25.rész

Sziasztok!
Először is hatalmas bocsánatkéréssel fordulok felétek,hogy ilyen sokáig nem volt rész.Bevallom,egész eddig az volt a véleményem,hogy abbahagyom a blogolást,de rengeteg üzenetet kaptam Facebook-on is,és itt  kommentben is érkezett 2,ami rettentően jól esett,és ezért döntöttem úgy,hogy folytatom.
Igazából közbe játszott,hogy rengeteget kellett tanulnom,de tegnap megvolt az utolsó vizsgám is,úgyhogy innentől kezdve-terveim szerint-rendszeresen fog rész jönni,feltéve ha lesz ötletem! :D
Igen,ez volt a másik ok,hogy egyszerűen nem jött az ihlet,de ma leültem,és megírtam a részt.
Remélem a sok kihagyás után is vannak még olvasók.Ha még látogatjátok a blogot,akkor kérlek titeket,hogy pipáljatok,és pár kommentnek is nagyon örülnék.
Ja,a másik! :) A blog szüneteltetése közben megváltozott a design.Remélem,ez is elnyeri a tetszéseteket.
Ui:Mi újság veletek?Ti túl vagytok már a vizsgáitokon(ha voltak)?Aki írt kompetenciát,annak hogy sikerült?Válaszaitokat nyugodtan megírhatjátok ide,vagy írhattok nekem Facebook-on is,valamint aki szeretne beszélgetni,az nyugodtan írjon rám,nem harapok! :)
Na és akkor nem is húzom tovább az időt!Jó olvasást!
xxKlauxx

-Nekem jó-mondta sértetten.

-Ne csináld már..Tudod,hogy szeretlek,de ez nekem egy kicsit még gyors.Főleg így,hogy most jöttünk megint össze.Kérlek értsd meg.

-Jó igazad van,sajnálom.Csak annyira szeretlek,hogy nem tudok uralkodni magamon.

-Pedig muszáj lesz-mondtam.

-Öhm,arra gondoltam,hogy ma meg kéne osztani a fiúkkal,hogy megint együtt vagyunk.Áthívhatnánk őket vacsorára és akkor megkérdezhetnénk,hogy benne vannak-e egy kis kiruccanásban.

**Másnap**

Ma áthívtuk a fiúkat vacsizni,úgyhogy neki is álltunk főzőcskézni.Persze azt még nem tudják,hogy én is itt leszek,hiszen Ya Ou beszélt a srácokkal,és ők úgy tudják,hogy csak hárman lesznek.Sokat gondolkodtam azon,hogy mit készítsek,és végül megtaláltam a megfelelőt.Mézes-mustáros csirkecomb mellett döntöttem.Elővettem a hozzávalókat,majd beraktam a tepsibe,és betoltam a sütőbe.Amíg a hús készült,addig hozzákezdtem a köretnek is.Csináltam franciasalátát,majonézes kukoricát és sült burgonyát is,hogy lehessen válogatni.Amíg én a vacsorával foglalatoskodtam,addig szerelmem kitakarított.Már épp a húst akartam kiszedni a sütőből,amikor Ya Ou mögém lopakodott és hátulról átölelt.Elmosolyodtam,és a szemem sarkából láttam,hogy Ya Ou is mosolyog.Oldalra döntötte a nyakam,a hajam pedig előre húzta és apró puszikkal halmozta el az ott lévő területet.

-Ya Ou,ezt most nem lehet.Így sosem fogunk végezni.-mondtam neki,de bevallom,hogy én sem akartam,hogy abbahagyja.

-Ajj,de mért nem?Még van 1 óra,és azt másképp is el tudjuk tölteni.-Mondta,majd egy perverz mosoly jelent meg az arcán.

Szembe fordultam vele,majd ezt válaszoltam

-Nem tudom,mit forralsz megint a fejedben,de nekem még át kell öltöznöm,és neked is..-Egy puszit nyomtam a szájára,majd kikerültem,és a szobába mentem.Ott elkezdtem valami csinosabb ruha után kutatni.Nem akartam annyira kiöltözni,de nadrágot sem szerettem volna felvenni,hisz mégiscsak egy vacsora.A gardrób kinyitása után azonnal rátaláltam a megfelelő darabra.

A ruha felső része fekete,alsó része vajszínű volt.Ehhez a fülembe egy vajszínű tollas fülbevalót raktam,a körmöm pedig egy hasonló színű körömlakkal festettem ki.Hajam egyenesre fésültem.

Már csak egy kis alapsmink volt hátra,amit a fürdőben terveztem elkészíteni.Kinyitottam a szoba ajtaját,és a nappalin keresztül mentem át a fürdőbe.Illetve mentem volna,ha valami,illetve valaki,nem terelte volna el a figyelmem.Ya Ou a kanapén ült,és hát ő is igazán kitett magáért.Egy szmoking volt rajta.Ő is meglátott engem,és csak mosolygott.Lehuppantam mellé a kanapéra,és csak néztük egymást.

-Te..izé..mikor-kerestem a szavakat,de nem tudtam megszólalni.Olyan jól nézett ki a fekete öltönyében..

-Azt akartad kérdezni,hogy mikor öltöztem át,amikor te fél órán keresztül a szobámban voltál?-segített ki szerelmem.

-Pontosan..-csak ennyit tudtam mondani.

-A vendégszobában vannak az ilyen elegánsabb ruhadarabjaim,így amíg te készülődtél,én is ,csak egy másik szobában.

-Á,értem.. Azért azt megjegyezném,hogy nagyon jól áll neked a szmoking.-súgtam a fülébe,erre ő ajkaiba harapott.

-Én meg megjegyezném,hogy nagyon dögös vagy.Biztos,hogy át kell jönniük a többieknek?-kérdezte,miközben csupasz karomat cirógatta,amitől kirázott a hideg.

-Ya Ou,ezt ne csináld..És igen,muszáj,már tegnap lezsíroztad velük,nem illik visszavonni a meghívást.Meg amúgy is egy rakat kaját csináltam,mit kezdenénk velük?Jöjjenek csak át,ki fogod addig bírni.-mondtam neki,majd lágyan megcsókoltam.Ez neki nem volt elég,mohón falni kezdte ajkaimat és nyelve bejutásért könyörgött,amit egy kis idő után meg is kapott.Miután elváltunk,folytattuk a félbehagyott beszélgetésünket.

-Azt mondod,csak addig bírjam ki,amíg itt vannak?Utána azt csinálok veled,amit akarok?-kérdezte,majd a perverz mosoly megint ott volt az arcán.

-Azért nem mindent..De majd meglátom,mit tehetek érted.-mosolyogtam,és amint ezt kiejtettem a számon,csöngettek.

-Menj,és nyiss ajtót,addig bemegyek a szobába.-mondtam neki,majd beszaladtam a szobába.Hát a sminkelésből nem lett semmi,de nem is baj.

Hallottam,hogy nyílik az ajtó.A fiúk köszöntötték egymást,majd megtárgyalták,hogy kivel mi történt az elmúlt pár napban.Hagytam egy kicsit társalogni őket,majd mikor már úgy gondoltam,hogy itt az én időm,kimentem a konyhába.Az érkezésemre rögtön felkapták a fejüket.

 -Sziasztok srácok!-köszöntöttem őket mosolyogva.

-Szia Gréta-mondták kórusban.-De jó téged látni.És milyen csinos vagy.

-Titeket is nagyon jó újra látni,és köszönöm szépen.-Ezek után a hogylétük felől érdeklődtem,amire mindketten pozitív választ adtak.

Mivel láttuk a srácokon,hogy nem nagyon értik a dolgot,odasétáltam Ya Ou mellé,aki összekulcsolta ujjainkat.

-Azért hívtunk ma át titeket,hogy elmondjuk,újra együtt vagyunk.-jelentette ki szerelmem.

-Végre hogy megjött az eszetek,gratulálok-mondta Sziki,majd egy hatalmas ölelést kaptam tőle.

-Gratulálok tesó,megfogtad az Isten lábát!-viccelődött Bence,amin jót nevettünk,majd tőle is kaptam egy ölelést.

Még egy darabig elbeszélgettünk,majd lassan az asztalhoz ültünk.Gyorsan elmentem a tálakért,amiben az étel van,majd az asztalra tettem őket.

-Hű,de jól néz ki,és az illata is milyen finom-jegyezte meg Bence.-Ki volt a szakács?

-Hát a szakács most kivételesen én voltam,mert Ya Ou-t befogtam takarítani.

-Na akkor gond nem lehet,mert Ya Ou-t ismerve a felét biztos odaégetné,vagy  a cukor helyett sót rakna bele-mondta Sziki.

-Héé,az csak egyszer fordult elő,és az véletlen volt.Ugyan olyan tartóban volt a cukor is,meg a só is.Honnan kellett volna tudnom,hogy melyik a cukor?Én úgy tudtam,hogy csak egy olyan doboz van,amiben a cukor van.Aztán mégse,mert később kiderült,hogy a só is olyanban van.-magyarázkodott Ya Ou.

-Te komolyan összekeverted a sót meg a cukrot?Azt hittem,Sziki csak viccel.-ekkor már mindannyian dőltünk a röhögéstől.-És hogy jöttetek rá,hogy össze lett cserélve a 2 íz?

-Hát az csak később derült ki,amikor Ya Ou megkínált minket a sütijével.-nézett rá Sziki Ya Ou-ra.-Azonnal kiköptük.De egyébként ő sem tudott róla,mert ő is először evett belőle.

-De akkor is.Hát kicsim,gratulálok.-Próbáltam visszatartani a röhögést,de ez nem jött össze,úgyhogy kitört belőlem,de a többiek sem tettek másképp.

-Hát Ya Ou-tól mit vártunk?-kérdezte Bence,de persze csak poénkodva.

-De ne máár..Nem igaz,hogy ti még sosem hibáztatok..-mondta Ya Ou a sértettet játszva.