6.rész

Sziasztok!

Itt a 6.rész.Ehhez nem lenne semmi hozzáfűznivalóm,csak kérlek titeket,hogy írjatok véleményt,mert mostanában senkitől nem jött visszajelzés,és nem tudom,hogy megéri-e folytatni,vagy nem olvassa senki.
Jó olvasást!

xxKlauxx

-Eljönnél velem vacsorázni?-kérdezte kissé félve.

Először nem tudtam,hogy mit válaszoljak,de persze nagyon örültem neki,így természetesen elfogadtam.

-Persze.-adtam rövid választ.

Erre egy kicsit megkönnyebbült,majd odahajolt hozzám és homlokon puszilt,végül pedig felállt és futtában hozzátette.

-Akkor megyek érted fél 8-ra,jó legyél!-intett,majd kilépett az ajtón.

Lassan én is hazafelé vettem az irányt és vártam az estét…

Fél 7 körül elkezdtem készülődni.Nagyon izgultam már,de nem tudom,hogy miért.Odamentem szekrényemhez,majd az előbb említett tárgy előtt tanakodtam.Végül hosszú keresés árán,de meglett a megfelelő ruhadarab.Egy fekete színű,elől rövidebb fazonú estélyi mellett döntöttem.hajammal ezúttal elég sokat foglalkoztam.Oldalra tűztem valami konty féleségbe és egy leheletnyi sminket vittem fel arcomra.

Késésben voltam,így nagyon sietnem kellett.Ahogy végeztem az utolsó simításokkal,csöngettek.Kiszaladtam az ajtóhoz-közben ujjaimat tördeltem-és nagy lendülettel kinyitottam azt.A küszöb előtt egy mosolygós Ya Ou-val találtam szembe magam.

-Szia!-köszöntem először én,mert ő csak állt az ajtóban és mosolygott.

-Ó,szia!Nagyon csinos vagy!-bókolt Ya Ou.

-Köszönöm szépen!-egy kicsit elpirultam,majd Ya Ou megkérdezte,hogy indulhatunk-e-.Természetesen bólogattam,így bezártam az ajtót,lecsattogtunk a lépcsőházban,majd beültem Ya Ou autójába.Az úton elég sokat beszélgettünk,bár délután is rengeteg mondanivalónk volt egymásnak,de még mostanra sem fogytunk ki a témákból.

Az étterem előtt leparkoltunk,majd beléptünk a fogadóba.Ya Ou már gondoskodott az asztalunkról is,mert le volt foglalva két személyre.Mikor a megfelelő helyre értünk,nekem leesett az állam.Csodálatosan meg volt terítve,az asztal közepén pedig egy gyertya kapott helyet.A pincér kihozta az étlapot,majd sok vacilálás után,de végül mindketten a gyros mellé tettük le voksunkat.Kis időn belül ki is hozták a rendelt ételt,majd egy üveg pezsgővel a kezében tért vissza újra a felszolgáló.Azonnal kibontottuk és koccintottunk,végül pedig szép lassan elfogyasztottuk a vacsoránkat és a hozzá kért italokat.

Mivel már elég késő volt,ezért visszaindultunk,de mivel Ya Ou is ivott,így a kocsit ott hagytuk és gyalog indultunk haza.Lakásomhoz érve megint elkezdtem izgulni.

-Feljössz?-kérdeztem egy kicsit félve.

-Szeretnéd?-kérdezett vissza.

-Hát ha nem sietsz,akkor örülnék neki…-mondtam kissé bizonytalanul.

-Rendben,egye fene,felmegyek.-közben mosoly ült ki az arcára,majd kézen ragadott és feltrappoltunk az ajtómig.A fa szerkezetet hamar kinyitottam és a nappaliba sétáltunk át.Lehuppantam a kanapéra és Ya Ou-ra néztem.

-Köszönöm szépen a ma estét.Nagyon jól éreztem magam.

-Nagyon szívesen máskor is..és hidd el,én is így gondolom….

*Ya Ou szemszöge*

3 napja nem beszéltem Grétával,ami már szinte felemésztett.De nem mertem felhívni,mert féltem,hogy a múltkori tettem miatt talán már nem is akar velem beszélni.Aztán ma mégis úgy döntöttem,hogy minden mindegy alapon dobok neki egy sms-t,amiben megkérdeztem tőle,hogy tudnánk-e valahol találkozni.Nem válaszolt azonnal,amitől egy kicsit meg is ijedtem,mer azt hittem,hogy nem is fog.Aztán mikor villogott a telefonom kijelzője,azonnal jobb kedvem lett,bár ideges voltam a válasza végett.Az üzenetben pozitív visszajelzést kaptam,amitől teljesen megkönnyebbültem,majd megbeszéltük,hogy hol és mikor találkozunk.

Volt még időm készülődni,bár már akkor elkezdtem.Beállítottam hajamat majd felkaptam egy teljesen átlagos szerelést és már jóval a  megbeszélt időpont előtt a parkban vártam rá.Gréta pontosan érkezett.Sok minden szóba került és úgy éreztem,hogy a múltkori szituációt már el is felejtette.Sétáltunk,majd mikor elfáradtunk,beültünk egy mekibe és megebédeltünk.Én sajnos kaptam egy sms-t,hogy próbára kell mennem,ezért elbúcsúztam tőle,de támadt egy ötletem.Megkérdeztem tőle,hogy eljönne-e velem vacsorázni.Ő igent mondott,így boldog voltam.Még elköszöntem tőle,majd ideje volt tényleg indulni.

A próbán nem nagyon tudtam odafigyelni,mert valahol mindig elcsúsztam a szövegben,vagy éppen nem kapcsolódtam be oda,ahova kellett volna.A többiek meg is kérdezték,hogy mi bajom,én viszont letudtam annyival,hogy fáradt vagyok.

A nap további része lassan telt.Nagyon koncentráltam már az estére.Mikor mindennel végeztem,elindultam Gréta lakása felé.Bekopogtam ajtaján,majd szinte azonnal nyílt is az előbb említett szerkezet.Ott állt mögötte Gréta és gyönyörű volt.Meg sem tudtam szólalni,így ő törte meg a kínos csendet,ami elég ciki volt,de már mindegy

.Hamar odaértünk az étterembe,ahol már mindent elintéztem az érkezésünkre.Szerettem volna,ha Grétának tetszik és reakciójából leszűrve sikerült a tervem.Nagyon örültem,hogy rendeződött a helyzetünk,de még mindig bizonytalannak éreztem a kettőnk közötti kapcsolatot,ami a nap végére teljesen megszűnt.Hálás vagyok Szikinek,amikor megismertem Grétát,mert ez nélküle lehet,hogy nem történt volna meg.Ő mondta nekem,hogy ugorjak ki a kocsiba a pulcsijáért,és akkor pillantottam meg Grétát.Ő ott állt egyedül egy fa tövében,én pedig odamentem hozzá,és bár akkor még eléggé bunkó volt velem,de már akkor megfogott benne valami,amit más lánynál nem tapasztaltam.Ő volt(és még most is az)a megtestesült angyal.Tudom,hogy furán hangzik,mert flegma volt velem,de éreztem,hogy a szíve mélyén nem ilyen.Aztán kialakult egy erős barátság,amit én nem annak tekintek.Nem tudom,hogy Gréta hogy érez,de én teljesen beleszerettem.Ötletem sincs,hogy mi tegyek vele kapcsolatban,mert nem akarom elszúrni…

Mi történt volna,ha múltkor nem csengetnek?Mit reagált volna,hogyha megcsókolom?-ezek a gondolatok cikáztak a fejemben,miközben falatoztunk.Hamar elment a mai nap és már úgy gondoltuk,hogy indulnunk kéne,így hazakísértem Grétát.A kocsimat a fogadó előtt hagytam,majd holnap reggel visszamegyek érte.

A lakásában letelepedtünk a nappaliban és még sok mindenről dumáltunk.Egyszer mondta,hogy milyen jól érezte magát velem,én meg már nem bírtam tovább.Közelebb ültem hozzá,szinte már semmi hely nem volt köztünk.Ajkait kezdtem nézni,majd szép lassan közelíteni kezdtem felé.Nem kapkodtam,hisz először kíváncsi voltam arra,hogy hogyan fogadja.Arcáról nem olvastam le semmit,de végül ajkaink összeértek....