4.rész

Sziasztok!

Először is köszönöm szépen a fejlécet Zsófinak.Másodszor pedig-mint látjátok-itt az újabb rész.

A következőt nem tudom,hogy mikor fogom hozni,mert rengeteg tanulni való van és sok dolgozat vár ránk ezen a héten,de igyekszem,viszont nem szeretném összecsapni.

Remélem,tetszeni fog nektek,jó olvasást!

Ui:Köszönöm szépen a pozitív visszajelzéseket,nagyon jól esnek és ezekből építkezem a továbbiakban.Nagyon örülök,hogy ennyi támogatást kapok tőletek már így az elején...

xxKlauxx

-Nyugi,majd megvédelek.Ha meg ide tévedne a fekete kaszás,akkor vele is megküzdök.

-De aranyos vagy!Ez olyan cuki volt!Na jó,nézzünk horrort,de ha nem fogok tudni majd elaludni,akkor az a te lelkeden fog száradni.-ezt próbáltam tejesen komolyan mondani,de mindkettőnkből kitört a percekig tartó nevetés….

Végül Ya Ou választására a Démonok között című horrort néztük meg.A film nagyon durva részeinél automatikusan mellkasának dőltem és ujjaimmal eltakartam a szemeimet.Épp ezért nem láttam belőle sokat,mert mindig valami ijesztő rész volt.Nem is nagyon bánom…Mikor vége lett,megkönnyebbültem egy kicsit.Ya Ou tettemet látva elröhögte magát.

-Mi olyan vicces?-kérdeztem furán.

-Ennyire félelmetes volt,hogy fellélegeztél,mikor vége lett?-kérdezte szórakozottan.

-Hát eléggé..Te ezt nem értheted.Nem mindig rezzentem össze a horroroktól,csak az idők folyamán sok minden megváltozott.-az utolsó pár szónál elcsuklott a hangom és éreztem,hogy egy könnycsepp folyt végig arcomon.Azonnal letöröltem,de még is észrevette.

-Ne haragudj,nem akartam,hogy sírj.Mondtam valami rosszat?Nem akartam neked fájdalmat okozni.-nézett rám aggódó pillantással.

-Nem,nem mondtál semmit.Te erről nem tehetsz,csak fájnak az emlékek.De légyszi ne beszéljünk erről.Talán idővel képes leszek elmondani a titkomat valakinek,de még nincs itt az ideje.

-Csssss.Nyugodj meg,minden rendben lesz.Viszont ilyen állapotban nem hagylak egyedül…-közben hosszan megölelt és addig nem engedett el,míg pár perc múlva meg nem szólaltam.

-Nem akarok teher lenni.Nyugodtan menj haza.Gondolom van jobb dolgod is,mint hogy egy őrült lány lelkét ápolgasd.

-Dehogy vagy teher!Még egyszer meg ne halljak ilyet,jó?Nem fogok elmenni és pont.-állított kész tények elé.

-Köszönöm,hogy ennyit foglalkozol velem.-ekkor újra megöleltem,ő pedig szorosan magához szorított.

-Ez csak természetes!-mosoly jelent meg arcán,amitől egy kicsit megnyugodtam.-Na de gondolom már álmos vagy.

-Egy kicsit,megyek is és elteszem magam holnapra.Jó éjt!

-Várj,megyek én is veled,mert a szobádban hagytam a telefonom.-jött utánam Ya Ou.

Odalépett a komódhoz és elvette tetejéről a telóját.

-Megvan!Akkor én megyek is.

-Muszáj?Nem akarsz itt maradni velem?Félek…-szegeztem neki kérdésem.

-Komolyan gondolod?mert így is a szomszéd szobában lennék csak,de ha szeretnéd,akkor nagyon szívesen veled maradok.-láttam arcán a meglepődöttséget,de ott bujdosott a boldogság is.

Nem válaszoltam,csak bebújtam az ágyba és megpaskoltam magam mellett a helyet,ezzel jelezve,hogy jöjjön ide.Úgy is tett és pár pillanat múlva már mellettem feküdt.

-Jó éjszakát!-mondta Ya Ou,majd belepuszilt a hajamba és közelebb húzott magához.

-Neked is!

Egy kis idő múlva már Ya Ou szuszogott mellettem,amin elmosolyodtam,majd én is álomra hajtottam a fejem.

*Reggel*

Reggel Ya Ou karjaiban ébredtem,ami nagyon jól esett.De mégis miért?Mi van velem?Semmit nem értettem…

Nem is foglalkoztam tovább a bennem felgyülemlő kérdésekkel..Rápillantottam Ya Ou-ra és láttam,hogy még alszik.Nem akartam felébreszteni,viszont nekem ki kellett mennem sürgősen,így megpróbáltam kibontakozni ölelő karjai közül,de ekkor elkezdett mocorogni,majd pár pillanat múlva kinyitotta a szemét és kaptam egy gyönyörű mosolyt.

-Ne haragudj,nem akartalak felébreszteni.De amúgy jó reggelt!-mondtam,majd egy puszit nyomtam arcára.

-Nem haragszom,úgy is lassan már fel kellett volna ébrednem.Neked is jó reggelt!

-Megyek reggelit csinálni,ha szeretnél,még lustálkodhatsz addig egy picit.

Nem kaptam választ,de láttam,hogy visszacsukta szemeit,ezért hagytam is.Kislattyogtam a konyhába és nekikezdtem valami egyszerű kaját elkészíteni.A melegszendvics tűnt most a legkézenfekvőbbnek,így kipakoltam a hűtőből a kellékeket.A kenyereket megkentem vajjal,rá szalámit pakoltam,majd a tetején sajt kapott helyet.Beraktam a szendvicssütőbe és nemsokára a tányérokon illatozott a reggelink.Időközben Ya Ou is kivánszorgott a konyhába,majd csendben elfogyasztottuk az ételt.Hamar elmosogattam és épp meg akartam volna kérdezni Ya Ou-t,hogy mit csinál ma,de ő megelőzött.

-Nincs kedved eljönni velem sétálni?Olyan szép idő van.

-Sétálni mindig van kedvem,szóval itt várj meg,gyorsan átöltözöm és indulhatunk is.

Válaszát már nem értettem,mert szobámba mentem,ahol becsuktam magam mögött az ajtót.

Nem tudtam eldönteni,hogy mit vegyek fel,így odacsoszogtam az ablakhoz és kinyitottam azt.Tényleg jó időnek bizonyult,így nem zártam vissza,had szellőzzön egy kicsit a lakás.Újra szekrényemhez léptem és találomra kihúztam belőle egy fekete alapon fehér békejeles,ejtett vállú pólót és egy narancssárgás-rózsaszínes gatyát,amit azonnal magamra is kaptam..Kiegészítőként pedig egy hozzá illő barackszínű  sálat kötöttem nyakamra.

Hajammal nem volt kedvem bíbelődni,ezért csak kifésültem és kibontva hagytam.A sminkeléssel nem foglalkoztam sokat,csak szempillaspirált használtam,majd kiléptem a nappaliba,ahol Ya Ou már elég türelmetlen volt.

-Nem úgy volt,hogy sietsz?Lemegy a nap,mire elkészülsz.-ő is csak mosolygott,így kérdését elengedtem a fülem mellett és a bejárat felé intettem.

Sétálás közben szóba kerültek olyan témák,mint például:suli,barátok,hétvége stb..

-Sokat mesélsz a legjobb barátodról..Ennyire sokat jelent neked?-kérdezte a mellettem bandukoló srác.

-Hát igen,rengeteg mindent köszönhetek neki.Ő akkor is mellettem volt,mikor mindenki ellenem fordult és ő állított újra talpra.-meséltem neki csak részletekben a sztorinkat.

-Hú,nem tudok sok mindent,de úgy tűnik,hogy kalandos életed volt és nem mindig jó irányban…

Még elcsevegtünk pár dologról,majd hazafelé vettük az irányt.Lakásomba beérve ledobtam cuccaimat,majd a kanapéra ültem.Ya Ou követte a példámat és már is mellettem termett.

-Kérsz valamit inni?-fordultam felé.

-Hát egy kicsit,köszi.-mondta,majd én felpattantam és a konyhába siettem.Elővettem 2 poharat,majd a hűtőből előkerült a narancslé is és mindkettőt tele töltöttem.Megfordultam,de ekkor mögöttem volt Ya Ou és megijesztett én meg majdnem kiborítottam az innivalókat.

-Ezt még nagyon megbánod!-mondtam neki,miközben én összehúztam szemeim,de a végén oltári nagy nevetésben törtünk ki.-Egyébként tessék.-kezébe nyomtam a poharat,amit ő le is rakott a pultra.Én is mellé helyeztem az enyémet,majd válaszolt.

-Hm,most nagyon megijedtem,még is mit tervelsz?-kezdett el gondolkodni,de ezt ő sem gondolta komolyan.

-Azt előbb még nekem is ki kell találnom,de hidd el,hogy sikerülni fog.-ekkor közelebb léptem és egy puszit nyomtam pofijára.Mikor távolodtam volna el,Ya Ou a csuklóm után kapott és visszahúzott.Arca vészesen közel volt az enyémekhez és mindig egyre kevesebb tér választott minket el.

-Nem is kételkedtem abban,hogy bosszút állsz.-miközben ezt mondta,mér éleztem leheletét.

Már csak pár centi választotta el ajkainkat egymástól,amikor csöngettek,én pedig azonnal oldalra fordítottam a fejem és kirohantam az ajtóhoz,miközben gondolatok ezrei cikáztak fejemben.

Ha most nem zavarnak meg,akkor megcsókolt volna?Mégis miért csinálom ezt?Talán…nem,az nem lehet…Nem szabad megtörténnie…Vagy már késő?-Ezekkel a kérdésekkel a fejemben nyitottam ki ajtómat,ami mögött barátnőm állt.