15.rész

Sziasztok!

1.Elkészültem a 15.résszel is!Ebben lesz egy kis izgalom.

2.Mostanában nem nagyon kapok visszajelzéseket,így nem tudom,hogy érdemes-e folytatni.Aki olvassa a blogom,az legyen szíves írjon vagy ez alá a rész alá,vagy Facebook-on,hogy tudjam,ki az,akit érdekel.

xxKlauxx

-Miért sírsz?-kérdezte Ya Ou,miközben letérdelt elém,és a könnyeimet törölgette.

-Á,semmi,nagyjuk..

-Aha,add ide a gépet!-’’parancsolt” rám barátom.

-Nem!-vágtam rá azonnal,és próbáltam elrejteni.Ez az akcióm sikertelen volt,mert kivette kezemből,majd felnyitotta a gépem fedelét,és ő is meglátta a cikket…..

Miután végigolvasta,levágta a kanapéra a  laptopot,majd mellém huppant,és megölelt.

-Nem hiszem el,hogy folyton megy a keverés.De nyugodj meg,ne foglalkozz ilyenekkel.Én tudom,hogy ez nem igaz,és ez épp elég.-mondta,majd nyomott egy puszit a homlokomra.

-De ez akkor is sok,én ezt nem bírom..Miért kell egyáltalán ilyenről cikket írni?-kérdeztem barátomtól szipogva.

Nem válaszolt,hanem maga felé fordított,majd őrjítő lassúsággal közelíteni kezdte arcát enyémhez. Már csak pár milliméter volt kettőnk között,majd ezt a távolságot hamar letudta,és érzéki csókcsatákba kezdtünk.Mikor elváltunk egymástól,Ya Ou rögtön terelte a témát.

-Nemsokára itt a koncert ideje..Már csak 2 nap.

-Ú basszus tényleg.El is felejtettem,de jó hogy mondtad.-vidultam fel egy kicsit.-Wí,már annyira várom!-kezdtem el ugrálni örömömben.

Ya Ou mosolyogva nézett,és szerintem megkönnyebbült,hogy túltettem magam az előző pletykán.

-Látom,hogy nagy az örömöd.Úgy viselkedsz,mint egy öt éves.-gúnyolódott,bár láttam arcán,hogy nevetőráncai megrándultak,így tudtam,hogy csak hülyéskedik.

-Nagyon vicces.Miért,én nem örülhetek semminek?-tettettem felháborodást,majd kiöltöttem rá a nyelvem.

-Hát de most nem?A 3 éves unokatesóm csinálta ezt utoljára.

-Jól van Ya Ou!-mondtam,majd kezeimet összekulcsoltam magam előtt,és hátat fordítottam neki.

-Most haragszol?Ne legyél durci.Tudod,hogy nem gondoltam komolyan.-egy pillanatra megijedt,hogy tényleg haragszom rá,de én közben mosolyogtam,csak ő nem látta.

Mivel nem válaszoltam,ezért más megoldáshoz folyamodott.Hajamat előre rakta,majd a vállamat és a nyakamat hintette be apró csókokkal,amitől teljesen kirázott a hideg.

-Még mindig haragszol?-kérdezte 2 puszi közt.

Már nem tudtam tovább tettetni,így megfordultam,és magamhoz húztam,majd csókolni kezdett.Ez a csók nem olyan volt,mint az előző,hanem sokkal tüzesebb.

A kanapéra döntött,Ő pedig ügyelve,nehogy összenyomjon,rám feküdt.és egyik kezével tartotta magát,a másik pedig vándorútra indult.Én sem tétlenkedtem,hanem végigsimítottam hátán,amit Ő apró nyögésekkel díjazott.Ajkaink közben egyszer sem váltak el egymástól.Barátom egy mozdulattal megszabadított a pólómtól,majd én is az övétől.

Lassan végighúztam ujjaim mellkasán,amitől teljesen felpörgettem.Egyre hevesebben falták egymást ajkaink,de mikor szerelmem a nadrágom gombjához ért,megállítottam.

-Ya Ou-még-ne!-kértem meg,de csak szakadozva tudtam beszélni.Szót fogadott,így felkelt,én pedig kifulladva kapkodtam levegő után.

Egy darabig még a kanapén feküdtem,majd megkerestem Ya Ou-t,aki a szobámban tartózkodott,és egy mappával szemezett.Éppen megnézte volna,hogy mi van benne,de én hamarabb cselekedtem.

-Meg ne nézd!-szóltam rá,amitől ő egy kicsit összerezzent,mert nem vett észre.Kikaptam a kezéből a mappát,és jól elsüllyesztettem a szekrényem mélyében.

-Mi van benne?-kérdezte kíváncsian Ya Ou.

-Semmi-próbáltam ezzel az egy szóval meggyőzni,de még én sem hittem el.

-Aha,azért nem nézhetem meg,ugye?

-Nincs benne semmi érdekes,csak pár papír.De lényegtelen,tényleg.

-Oké.Hozol nekem egy kis vizet?-kért barátom.

Bólintva sarkon fordultam,majd a konyhába mentem,ahol megtöltöttem egy poharat a kért itallal,majd bevittem szerelmemnek.Hát igen,nem véletlenül küldött ki.A mappám ki volt nyitva,és a rajzaimat és a dalszövegeimet nézegette.

-Mondtam,hogy ne nézd meg!-mondtam mérgesen,majd a poharat letettem a komódra,és én is nézni kezdtem alkotásaim.

-Ezeket miért rejtegetted előlem?Gyönyörűen rajzolsz,és a zeneszövegek is nagyon jók.-dicsért meg Ya Ou.

-Mert szerintem nem  a legjobbak,és csak hobbiszerűen rajzolok,így nem is fontosak..

-Dehogynem..Ú,nekem ez a kettő tetszik a legjobban!-mondta,majd felemelte a 2 rajzot.Az egyik egy szemet ábrázolt,amiben egy város képe volt látható,a másik pedig hangjegyekből és violinkulcsból álló madár képét ’’vetítette”le.

-Ezeket be kéne küldeni egy versenyre,mert vannak nagyon profi graffitik is,és rajzok egyaránt.

-Úgysem nyerném meg,ezek csak amatőr alkotások,mások sokkal szebbet csinálnak.

-Na jó,ez nem igaz.Ezek is úgy néznek mi,mint a mesterművek,és látszik,hogy sokat dolgoztál rajta.

-Köszönöm,hogy biztatsz…-hálálkodtam.

-Nekem az a célom,ami neked a legjobb.Tudod,hogy sosem akarok neked rosszat,szóval nyugodtan elhiheted.-mondta-majd rám kacsintott.