amikor megismertem Grétát,mert ez nélküle lehet,hogy nem történt volna meg.Ő mondta nekem,hogy ugorjak ki a kocsiba a pulcsijáért,és akkor pillantottam meg Grétát.Ő ott állt egyedül egy fa tövében,én pedig odamentem hozzá,és bár akkor még eléggé bunkó volt velem,de már akkor megfogott benne valami,amit más lánynál nem tapasztaltam.Ő volt(és még most is az)a megtestesült angyal.Tudom,hogy furán hangzik,mert flegma volt velem,de éreztem,hogy a szíve mélyén nem ilyen.Aztán kialakult egy erős barátság,amit én nem annak tekintek.Nem tudom,hogy Gréta hogy érez,de én teljesen beleszerettem.Ötletem sincs,hogy mi tegyek vele kapcsolatban,mert nem akarom elszúrni…

Mi történt volna,ha múltkor nem csengetnek?Mit reagált volna,hogyha megcsókolom?-ezek a gondolatok cikáztak a fejemben,miközben falatoztunk.Hamar elment a mai nap és már úgy gondoltuk,hogy indulnunk kéne,így hazakísértem Grétát.A kocsimat a fogadó előtt hagytam,majd holnap reggel visszamegyek érte.

A lakásában letelepedtünk a nappaliban és még sok mindenről dumáltunk.Egyszer mondta,hogy milyen jól érezte magát velem,én meg már nem bírtam tovább.Közelebb ültem hozzá,szinte már semmi hely nem volt köztünk.Ajkait kezdtem nézni,majd szép lassan közelíteni kezdtem felé.Nem kapkodtam,hisz először kíváncsi voltam arra,hogy hogyan fogadja.Arcáról nem olvastam le semmit,de végül ajkaink összeértek....

5.rész

Sziasztok!

Új részt hoztam!Ne haragudjatok,hogy ilyen sokáig nem írtam,de nagyon sok a tanulni való és 1 nap kivételével 4 óra után érek haza,heti egyszer pedig negyed 7-kor az iskolán kívüli foglakozásokról.Utána meg még neki kell állnom tanulni,és ez agy egy kicsit nehéz.

Azért remélem,tetszeni fog!

Jó olvasást! :)

xxKlauxx

Már csak pár centi választotta el ajkainkat egymástól,amikor csöngettek,én pedig azonnal oldalra fordítottam a fejem és kirohantam az ajtóhoz,miközben gondolatok ezrei cikáztak fejemben.

Ha most nem zavarnak meg,akkor megcsókolt volna?Mégis miért csinálom ezt?Talán…nem,az nem lehet…Nem szabad megtörténnie…Vagy már késő?-Ezekkel a kérdésekkel a fejemben nyitottam ki ajtómat,ami mögött barátnőm állt.

A rémült arcomat látva eléggé furán nézett.

-Szia!Mi történt?Miért nézel így?-Bombázott le azonnal pár kérdéssel.

Épp válaszolni akartam volna,de a hátam mögül kilépett,jobban mondva kirohant Ya Ou a lépcsőházba,de még visszakiabált.

-Bocsi,dolgom van,mennem kell!-erre reagálni sem volt időm,mert mondata után eltűnt a lépcsőfordulóban.

-Ez meg mi volt?-nézett rám értetlenül barátnőm.

-Gyere beljebb,elmesélem.-invitáltam a nappaliba Kingát.

Leültünk az említett berendezésre,majd kérdőn rám tekintett.nem is kérdezte meg újra,hogy mi volt,mert már a szemébe belenézve tudtam,hogy furdalja a kíváncsiság,így hát belekezdtem.

-Igazából pár napja elég jóba lettünk Ya Ou-val.Elvitt sétálni,megnéztem a próbájukat stb…Aztán ma,miután hazaértünk,kimentem a konyhába innivalóért.Utánam jött és már nem tudom,hogy történt,de majdnem megcsókolt.Röviden ennyi.-meséltem el neki minden fontos dolgot.

-Te napokon át találkozgattál vele,és nekem még csak meg sem említetted?Tudod,hogy a kedvenc bandám a ByTheWay.Miért nem szóltál?-akadt fenn egy kicsit barátnőm.

-Figyelj,el akartam mondani,csak nem volt túl sok szabadidőm és hívni sem tudtalak.Ne haragudj..De úgy sincs jelentősége,mert fogadni merek,hogy ezek után biztosan nem fogunk többet találkozni.-szomorodtam el.

-Tudod,hogy nem haragszom,csak rosszul esett!Na gyere ide!-ölelt meg,majd hozzátette.-És nehogy miatta búslakodj.Biztosan fel fog keresni.Ha meg nem,akkor meg egy nagy idióta.-mindig tudja,hogyan dobja fel a hangulatom.

-Köszönöm a támogatásodat és hogy mindig számíthatok rád.-érzékenyültem el,majd újra megöleltem.

-Nagyon szívesen teszem,hisz te is mindig mellettem voltál.Na meg ez egy barát feladata.De most nehogy sírj,mert nem tudom,mit csinálok veled.

Nem nagyon beszélgettünk tovább,csak csendben ültünk,de így is teljesen megértettük egymást.Este felé barátnőmnek mennie kellett,így elbúcsúztam tőle,majd kikísértem.Egyedül maradtam a gondolataimmal,ezért úgy döntöttem,hogy letusolok..Bementem a fürdőbe,majd beálltam a zuhany alá.Most nem volt kedvem sokáig bent maradni,így gyorsan lemosakodtam,megtörölköztem,majd felvettem alvós ruhámat.Nem volt még késő,csak 8 óra,de még is bebújtam a meleg takaróm alá és hamar álomba merültem…..

*3 nap múlva*

3 nap telt el azóta,hogy Ya Ou elviharzott.Azóta nem találkoztunk és nem is beszéltünk.Ebben a pár napban bejártam az egyetemre,és mindig átjött hozzám barátnőm,aki tartotta bennem a lelket.

Reggel-szokásomhoz híven-felkászálódtam ágyamból,majd a fürdőszobába mentem,ahol elvégeztem alapvető tevékenységeimet.Nem voltam éhes,így a reggelit kihagytam.Mivel hétvége volt,nem kellet suliba mennem,ezért elhatároztam,hogy kitakarítom a lakást.Átöltöztem valami lazább cuccba,és neki is álltam.A szobámat vettem először célba,ahol felporszívóztam,ablakot pucoltam és mindent letörölgettem.A szokottnál hamarabb végeztem.A nappali lett volna a következő helyszín,de pont,mielőtt nekiláttam volna,jött egy sms egy ismeretlen számról.

Szia!Bocsi,hogy nem jelentkezem előbb,csak elég sok dolgom volt.Tudnánk ma találkozni a parkban?xYa Oux

Szinte azonnal válaszoltam,ami így hangzott:

Szia!Semmi gond.És nekem megfelelne a ma.De mikor?xGrétax

Amíg vártam az üzenetre,folytattam a takarítást.Egy kis várakozás után megrezdült a telefonom és gyorsan odafutottam,majd megnyitottam válaszát.

Mondjuk 1 óra múlva?Y.

Hú,ilyen hamar találkozni akar velem?Ettől egy kicsit jobb kedvem lett,de nem bíztam el magam.Lereagáltam üzenetét,majd elköszöntem tőle.

Okés,akkor 1 óra múlva a parkban.Na de most még befejezem a dolgaim,szóval sziiia!xGrétax

Választ már nem kaptam,de úgy döntöttem,hogy nem csinálok már addig semmit.Odarohantam szekrényemhez és ruhákat válogattam.Nem tudtam,mit vegyek fel.Nem akartam kiöltözni,ezért sportosra fogtam a figurát.Egy kicsit hűvösebb volt,mint szokott,ezért az egyik kedvenc melegebb,fekete-fehér csíkos pulcsimat és egy kissé szakadt hatású farmert vettem fel egy kék cipővel párosítva.

Maradt még egy kis időm,így gyorsan felnéztem a netre.Nem volt túl sok érdekes dolog,csak veszekedéseket láttam,ezért azonnal le is hajtottam laptopom tetejét,és inkább megittam egy pohár almalevet,majd elindultam.A park egy jó negyed órányi sétára van tőlem,így nem siettem.

Az úton egész végig csak gondolkodtam..Miért történik minden így?Ezen gondolkoztam és csak akkor eszméltem fel,mikor ott voltam a célállomásom előtt 10 méterre.

Ya Ou már ott volt.A park mellett található épületnek volt dőlve…Egy farmer térdnadrágot,fehér izomtrikót,pulcsit és napszemüveget viselt.Istenem,de jól nézett ki…Gondolatomból az eddig támaszkodó fiú hangja zökkentett ki.

-Szia!De rég láttalak!Hogy vagy?-közelebb lépett,megölelt,majd mélyen a szemembe nézett és eresztett egy eszméletlenül gyönyörű mosolyt.

-Szia!Ööö..3 nap az sok idő?Na mindegy is..Én megvagyok köszi,és te?-viszonoztam gesztusát,ezért nekem is mosolyra húzódott a szám.

-Hát igen,elég sok,de nem számít.Én jól vagyok,köszönöm.Egyébként hova szeretnél menni,vagy mit szeretnél csinálni?-tette fel kérdését.

-Mondjuk sétáljunk egy kicsit,aztán bemehetünk a mekibe.-vetettem fel neki ötletem.

-Rendben,valahogy én is így terveztem.

Körbesétáltuk párszor a parkot,közben néha megálltunk és egymáson nevettünk,vagy éppen komoly dolgokról beszéltünk.Mikor már egy kicsit elfáradtunk,elindultunk a McDonald’s felé.Leadtuk a rendelésünket,ami 2 sajtburger és Cola volt,majd elfoglaltunk egy sarokpadot és elfogyasztottuk a kért ételeket.Nem hagytuk el azonnal a helyet,hanem egy jó darabig még ott csacsogtunk egymásnak,majd 4 óra fele Ya Ou-nak indulnia kellett próbálni.

-Ne haragudj,de mennem kell.Mit tervezel estére?-kérdezte még távozása előtt.

-Hát igazából nincs programom,miért?

-Eljönnél velem vacsorázni?-kérdezte kissé félve.

Először nem tudtam,hogy mit válaszoljak,de persze nagyon örültem neki,így természetesen elfogadtam.

-Persze.-adtam rövid választ.

Erre egy kicsit megkönnyebbült,majd odahajolt hozzám és homlokon puszilt,végül pedig felállt és futtában hozzátette.

-Akkor megyek érted fél 8-ra,Jó legyél!-intett,majd kilépett az ajtón.

Lassan én is hazafelé vettem az irányt és vártam az estét…

4.rész

Sziasztok!

Először is köszönöm szépen a fejlécet Zsófinak.Másodszor pedig-mint látjátok-itt az újabb rész.

A következőt nem tudom,hogy mikor fogom hozni,mert rengeteg tanulni való van és sok dolgozat vár ránk ezen a héten,de igyekszem,viszont nem szeretném összecsapni.

Remélem,tetszeni fog nektek,jó olvasást!

Ui:Köszönöm szépen a pozitív visszajelzéseket,nagyon jól esnek és ezekből építkezem a továbbiakban.Nagyon örülök,hogy ennyi támogatást kapok tőletek már így az elején...

xxKlauxx

-Nyugi,majd megvédelek.Ha meg ide tévedne a fekete kaszás,akkor vele is megküzdök.

-De aranyos vagy!Ez olyan cuki volt!Na jó,nézzünk horrort,de ha nem fogok tudni majd elaludni,akkor az a te lelkeden fog száradni.-ezt próbáltam tejesen komolyan mondani,de mindkettőnkből kitört a percekig tartó nevetés….

Végül Ya Ou választására a Démonok között című horrort néztük meg.A film nagyon durva részeinél automatikusan mellkasának dőltem és ujjaimmal eltakartam a szemeimet.Épp ezért nem láttam belőle sokat,mert mindig valami ijesztő rész volt.Nem is nagyon bánom…Mikor vége lett,megkönnyebbültem egy kicsit.Ya Ou tettemet látva elröhögte magát.

-Mi olyan vicces?-kérdeztem furán.

-Ennyire félelmetes volt,hogy fellélegeztél,mikor vége lett?-kérdezte szórakozottan.

-Hát eléggé..Te ezt nem értheted.Nem mindig rezzentem össze a horroroktól,csak az idők folyamán sok minden megváltozott.-az utolsó pár szónál elcsuklott a hangom és éreztem,hogy egy könnycsepp folyt végig arcomon.Azonnal letöröltem,de még is észrevette.

-Ne haragudj,nem akartam,hogy sírj.Mondtam valami rosszat?Nem akartam neked fájdalmat okozni.-nézett rám aggódó pillantással.

-Nem,nem mondtál semmit.Te erről nem tehetsz,csak fájnak az emlékek.De légyszi ne beszéljünk erről.Talán idővel képes leszek elmondani a titkomat valakinek,de még nincs itt az ideje.

-Csssss.Nyugodj meg,minden rendben lesz.Viszont ilyen állapotban nem hagylak egyedül…-közben hosszan megölelt és addig nem engedett el,míg pár perc múlva meg nem szólaltam.

-Nem akarok teher lenni.Nyugodtan menj haza.Gondolom van jobb dolgod is,mint hogy egy őrült lány lelkét ápolgasd.

-Dehogy vagy teher!Még egyszer meg ne halljak ilyet,jó?Nem fogok elmenni és pont.-állított kész tények elé.

-Köszönöm,hogy ennyit foglalkozol velem.-ekkor újra megöleltem,ő pedig szorosan magához szorított.

-Ez csak természetes!-mosoly jelent meg arcán,amitől egy kicsit megnyugodtam.-Na de gondolom már álmos vagy.

-Egy kicsit,megyek is és elteszem magam holnapra.Jó éjt!

-Várj,megyek én is veled,mert a szobádban hagytam a telefonom.-jött utánam Ya Ou.

Odalépett a komódhoz és elvette tetejéről a telóját.

-Megvan!Akkor én megyek is.

-Muszáj?Nem akarsz itt maradni velem?Félek…-szegeztem neki kérdésem.

-Komolyan gondolod?mert így is a szomszéd szobában lennék csak,de ha szeretnéd,akkor nagyon szívesen veled maradok.-láttam arcán a meglepődöttséget,de ott bujdosott a boldogság is.

Nem válaszoltam,csak bebújtam az ágyba és megpaskoltam magam mellett a helyet,ezzel jelezve,hogy jöjjön ide.Úgy is tett és pár pillanat múlva már mellettem feküdt.

-Jó éjszakát!-mondta Ya Ou,majd belepuszilt a hajamba és közelebb húzott magához.

-Neked is!

Egy kis idő múlva már Ya Ou szuszogott mellettem,amin elmosolyodtam,majd én is álomra hajtottam a fejem.

*Reggel*

Reggel Ya Ou karjaiban ébredtem,ami nagyon jól esett.De mégis miért?Mi van velem?Semmit nem értettem…

Nem is foglalkoztam tovább a bennem felgyülemlő kérdésekkel..Rápillantottam Ya Ou-ra és láttam,hogy még alszik.Nem akartam felébreszteni,viszont nekem ki kellett mennem sürgősen,így megpróbáltam kibontakozni ölelő karjai közül,de ekkor elkezdett mocorogni,majd pár pillanat múlva kinyitotta a szemét és kaptam egy gyönyörű mosolyt.

-Ne haragudj,nem akartalak felébreszteni.De amúgy jó reggelt!-mondtam,majd egy puszit nyomtam arcára.

-Nem haragszom,úgy is lassan már fel kellett volna ébrednem.Neked is jó reggelt!

-Megyek reggelit csinálni,ha szeretnél,még lustálkodhatsz addig egy picit.

Nem kaptam választ,de láttam,hogy visszacsukta szemeit,ezért hagytam is.Kislattyogtam a konyhába és nekikezdtem valami egyszerű kaját elkészíteni.A melegszendvics tűnt most a legkézenfekvőbbnek,így kipakoltam a hűtőből a kellékeket.A kenyereket megkentem vajjal,rá szalámit pakoltam,majd a tetején sajt kapott helyet.Beraktam a szendvicssütőbe és nemsokára a tányérokon illatozott a reggelink.Időközben Ya Ou is kivánszorgott a konyhába,majd csendben elfogyasztottuk az ételt.Hamar elmosogattam és épp meg akartam volna kérdezni Ya Ou-t,hogy mit csinál ma,de ő megelőzött.

-Nincs kedved eljönni velem sétálni?Olyan szép idő van.

-Sétálni mindig van kedvem,szóval itt várj meg,gyorsan átöltözöm és indulhatunk is.

Válaszát már nem értettem,mert szobámba mentem,ahol becsuktam magam mögött az ajtót.

Nem tudtam eldönteni,hogy mit vegyek fel,így odacsoszogtam az ablakhoz és kinyitottam azt.Tényleg jó időnek bizonyult,így nem zártam vissza,had szellőzzön egy kicsit a lakás.Újra szekrényemhez léptem és találomra kihúztam belőle egy fekete alapon fehér békejeles,ejtett vállú pólót és egy narancssárgás-rózsaszínes gatyát,amit azonnal magamra is kaptam..Kiegészítőként pedig egy hozzá illő barackszínű  sálat kötöttem nyakamra.

Hajammal nem volt kedvem bíbelődni,ezért csak kifésültem és kibontva hagytam.A sminkeléssel nem foglalkoztam sokat,csak szempillaspirált használtam,majd kiléptem a nappaliba,ahol Ya Ou már elég türelmetlen volt.

-Nem úgy volt,hogy sietsz?Lemegy a nap,mire elkészülsz.-ő is csak mosolygott,így kérdését elengedtem a fülem mellett és a bejárat felé intettem.

Sétálás közben szóba kerültek olyan témák,mint például:suli,barátok,hétvége stb..

-Sokat mesélsz a legjobb barátodról..Ennyire sokat jelent neked?-kérdezte a mellettem bandukoló srác.

-Hát igen,rengeteg mindent köszönhetek neki.Ő akkor is mellettem volt,mikor mindenki ellenem fordult és ő állított újra talpra.-meséltem neki csak részletekben a sztorinkat.

-Hú,nem tudok sok mindent,de úgy tűnik,hogy kalandos életed volt és nem mindig jó irányban…

Még elcsevegtünk pár dologról,majd hazafelé vettük az irányt.Lakásomba beérve ledobtam cuccaimat,majd a kanapéra ültem.Ya Ou követte a példámat és már is mellettem termett.

-Kérsz valamit inni?-fordultam felé.

-Hát egy kicsit,köszi.-mondta,majd én felpattantam és a konyhába siettem.Elővettem 2 poharat,majd a hűtőből előkerült a narancslé is és mindkettőt tele töltöttem.Megfordultam,de ekkor mögöttem volt Ya Ou és megijesztett én meg majdnem kiborítottam az innivalókat.

-Ezt még nagyon megbánod!-mondtam neki,miközben én összehúztam szemeim,de a végén oltári nagy nevetésben törtünk ki.-Egyébként tessék.-kezébe nyomtam a poharat,amit ő le is rakott a pultra.Én is mellé helyeztem az enyémet,majd válaszolt.

-Hm,most nagyon megijedtem,még is mit tervelsz?-kezdett el gondolkodni,de ezt ő sem gondolta komolyan.

-Azt előbb még nekem is ki kell találnom,de hidd el,hogy sikerülni fog.-ekkor közelebb léptem és egy puszit nyomtam pofijára.Mikor távolodtam volna el,Ya Ou a csuklóm után kapott és visszahúzott.Arca vészesen közel volt az enyémekhez és mindig egyre kevesebb tér választott minket el.

-Nem is kételkedtem abban,hogy bosszút állsz.-miközben ezt mondta,mér éleztem leheletét.

Már csak pár centi választotta el ajkainkat egymástól,amikor csöngettek,én pedig azonnal oldalra fordítottam a fejem és kirohantam az ajtóhoz,miközben gondolatok ezrei cikáztak fejemben.

Ha most nem zavarnak meg,akkor megcsókolt volna?Mégis miért csinálom ezt?Talán…nem,az nem lehet…Nem szabad megtörténnie…Vagy már késő?-Ezekkel a kérdésekkel a fejemben nyitottam ki ajtómat,ami mögött barátnőm állt.

3.rész

Sziasztok!

Itt a blog 3.része.Nem lett valami hosszú,ezért bocsánat,de attól még remélem,hogy tetszeni fog.

Jó olvasást! :)

xxKlauxx

-Ne menj el kérlek…Nagyon késő van már,nem kéne ilyenkor mászkálnod…-kijelentése után egy kicsit zavarba jött és lesütötte szemét.

Bevallom,örültem annak,hogy ezt mondta,másrészről viszont nem voltam benne biztos,hogy ezt komolyan gondolja,vagy csak az adott pillanat műve volt kérdése..

-Hát én nagyon szívesen itt maradok,ha szeretnéd!-vágtam rá egy kis szünet után.

-Ha szeretnél lezuhanyozni,tudod,hogy merre találod a fürdőszobát.

-Köszi,de mielőtt elindultam volna,lefürödtem.

-Van egy üres vendégszobám,azt még nem láttad,megmutatom.

Elindult a szoba felé,én pedig követtem.

A falak tejeskávé színűek voltak.Az ágy itt is hatalmas volt és a szőnyegen 2 fotel volt elhelyezve.Csodálatos látványt nyújtott.

-Ez lesz a szobám?-kérdeztem Grétát.

-Ha neked megfelel…

-Persze,káprázatos ez a szoba is.

-Oké,akkor én hagylak is,jó éjszakát!

-Köszönöm,neked is!-Közelebb léptem hozzá és megöleltem.Gréta kilépett a szobából,én pedig azonnal bebújtam a takaró alá és hamar elnyomott az álom.

*Gréta szemszöge*

Elhagytam a helységet,melyben Ya Ou tartózkodott és elmentem lezuhanyozni.

Ledobtam magamról ruháim,majd beálltam a zuhanykabinba.Megnyitottam a csapot és a víz hőmérsékletét jó forróra állítottam.Hagytam,hogy a szinte égető folyadék végigfolyjon testemen.A tustálcából kilépve magamra tekertem a törölközőmet,majd jó alaposan megszárítkoztam.Felvettem az egyik kedvenc pizsamámat,amit barátnőmtől kaptam tavaly a születésnapomra.Azóta ez a kedvencem.

A fürdőből kilépve megcéloztam szobám és befeküdtem az ágyamba.Nagyon nehezen tudtam elaludni,mert folyton Ya Ou járt az eszemben.De miért?Mi van velem?Miért gondolok rá mindig?Ezek a kérdések cikáztak a fejemben,amikre nem tudtam a választ.Annyit értettem az egészből,hogy nagyon megkedveltem Őt…

Végül elég későn,de sikerült álomra hajtanom fejem.

*Reggel*

Reggel nagyot nyújtóztam,majd próbáltam kinyitni a szemem,de a kintről bejövő fénytől automatikusan visszacsukódtak.Egy kis idő után,mikor már pupilláim hozzászoktak a világossághoz,sikerült felkelnem.

Kimentem a nappaliba,ahol már Ya Ou ült a kanapén.Az ajtó nyitódására felkapta a fejét.

-Jó reggelt!-mosolyogtam rá,majd leültem mellé és nyomtam egy puszit az arcára.

-Neked is jó reggelt!-előző gesztusomat ő is egy hatalmas mosollyal díjazta.

-Készítek gyorsan reggelit.-mondtam,majd kimentem a konyhába és nekiálltam elkészíteni az alapanyagokat.Gofri-t készítettem,így előpakoltam a tejet,cukrot,tojást és a többi hozzávalót is.Elég hamar elkészültem vele,így megterítettem és a tányérokra tettem a frissen sült gofri-t.Tetejére csoki szirupot öntöttem és a közepére tejszínhabot fújtam.

Mire minden az asztalon volt,Ya Ou is bejött a konyhába.

-Hú gofri,de régen ettem már….-erre a kijelentésére elnevettem magma.

-Akkor remélem,hogy ízleni is fog!Jó étvágyat!

-Neked is.-Evés közben nem szóltunk egymáshoz,csak csendben elfalatoztuk a reggelinket.Utána én elmosogattam a piszkos dolgokat,Ya Ou pedig a konyhapultnak dőlve figyelte tevékenységem.Egyszer csak feltett egy kérdést.

-Ma próbánk lesz a srácokkal,nem szeretnél eljönni?-közben láttam szemein,hogy reménykedik.

-De,persze,szívesen elmegyek.Mikor indulunk?-dobódtam fel rögtön.

-1 óra múlva,ha neked jó.

-Rendben,megvársz itt,vagy még hazamész előtte?

-Itt maradok addig.

-Elmegyek átöltözni,addig érezd magad nyugodtan otthon.-beléptem a szobámba és elkezdtem kutakodni a ruháim között..Válogatás során a kezembe akadt egy farmernadrág,egy fehér top,egy fekete vékony kabátka és egy szürke sál,amiket fel is kaptam magamra.

A tükrömhöz léptem,majd tettem magamra egy alapsminket(szájfény,szempillaspirál,szemceruza).

Előkerestem fiókomból hajkefémet,majd miután simára fésültem,hátul egy vonalban befontam és az alját begöndörítettem hajamnak.

Kész is lettem,így kisétáltam az előszobába,ahol Ya Ou TV-t nézett.Rám szegezte tekintetét,majd megszólalt:

-Nagyon csinos vagy!És időben elkészültél!-erre rám kacsintott.

-Köszönöm szépen és nagyon igyekeztem,hogy ne kelljen rám olyan sokat várni.Indulhatunk?

Nem válaszolt,csak bólintott,így az ajtó felé indultam és felhúztam lábamra a szürke

hosszú szárú cipőm.A fogasról pedig leemeltem táskám és nyitottam a fa szerkezetet.Kiléptünk a lépcsőházba,így a zárba helyeztem a kulcsot és megvártam,míg kattan egyet,majd táskám mélyére süllyesztettem.Legyalogoltunk a lépcsőkön és már is a szabad levegőn voltunk.Elég sokat sétáltunk,de ez nagyon jól esett “korán”reggel.

A próbaterembe belépve 2 szempár szegeződött rám.Ya Ou azonnal lepacsizott a srácokkal,aztán bemutatott nekik.

-Skacok,bemutatom Grétát,egy nagyon jó barátomat.

-Sziasztok,örülök,hogy megismerhetlek titeket.-nem nagyon tudtam nekik mit mondani,így ez jutott legelőször eszembe.

-Szia,én Vavra Bence vagyok,de szólíts csak nyugodtan Bennynek.-nyújtotta a kezét,így én is elmondtam a teljes nevem.

-Én Szatmáry Gréta vagyok,mint már Ya Ou említette.

Ekkor még egy kéz nyúlt felém,ami egy kicsit alacsonyabb sráchoz tartozott.

-Szia,én pedig Szikszai Péter vagyok,de mindenki csak Szikinek hív.

Még a gyakorlás előtt sokat beszélgettem velük és rájöttem,hogy ők is nagyon jó fejek,nem tudom,miért ítéltem el őket először,hisz ilyet nem szoktam.Aztán elkezdték a próbát én meg leesett állal hallgattam őket.Annyira gyönyörű hangjuk van,nem csodálom,ha ennyi rajongójuk van,hisz megérdemlik.Sok kedvenc dal volt köztük,de az ő feldolgozásuk jobban tetszett,mint az eredeti,amit nem túl gyakran szoktam mondani,de ez az igazság.Mikor végeztek,még dumáltunk egy kicsit,majd elbúcsúztunk egymástól,de Sziki még utánam kiabált.

-Szívesen látunk máskor is,ha tudsz,gyere nyugodtan!-visszafordultam és mosolyogtam,ezzel jelezve,hogy biztosak lehetnek benne,hogy még találkozunk.

-Hazakísérlek megint,ha nem gond.-és megajándékozott a világ legszebb mosolyával.

-Nem,dehogy baj.Amúgy nagyon jók voltatok,imádom a hangotokat.

Közben már utunkat lakásom felé vettük,de sokat meséltünk még egymásnak.A bejárati ajtónál megtorpantam,mielőtt beléptem volna.

-Bejössz megint egy kicsit,ugye?-néztem rá kérlelőn.

-Tudok én neked nemet mondani?-erre elröhögtük magunkat,majd beléptünk a rezidenciámra.

Ledobtam az előtérben a táskám és a cipőm,majd a nappaliba vezetett utunk.Lehuppantam a kanapéra és gondolkodtam,hogy mit csinálhatnánk.

-Nincs kedved megnézni velem egy filmet?-dobtam fel az ötletet.

-Dehogynem ,és mit nézzünk?Légyszi legyen horror,azokat szeretem a legjobban.-nézett rám kölyökkutya szemekkel.

-Horror után mindig félek és rosszakat álmodok.Olyan is volt,hogy beképzeltem magamnak,hogy van itt valaki és közben kiderült,hogy csak rémeket láttam.

-Nyugi,majd megvédelek.Ha meg ide tévedne a fekete kaszás,akkor vele is megküzdök.

-De aranyos vagy!Ez olyan cuki volt!Na jó,nézzünk horrort,de ha nem fogok tudni majd elaludni,akkor az a te lelkeden fog száradni.-ezt próbáltam tejesen komolyan mondani,de mindkettőnkből kitört a percekig tartó nevetés….