30.rész

Sziasztok Drágicáim!
Hát elérkeztünk a 30.részhez is!Ehhez a fejezethez nincs különösebb hozzáfűznivalóm,úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót!
Ha elolvastad a részt,kérlek komizz,vagy pipálj,hogy tudjam,hányan olvassátok.
JÓ olvasást!
Ui:Kinek hogy telik a nyara?Én csütörtökön értem haza a ByTheWay-táborból.Annyira jó volt :3 Aki szeretne képeket,az nyugodtan írjon nekem Facebook-on.

-Szóval..Megpróbáljuk újra együtt?-kérdezte Ya Ou,miközbe mélyen a szemembe nézett.Tekintetétől még mindig zavarba jövök..Ez valami hihetetlen,ebből sosem fogok kinőni?

Kérdésére csak a hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz,majd csigalassúsággal közeledtem ajkai felé..

-Ezt vehetem igennek?-mosolygott Ya Ou.

-Hát mivel nem szoktam csak úgy pasikat megcsókolni ok nélkül..DE te tudod..-válaszoltam komolyan,de a végére el kellett nevetnem magam.Ya Ou pontosan tudta,hogy poénkodtam.

-Ha tudnád,mennyire szeretlek.-Barátom egy nagyot nyelt,és eltűrt egy tincset a fülem mögé,majd megcsókolt.Így még sosem csókolt.Szinte éreztem ajkai édes ízét.A levegő csak úgy forrt köztünk,a szívem meg majd’ kiugrott a helyéről.Ya Ou egy pillanatra elszakadt ajkaimtól,és a nyakamat kezdte ízlelgetni.Tevékenységembe bele-belenyögtem.Látta,hogy élvezem,ami miatt állandóan perverz vigyorra húzta a száját.

-Ya Ou.-.kapkodtam levegő után-ez nekem nagyon  gyors.Ne haragudj..-toltam el egy kissé magamtól mellkasánál fogva..

-Én bocsi,tényleg.Nem akartalak letámadni,csak már olyan régen érintettelek meg,hogy teljesen elment az eszem.-vallotta be barátom,ami jól esett.Jól esett,hogy megtudtam,nem csak nekem hiányzott már nagyon a közelsége-.A jelenlétedben megőrülök,Baby.-az utolsó szót olyan hanglejtéssel mondta,hogy szinte beleborzongtam.

-Ha így hívsz,mindig kiráz a hideg..-mondtam,és a karomat kezdtem el simogatni,ezzel jelezve,hogy libabőrös vagyok.

-Azt vettem észre-hajolt közelebb-szerinted miért hívlak így?-súgta a fülembe.

Ettől a becézéstől mindig zavarba jövök,és-mint már említettem-állandóan ráz tőle a hideg.Természetesen imádom,amikor így hív.

-Öhm,nekem haza kéne mennem átöltözni-szakítottam félbe a romantikus jelenetünket.

-Látod,így jár az,aki pizsamában járkál fényes nappal az utcán.-oktatott ki Ya Ou,de nevetőráncai elárulták,hogy felettébb mókásnak tartja a helyzetet.-Maradt itt pár cuccod,ha gondolod,felveheted őket.-bólintottam,és a szekrényében kezdtem el kutakodni.Mivel a ruháim nagy részét már elvittem innen,nem nagyon volt választék.

Egy egyszerű fekete rövidnadrágot párosítottam egy olajzöld felsővel.Miután végeztem,a nappaliba osontam,ahol szerelmem a kanapén ült,és nagyon el volt gondolkozva.

Az ölébe huppantam,és egy lágy csókot leheltem ajkaira.Ez neki nem volt elég,így amikor elváltunk egymástól,újra lecsapott ajkaimra,és mohón falta azokat.Kezem a mellkasára tettem,és simogatni kezdtem.Cselekedetemre Ya Ou óvatosan az ajkamba harapott,amit apró nyögéssel díjaztam.Egyik kezemmel a hajába túrtam,és enyhén meghúztam azt,másik pedig még mindig a mellkasán pihent.Ősi ellenségünk,a levegőhiány azonban egy pillanatra elválasztott minket.

-Van fogalmad arról,hogy egy ilyen tetted mit vált ki belőlem?-kérdezte lihegve.

-Van pár sejtésem-mosolyogtam,és az alsó ajkamba haraptam.

-Ezt ne csináld..-mondta Ya Ou,és egy nagyot nyelt.

Újra közeledni kezdtem ajkai felé.Amikor már csak pár milliméter távolság volt köztünk,csengettek.

-Hurrá,valakinek nagyon jó időzítése van-mondta Ya Ou szarkasztikusan.Kiszálltam életem öléből,ő pedig az ajtóhoz ment,hogy ki tudja nyitni.

-Cső tesó-üdvözölte Bence Ya Ou-t,majd lepacsiztak.Én is az előbb említett szerkezethez léptem,és ahogy Bence meglátott,azonnal köszöntött.

-Ó,szia Gréta,te is itt vagy?

-Heló-mondtam,majd megöleltem az előbb említett fiút,közben a nappaliba mentünk,ahol folytattam monológomat.-Ja,beszédem volt ezzel az idiótával-nevettem,majd meglöktem Ya Ou-t.

-Heey,most miért mondod ezt?-tettetett felháborodást barátom.Erre mindhárman elkezdtünk nevetni.

-Amúgy nem zavarok?-kérdezte Bence.

Erre mindketten más választ adtunk.Én ezt mondtam,hogy”Neeem,dehogyis”,szerelmem  azonban épp az ellenkezőjét:”Dee”.És ezt pont egyszerre vágtuk rá,szóval itt is elkezdtünk nevetni.Bence természetesen nem sértődött meg Ya Ou válaszán,mert most örül,hogy végre újra együtt vagyunk.

-Nem maradok sokáig ígérem,csak ezt szeretném átadni-nyújtott át egy borítékot Ya Ou-nak.

-Jaj,köszönöm tesó.Bocs,de elfelejtettem,hogy ma hozod.

-Semmi gond,de megyek is,aztán turbékoljatok csak nyugodtan tovább-mondta Bence,majd kacsintott,és a bejárati ajtóhoz kísértük,ahol elbúcsúztunk tőle.-Este találkozunk!

Miután elment,visszatértünk eddigi helyünkre.

-Úú,mi van benne?-ugráltam és a borítékra mutogattam.

-Ne kíváncsiskodj,majd megtudod.-válaszolta.

-Ne csináld máár!Mondd eeeel!-kérleltem.

-Aki kíváncsi,hamar megöregszik.-tudta le a választ,és rábökött az orromra.-Hamarosan megtudod,ígérem.

-Jól van-mondtam és egy puszit nyomtam arcára.

-Hékás..-húzott vissza Ya Ou.-Ide kérem-mutatott a szájára.

Egy gyors csókot nyomtam ajkaira,majd mentem a dolgomra.Illetve mentem volna,ha Ya Ou erős karjai engednek.

-Valami félbe maradt-mondta.-Hol is tartottunk?

Keze a fenekemre csúszott,és közelebb húzott magához.

-Ya Ou!Elég!-szóltam rá.Elhúzódott egy kicsit,arcom kezeibe temette és mélyen a szemembe nézett.

-Baj van?-kérdezte aggódó hangon.

-Nem,nincs,csak ….-itt megakadtam.

-Csak?

-Csak ez nekem sok!Kérlek,értsd meg,hogy ez nekem nem megy olyan gyorsan,sajnálom!

-Ajj,már megint.Ne haragudj,de elszaladt velem a ló.Ha mellettem vagy,megőrjítesz,és nem tudom magam megfékezni.

Ezen mosolyogtam.Tudtam,mit váltok ki belőle.

-Este itthon leszel?-kezem vállaira tettem és összekulcsoltam ujjaimat.

-Ma sajnos nem,mert koncertezünk és nagyon későn érünk haza,miért?

-Háát,gondoltam itt aludhatnék..

-Nyugodtan itt aludhatsz,ha gondolod.

-Nem,így nem akarok.Neked is szükséged van a pihenésre.Majd máskor-mondtam,és egy puszit nyomtam arcára.-Készülődj nyugodtan,én most haza megyek.Holnap nincs kedved átjönni?

-Ez nem is kérdés..-válaszolta.Egy búcsúcsókot váltottunk,majd kiléptem a lépcsőházba.

-Akkor reggel!-kiabáltam.

Ezek után hazafelé vettem az irányt.Út közben végig gondolkodtam.Annyira boldog voltam,hogy álmaim férfija újra az enyém.Nélküle az életem egy hatalmas,üres lyuk.Sosem gondoltam volna,hogy lesz egy férfi,akit ennyire fogok szeretni,mint Őt.Már nagyon hiányzott ez az egész.Ez a nap valami csodálatos volt.Igaz,egy kis félreértéssel kezdődött,de amilyen nehezen indult,olyan csodálatos lett a vége.Utam közben úgy vigyorogtam,mint a tejbe tök.

Hamarosan a háztömbömhöz értem.Felcaplattam a 2.emeletre,és a megfelelő ajtó előtt a kulcsom kezdtem el keresni.Rövid idő után elő is került,és nemsokára már a bejárati ajtó mögött tudtam magam.

A nap további része nagyon lassan telt.Csak szokásos tevékenységeimet csináltam:felnéztem a közösségi oldalakra,tévéztem,és belekezdtem egy nagyon jó könyvben is.Mire mindennel végeztem,már késő este volt,úgyhogy elmentem fürdeni,majd bedőltem az ágyba és elmerültem az álmok világában.