11.rész

Sziasztok Mazsoláim!

Nehézségek árán,de végül elkészült a 11.rész.Ez nem lesz annyira eseménydús,mint az előző,de azért remélem,hogy tetszeni fog nektek.Nem is húzom tovább az időt,jó olvasást! :)

Ui:A következő részt olyan szerda környékére terveztem.Ja,és most a szünetbe elég sokat tudtam írni,de innentől kezdve sajnos megint csak heti 2 fejezetet(néha esetleg 3-mat)tudok hozni.Emiatt kérlek ne haragudjatok,de valamikor tanulnom is kell.

xxKlauxx

-Ya Ou,ne.Ne csináld ezt velem..Maradj itt..kérlek-próbáltam maradásra bírni.

-Minek?Hogy megint vitatkozzunk?Azt már nem!Mégis mit csináltál 15 évesen,hogy nem akarod elmondani..Drogoztál?-nézett rám megvetően.Ez a kérdése szíven szúrt..Tényleg ezt feltételezné rólam?

-Basszus,majdnem megerőszakoltak-kiabáltam,miközben könnyeim utat törtek maguknak,és szüntelenül folytak végig arcomon.

-Hogy mi?....

-Igen,ez az a dolog,amit nem akartam neked elmondani..És úgy látom,hogy jobb is lett volna,ha elhallgatom-szipogtam.

-Jézusom,ne haragudj…Akkora egy barom vagyok.-mondta,majd odajött hozzám,arcom a két keze közé fogta,majd letörölte könnyeim.-Elmeséled,hogy történt?

Bólintottam,majd erőt vettem magamon,és nekik kezdtem.

-4 éve Szilveszterkor elmentünk bulizni.Nem volt nagy felhajtás,csak az egyik évfolyam társamnál voltunk.Aztán később páran,az én baráti körömből elmentek sétálni,én pedig velük tartottam.Csak lányok voltunk,és sötét volt..Meg rendkívül hideg..Az utcákon járkáltunk,mikor egy fiú csapat tartott felénk,akik először csak fütyültek,majd odajöttek hozzánk és ráncigálni kezdtek.Ők négyen voltak,mi pedig hatan.Ketten elfutottak,a többieket pedig elkapták,köztük engem is…Elkezdtek minket húzni egy sötét sikátor felé.A fiúk karjaiból újra két ember szabadult ki,az egyik Kinga volt.Maradtunk ketten,mert mi nem tudtunk elszabadulni,olyan erősen szorítottak.Nem volt menekvés..Beértünk a szűk és sötét utcába,majd ők azonnal taperolni kezdtek minket.Semmit nem tudtunk csinálni.Letépte rólam pólómat,majd folytatta volna tevékenységét,ha akkor nem jelenik meg Alex,és egy haverja,Ricsi.Ők szedték le rólunk azokat a barmokat,így hát megszabadultunk.Azóta nem hallottam a másik lányról semmit.Ja,és azóta lettünk legjobb barátok Alexszel,előtte nem is találkoztunk. Ricsivel is jóba lettem,bár mostanában nem nagyon beszéltünk,de nagyon hálás vagyok nekik.-meséltem végig történetem,amit Ya Ou csendben végighallgatott.Szemében nem láttam semmit,csak ürességet.Nagyon megijedtem.

-Tudtam,hogy nem szabad elmondanom…

-Mi?Dehogynem.Én..szegénykém,ez nagyon megviselhetett.De nyugodj meg,én itt vagyok neked.És köszönöm,hogy elárultad.-mondta,majd nekem egy hatalmas kő esett le a szívemről.

-Én köszönöm,hogy vagy nekem.-hálálkodtam.

-Ugyan,ez csak természetes.De akkor már értem,hogy miért kötődsz ennyire Alexhez,nagyon rendes volt tőle.Én..én nem tudom,hogy mit mondjak.Sajnálom,hogy rögtön leteremtettelek,de már nem tudtam mire gondolni.-Láttam tekintetében a megbánást.

-Semmi baj,nem tudhattad…-ő erre csak magához húzott,és én olyan erősen öleltem meg,ahogy csak bírtam.Most nagy szükségem van rá.

Pár perc múlva Ya Ou megtörte a csendet.

-Lenne kedved eljönni velem most sétálni?Kiszellőztethetnéd a fejed.-vetette fel az ötletet Ya Ou.

-Persze,miért is ne?Gyorsan átöltözöm.-dobódtam fel,majd bementem a szobámba keresni valami ruhafélét.

-Aztán melegen öltözz,mert elég hűvösek mostanában az esték.-kiáltotta még utánam.

Tanácsát megfogadva melegebb ruha után néztem,így akadt a kezembe egy barna  cső nadrág,egy ugyanilyen színű vastag pulóver,és  egy telített sarkú csizma hozzá illő kabáttal és táskával.

A nappaliban már Ya Ou türelmetlenkedett.

-Ha neked valamikor időre kell menned,tuti,hogy elkésel.

-Nem,mert akkor időben elkezdek készülődni-nevettem.-Na de ha gondolod,indulhatunk.Erre nem érkezett válasz,csak összekulcsolta ujjainkat,majd a kijárat felé húzott.Gondosan bezártam az ajtót,majd halkan-nehogy felébresszünk valakit-kiléptünk az utcára,ahol azonnal megcsapta arcomat a csípő hideg.Na igen,Ya Ou-nak igaza volt,úgyhogy nem bántam meg,hogy jól felöltöztem,mert nagyon lehűlt az idő.Csendben sétáltunk egymás mellett,de ez nem kínos csend volt,hanem megnyugtató.Csak Ő meg én.Tudta,hogy nekem most erre van szükségem,ezért egy hang nélkül tettük meg utunkat.

Nem is nagyon figyeltem,hogy merre megyünk,csak akkor eszméltem fel,mikor már a Vörösmarty-téren voltunk.Éppen kirakodó vásár volt,ezért megnéztük a bódékat,ahol rengeteg mindent árultak.

Vettünk meleg teát,meg kürtős kalácsot.Bár hideg volt,az emberek mégis vidámnak tűntek.Mindenki önfeledten mászkált,vagy bandákba verődve röhögcséltek valamin.

Mi Ya Ou-val elfoglaltunk egy padot,majd ott elfogyasztottuk a vásárolt ételt és italt.Viszont már elég későre járt az idő,ezért haza kellett indulnunk.

Az úton már én sem feszengtem,hanem csak élveztem a tényt,hogy mellettem van az az ember,aki nélkül én meghalnék.A tudat,hogy velem van megnyugtat,de mégis félek,hogy mi van ha megváltozik rólam emiatt a véleménye.Nem gondolkodtam tovább,mert megérkeztünk.

Az ajtón belépve éreztem a meleg levegőt.Lekaptam magamról kabátom,majd a kanapéra dőltem.

-Elfáradtál?-kérdezte,miközben mosolyogva az említett bútor mellé lépett,majd ráült a karfájára,mert az egész kanapét elfoglaltam,így már neki nem volt helye.

-Eléggé,ugyanis nem minden nap jövök haza éjfélkor egy sétáról-feleltem,majd inkább felkeltem eddigi helyemről,majd a szobám felé mentem,magammal húzva Ya Ou-t.

-Maradsz,ugye?

-Ch,ilyet megkérdezni.Még jó hogy.-közölte velem az egyszerű tényeket.

-Oké,akkor elmegyek tusolni,utána mehetsz te is.Válaszát már nem hallottam,mert már akkor a fürdőben voltam.Miután letusoltam és fogat mostam,felvettem az alvós ruháimat,ami egy lenge hosszú nadrágból és egy topból állt.Visszatértem a ’’birodalmamba”,majd Ya Ou ment fürdeni.Ő is hamar elkészült,de mire belépett,én már az ágyban voltam.

Lassú léptekkel közeledett felém,majd mit sem törődve azzal,hogy mellettem több hely van,rám feküdt.Ajkai azonnal lecsaptak enyéimre,és mohón falták egymást.Közben Ya Ou keze vándorútra indult.Ekkor egy kicsit eltávolodtam tőle,majd rá mosolyogtam.

-Na akkor most jó éjszakát!-mondtam,majd még egy puszit nyomtam arcára.

-Neked is Kicsim!-válaszolta,majd leszállt rólam,és elfoglalta a mellettem lévő üres helyet.

Átölelt,majd azonnal elmerültünk az álmok világában….