14.rész

Sziasztok Drágaságok!

Újabb résszel jelentkezem.Ez nem lett olyan hosszú,ezért bocsi.

VISZONT nagyon szépen köszönöm a 3000+oldalmegjelenítést,imádlak titeket!

Ehhez a részhez nem is lenne mondani valóm.

Jó olvasást!

Ui:Ha tetszett,írj komit,vagy iratkozz fel bátran!

A következő rész vagy pénteken,vagy vasárnak jön.

xxKlauxx

Az iskolába vezető út most még hamarabb eltelt,mint szokott.Feldobódva léptem át az egyetem kapuját,majd felgyalogoltam a lépcsőn,és az előadó termünk felé sétáltam.Ahogy beléptem,azzal a lendülettel fordultam is volna vissza,de már így is nemsokára kezdődnek az órák,ezért nem tehettem.Nem tudom,hogy miért nem tud már végre ő is békén hagyni?Miért kell mindig megjelennie olyan embernek az életemben,aki csak tönkre teszi?...

Gondoltam,hogy  vissza fog térni,csak azért,hogy nekem ártson.Na igen,ő volt az egyik barátnőm,Lili addig,amíg el nem árult.Már kezdtem örülni,hogy eltűnt a közelemből,és most tessék.

Szépen csendben odaballagtam az előadóteremben lévő helyemre,de ő csak azért is idegesített engem.

-Lám csak lám,kit látnak szemeim.-gúnyolódott.

-Mi lenne,ha békén hagynál?Ne áltasd magad,úgy is tudom,hogy azért jöttél ide,mert tönkre akarsz újra tenni.-mondtam,de tudtam,hogy ezzel még nincs vége.

-Na jó,igen.Bevallom,tudtam,hogy itt tanulsz,és mivel így is,úgy is suliba kell járnom,így hát ezt választottam ki.Hát nem csodálatos?-piszkálódott.

-Na jó,ide figyelj!Elég nagy ez az egyetem kettőnknek.Te mész az iskola egyik előadójába,én meg a másikba.Így legalább jó messze leszünk egymástól.

-Most viccelsz?Nem azért vagyok itt,hogy oda menjek,ahol te épen nem tartózkodsz.-vágta rá azonnal.

-Pedig jobban tennéd,ha nagy ívben elkerülnél.Apropó,milyen szakot jelöltél meg?-kérdeztem,reménykedve,hogy nem kell még az órákon is a képét bámulnom.

-Pedagógiai szakra mentem,mert amit te tanulsz,azt úgysem tudnám elvégezni.

-Hál’Istennek!Akkor meg fogjad magad,és húzzál át abba a terembe,ahol ti lesztek,mert mindjárt becsengetnek.De egyébként hogyhogy felvettek év közben?

-A diri a rokonom,így nem volt nehéz elintézni.Nekem a kisujjamat sem kellett mozdítani azért,hogy bekerüljek.Ja,és nyugi,már itt sem vagyok.De nem úszod meg a találkozást.-válaszolta,majd kiviharzott a folyosóra.

A düh teljesen felemésztett.A tanárra kellett volna figyelnem,de ez nem ment.Csak ültem a padban,és gondolkodtam.Nemsokára vizsgázom,de alig tudok valamit,mert mindig van valami,ami miatt nem tudok koncentrálni az előadásokra.A percek szinte óráknak tűntek,és már arra vártam,hogy csöngessenek  ki az utolsó óráról.

Mikor végeztem a suliban,azonnal hazamentem,nehogy összetalálkozzak Lillával.Otthon dobtam egy sms-t Ya Ou-nak.

Szia,ma átjössz?Kérlek tereld el a figyelmem,mert mindjárt felrobbanok.

Kis idő múlva jött a válasz:

Szia Kicsim!Mi történt?Persze,amint végeztem,átmegyek,de addig is nyugodj meg.

Majd elmesélem.Várlak.Puszi.

Rendben,nagyon sietek.Fél óra,és nálad vagyok.Puszi. <3

Ezek után csak ültem,és bámultam ki a fejemből.Teljesen lesokkolt a tény,hogy megint el fogja venni tőlem azt,akit szeretek.Nem kéne megtudnia,hogy együtt vagyok Ya Ou-val.Félek,hogy elveszítem.

Így telt el az az idő,amíg szerelmemre vártam.Egyszer csak az ajtó nyitódására lettem figyelmes,majd a nappaliba Ya Ou lépett be,és helyet foglalt mellettem.Aggódva rám emelte tekintetét,majd államnál fogva ujjával maga felé fordított.

-Mi a baj?Bántott valaki?-kérdezte teljesen nekem szentelve figyelmét.

-Nem,nem bántott senki.Csak megjelent a volt barátnőm..Ő volt az egyik,aki tönkre tette az életem.

meséltem a szitut barátomnak.

-Ohh,sajnálom..De most itt vagyok én,és nem fogom engedni,hogy ártson neked.-válaszolta,majd magához húzott,és védelmezőn karjaiba zárt.

-Köszönöm..Már most annyi mindent tettél értem.-hálálkodtam.

-Ugyan,ez csak természetes-legyintett,majd ajkait közelíteni kezdte enyéim felé,és megcsókolt.

Mikor elváltunk egymástól,hozzá bújtam,és mélyen beszívtam az illatát.

-Köszönöm,hogy vagy nekem.

Nem válaszolt,csak mosolyt festett arcára,én pedig a vállára hajtottam a fejem.Így ültünk csendben,ami nem kínos csend volt,hanem csak élveztük egymás társaságát.

Ezt a meghitt pillanatot a telefonom hangja zavarta meg,amitől egy kicsit össze is rezzentem.Kinga küldött egy üzenetet,amit azonnal megnyitottam.

Szia,menj fel Facebook-ra,és nézd meg a  kezdőlapodat,és az adatlapodat.

Nem tudtam,hogy miért írta ezt barátnőm,ezért csak egy ’’rendbennel” válaszoltam,majd a laptopomat bekapcsolva beléptem a közösségi portálra,de ami ott fogadott,az egy döfés volt számomra.

Egy posztban ezt állt:

„A ByTheWay szépfiúja,Ya Ou szerelmes lett.A napokban többször látták sétálni,egy hosszú,barna hajú lánnyal,akit -a nyomozások során –Szatmáry Grétának hívnak.De vajon mit akar tőle a lány?Szereti,vagy csak a pénzre hajt?”

Ezt végigolvasva lecsaptam a laptopom fedelét,szememben pedig  könnyek gyűltek,és nyomban elő is törtek.

-Miért sírsz?-kérdezte Ya Ou,miközben letérdelt elém,és a könnyeimet törölgette.

-Á,semmi,nagyjuk..

-Aha,add ide a gépet!-’’parancsolt” rám barátom.

-Nem!-vágtam rá azonnal,és próbáltam elrejteni.Ez az akcióm sikertelen volt,mert kivette kezemből,majd felnyitotta a gépem fedelét,és ő is meglátta a cikket…..