35.rész

Sziasztok!
Meg is érkeztem a folytatással.Lesz benne egy-két csavar,úgyhogy remélem,tetszeni fog nektek.
Hamarosan kezdődik a suli.Ki hogy viseli?Nekem a nyári szünet olyan gyorsan eltelt,mintha csak 2 hétből állt volna.Apropó suli..Mivel idén kezdem a gimnáziumot,ezért nem tudom,hogy milyen gyakran fogok tudni részt hozni.Igyekszem szabadidőmben írni,de biztos,hogy még ennél is kevesebb rész lesz,hisz a gimi nagyon kemény.Remélem,mindenkinek jól telt a nyara.
Jó olvasást!
xxKlauxx

-Srácok,nekem lenne még itt egy-két holmim.Van még itt valami zsák vagy doboz?

-Tessék-mondta Sziki,miközben egy kisebb  dobozt nyomott a kezembe.Miután megköszöntem,a hálóba mentem,majd a szekrényhez léptem,ahonnan kipakoltam a ruháimat.Hát meg kell hagyni,hogy volt egy jó pár darab,ugyanis egyik nap nálam,másik nap itt aludtunk,aztán itt maradtak.Nem is tudom,mit fogok csinálni Ya Ou nélkül.Eddig is rohadt nehezen tudtam elfogadni,de ahogy telnek a napok,ez az érzés csak egyre rosszabb lesz.

*1 héttel később*

***Feng Ya Ou szemszöge***

Ma végre hazamehetek ebből a kórháznak nevezett börtönből,ahol másfél hetet kellett eltöltenem.Ebben a másfél hétben úgy éreztem magam,mintha már legalább 1 hónapja lennék ide bezárva.Természetesen Sziki és Bence rendszeresen látogattak,és próbálták feldobni szürke napjaimat.Nagyon örültem a társaságuknak,de sajnos mégsem tudta visszaadni azt az érzést,mintha a saját otthonomban lennék.A szüleim is minden áldott nap bejöttek,anyu szinte el sem mozdult mellőlem,de amikor kezdtem magam tényleg jól érezni,akkor mondtam neki,hogy nem kell egész nap mellettem szobroznia,nyugodtan menjen haza pihenni,amit végül vonakodva,de elfogadott.Amit viszont sajnáltam,hogy az a lány,aki első nap meglátogatott,többet nem jött be.Nem tudom,hogy mi történhetett,de mindennap vártam,hátha betoppan,de sajnos nem így történt.

Ameddig a szükséges papírokra vártam,összepakoltam a dolgaimat.A doki hamarosan megérkezett a zárójelentéssel,majd apu hazaszállított.

Ennyi idő után nagyon fura volt belépni a saját lakásomba.Az első dolgom az volt,hogy összedobjak magamnak valami ehető kaját,ugyanis a kórházi koszt nem mondható normális ételnek.A többiek mindig hoztak fel valamit a büféből,de az mégsem ugyanaz,mintha itthon készítenék valamit.Összeütöttem néhány tojást,amit rántottaként készítettem el és azonnal be is faltam.

Utána levettem magam a kanapéra,és bekapcsoltam a tévét.Váltogattam a csatornák között,de nem találtam számomra megfelelő adást.Az egyik csatornán valóságshow ment,a másikon ilyen latin-amerikai nyálas sorozat,a többit meg inkább meg sem említem.

Felkaptam a telefonom az asztalról,majd felléptem a közösségi oldalakra,és eddig is rettentő sok üzenetet kaptam egy nap,de most nagyon meglepődtem,ugyanis a szokásosnál kétszer annyi volt. Mindenki jobbulást kívánt,meg kérdezték,hogy mi történt pontosan.Sziki posztolta ki,hogy kórházban voltam,így értesültek a rajongók a hírről.Bevallom,nagyon jól esett látni,hogy ennyien aggódnak értem.Mivel rengeteg levél volt,ezért inkább senkinek nem válaszoltam,helyette helyzetjelentést adtam.Kiírtam,hogy minden oké,végre kiengedtek,és innentől kezdve ugyanúgy mennek a koncertezések.

A napom arányosságában hamar eltelt,viszont olyan egyedül éreztem magam a lakásomban.Mintha valami,vagy inkább valaki hiányzott volna.

Miután lefürödtem,befeküdtem az ágyba és gondolkodtam.A lányt láttam magam előtt,aki meglátogatott.Ki lehet ő?Még a nevét sem tudtam kideríteni.

Reggel olyan fél 10-körül keltem fel,hogy próba előtt még le tudjak ugrani a közeli kisboltba.Mivel nem voltam éhes,ezért inkább nem is reggeliztem.

10 óra fele lementem a marketba,és a szükséges dolgokat a kosárba pakoltam.Épp tejfölért indultam,amikor a gyümölcsöknél egy ismerős alakot vettem észre.Hosszú,barna haj..Hát persze,a lány a kórházból.Milyen kicsi a világ.

Amikor megfordult,rögtön észre vett,és hatalmas mosoly ült ki az arcára.Felém indult,én pedig automatikusan követtem példáját.

-Szia Ya Ou-üdvözölt hatalmas mosollyal.

-Szia-itt megakadtam,mert még mindig nem tudtam a nevét.-Hogy is hívnak?-túrtam zavartan a hajamba.

-Gréta vagyok-mutatkozott be.-Hogy vagy?

-Már teljesen jól,köszi-ajándékoztam meg én is egy mosollyal.

Ekkor megjelent egy fiú,aki átkarolta Grétát.

-Heló-mondta barátságtalanul.

-Szia-köszöntöttem őt is.

-Ya Ou ő itt-kezdte a lány,de a srác a szavába vágott.

-A barátja vagyok-folytatta a fiú.

-Ó,értem-mondtam,miközben lehervadt arcomról a mosoly.

-Nekünk most mennünk kell,örültem,hogy találkoztunk-búcsúzott el Gréti.

-Én is örültem,sziasztok.

A találkozás után a jókedvem helyébe szomorúság költözött.Mármint nem azért,mert láttam őt,hanem 1.a barátjával volt,2.mikor megjelent a fiú,elszomorodott.

Gyorsan a kasszához mentem fizetni,majd hazasiettem.A zacskókat csak a földre raktam,mert semmi kedvem nem volt elpakolni.Levetettem magam a kanapéra,és gondolkodtam.Próbáltam nem a lányra koncentrálni,de egyszerűen minden gondolatom körülötte forgott.

Az órára pillantottam,ami fél 1-et mutatott.Ó a francba,1 óra múlva próba.Gyorsan a telefonom után nyúltam,és kikerestem a legközelebbi pizzéria telefonszámát,majd rendeltem magamnak egyet ebéd gyanánt.A szokásoshoz képest elég hamar kihozták.Miután megettem a felét,elindultam a próbaterem felé.Sietnem kellett,mert így is később indultam.A megbeszélt időpont után 5 perccel estem be,ami tőlem pont elfogadható.Általában fél órákat szoktam késni.

-Nézzenek oda,majdnem pontos voltál-dicsért meg Sziki.-Mi történt veled?

-Ne is kérdezd…Ma elmentem bevásárolni,erre a sorok között kit látok meg?

-Na kit?-kérdezte Bence.

-Grétát.

-Emlékszel rá?-kérdezte csodálkozva Beni.

-Sajnos nem,de megkérdeztem a nevét.Annyira ismerős volt,de egyszerűen még mindig nem tudom,ki ő,és ráadásul nagyon szomorú volt.A kórházban is az volt már.Nem tudjátok,hogy mi a baja?Hogy miért szomorú?

-Miattad-bökte ki Bence.

-Miattam?-kérdeztem vissza teljes sokkban.-Mit ártottam én neki?

-Na jó,nem lehetsz ekkora idióta-ordibálta le a fejem.

-Bence,ne-szólt rá Sziki.

-Ó dehogyisnem.Épp itt az ideje,hogy megtudja…Grét épp eleget szenvedett,és nem fogom hagyni,hogy te-mutatott rám-teljesen a padlóra küldd.

-De mit?-kérdeztem értetlenül.

-Azt,hogy ő a barátnőd,és te okozol neki minden fájdalmat.Nem veszed magad észre?-kiabált Beni.

-Bence ezt most fejezd be.Nem tehet róla,hogy nem emlékezett rá-vett a védelmébe Sziki.

Bence meg Sziki még ott veszekedtek mellettem,de az egész monológból nem értettem semmit.Beni szavai csengtek a fülemben.Ő a barátnőd…És igen,ekkor minden kitisztult a fejemben,és az utolsó apró részletre is emlékeztem.

Kiszaladtam a próbateremből,és Gréta lakása felé vettem az irányt.Nem hiszem el,hogy lehettem ekkora balek?A legfontosabb embernek okoztam fájdalmat.

Körülbelül 7 perc alatt megérkeztem,és a megfelelő ajtónál becsengettem.Az ajtó elég hamar kinyílt.

-Ya Ou-lepődött meg a lány.-Hát te?