2.rész

Sziasztok!

Meghoztam nektek a 2.részt.Ne haragudjatok,nem lett valami izgalmas,mert a következő rész előzményét le kellett valahogy írnom,de ígérem,a következő izgibb lesz.

Jó olvasást!

xxKlauxx

Az úton rengeteget beszélgettünk és sikerült közelebbről is megismernem.Nem tudom,miért ítéltem el először,ugyan is nagyon kedves volt velem…..

A lakásom előtt megálltunk és Ya Ou elkezdett búcsúzkodni,de félbeszakítottam.

-Nem jössz fel egy kicsit?-ezt a kérdésemet én is furának találtam.

-Hát,ha nem zavarok…-válaszolt.

-Ha zavarnál,akkor szerinted megkérdeztem volna?-tettem fel neki kérdésem,miközben elmosolyodtam.

-Nem tudom..-ezen a kijelentésén mindkettőnkből kitört a nevetés.

Fogalmam sincs,hogy mi játszódik le bennem.Az egyik felem azt mondja,hogy állj,a másik pedig azt súgja,hogy itt az ideje továbblépni a dolgokon és megpróbálni megbízni ebben a fiúban….Ugyanis pár évvel ezelőtt volt egy barátom,akivel egy ideig nagyon jól megvoltunk,utána azonban minden rosszra fordult.Nem értettük meg egymást és próbált olyan dolgokra kényszeríteni,amiket én nem akartam.Azóta párszor még megkeresett,de mostanra mintha már feladta volna.Ha lesz egy kis erőm és bátorságom,talán elmesélem majd valakinek,hogy mit is tett az a patkány…Egyedül barátnőm tudja,de ő is csak nagy vonalakban.Nem szeretnék többet csalódni és szenvedni…Ezért is nagyon nehezen engedek valakit közel magamhoz.-Ezek a gondolatok jártak fejemben,de elmélkedésemből a fekete hajú srác zökkentett ki.

-Min gondolkozol annyira?-mondata után hatalmas mosoly ült ki arcára,amitől azonnal jobb kedvem lett.De miért?Nem értem,hogy mi miért történik…Talán tényleg közelebb engedem magamhoz és megismerem egy kicsit jobban.

-Ja,semmin,csak egy kicsit elbambultam.Na de gyere,akkor megmutatom a lakásomat.

Elindultam a lépcsőn és mikor visszapillantottam Ya Ou-ra,elégedettséget véltem felfedezni hibátlan arcán.Előkotortam a lakáskulcsomat a táska aljáról és a kulcsot a zárba helyezve kinyitottam az ajtót…

*Ya Ou szemszöge*

Mikor először megláttam a koncerten Grétát,már akkor megfogott benne valami.Valami,amit más lánynál nem tapasztaltam.Nem tudnám megmondani,hogy micsoda,csak annyit érzek,hogy nekem minél közelebb kell,hogy kerüljek hozzá.

Abban a pillanatban,amikor egyedül az utcán sétált,vele akartam lenni,így csuklóját megragadtam és elhúztam egy csendes környékre.Először nagyon meg volt rémülve,de mikor a fény felfedte alakomat,azonnal megkönnyebbült,bár elég szépen leordította a fejem.Ennek ellenére megérte,ugyanis akcióm után felajánlottam,hogy haza kísérem,amit ő egy kis vonakodás után,de végül beleegyezett.A lakásához vezető úton sok mindent megtudtam róla.

.Sokat mesélt a húgáról,a bátyjáról,a legjobb barátnőjéről és a legjobb fiú haverjáról.Úgy éreztem,hogy már nem volt köztünk akkora gát,mint mikor megismertem.Mintha egy kicsit megnyílt volna előttem.Én is elmondtam történetem,miként vezetett az út ahhoz,hogy zenész legyek.Szívesen avattam be én is a családi körömbe.Meséltem az öcsémről,akivel nagyon jó a viszonyunk és mindenben támogatjuk egymást,anyáról,aki szintén sokat segített céljaim elérésében és édesapámról,aki nélkül az egész álmom nem valósulhatott volna meg.

Aztán lakása elé értünk,amit egy kicsit sajnáltam,ugyanis itt volt az ideje elbúcsúznom tőle.Már épp elköszöntem volna,mikor megkérdezte,hogy nem megyek-e fel hozzá egy rövid időre.

Először meglepődtem,de természetesen elfogadtam,mert így még több időt tölthetek vele.Felbaktattunk a lépcsőkön és ajtaja elé érve már azonnal kereste a kulcsokat,ami kis idő múlva már a zárban kattant és kinyílt. 

A helységbe belépve egy gyönyörű és tágas nappali tárult elém,ami ízlésesen volt berendezve szebbnél szebb bútorokkal.A falak barna-fehér színben pompáztak.Ebből nyílt egy modern,nagy és világos konyha.

-Nagyon szép a lakásod.Sőt,a környéke is csodálatos.-Az ámulattól alig tudtam megszólalni.

-Köszi,én is szeretem ezt  helyet,mert erre nem jár annyi autó,tehát az átlaghoz képest csöndes,tiszta és nyugalmas.Imádok itt lakni.-osztotta meg velem mondandóját.

Annyira gyönyörű szemei vannak…Bámészkodásomat Gréta zavarta meg,aki elhúzta előttem a kezét.

-Huhu,Ya Ou itt vagy?Most tettem fel körülbelül ötödjére a kérdésem.

-Bocsi,csak gyönyörködtem a látványban.-erre szemeit forgatta és egy nagyot sóhajtott,de végül kitört belőle a röhögés.Nem tudta,hogy rá céloztam,ez egy darabig még titok marad.Remélem,hogy összejön a tervem.

-Gyere,körbevezetlek.Ne csak a nappalinál ragadj le.-rám kacsintott,majd bevezetett a többi "terembe".Utolsó állomás a szobája volt.Hatalmas rend uralta az imént említett helységet.Falai fehérek voltak,a plafonon rengeteg apró lámpa van,ami lilás fényű hatást ad..Szekrényét díszes motívumok fedik.A szoba sarkában pedig van egy hatalmas franciaágy. .A falon egy nagy tükör van felszerelve,aminek a szélét ezernyi kép díszíti.

-Nagyon perfect ’’lakod”van!Büszke lehetsz rá.-Nem válaszolt,csak kislisszolt az előszobába,én meg rögtön utána mentem.Ekkor ránéztem az órára,ami már hajnali 2 órát ütött.

-Ne haragudj,de nekem mennem kéne,sajnos hamar elment az idő,de én nagyon jól éreztem magam.

-Ne menj el kérlek…Nagyon késő van már,nem kéne ilyenkor mászkálnod…-kijelentése után egy kicsit zavarba jött és lesütötte szemét.

Bevallom,örültem annak,hogy ezt mondta,másrészről viszont nem voltam benne biztos,hogy ezt komolyan gondolja,vagy csak az adott pillanat műve volt kérdése....