24.rész

Sziasztok!

Kisebb-nagyobb nehézségek árán,de végül itt vagyok a 24.résszel is.Tudom,hogy sokáig nem hoztam blogot.Ennek több oka is volt.Ezt a hetet arra használtam,hogy rendezzem az életem,mert mostanában elég sok probléma van körülöttem.Na mindegy,nem ez a lényeges,mert erre senki sem kíváncsi.

Arra szeretnélek kérni titeket,hogy aki olvassa a blogom,az legyen szíves pipáljon,vagy kommenteljen,mert felmérést végzek,hogy hányan olvassátok.Ezt azért csinálom,mert ha nincs értelme,akkor nem írom tovább,ugyanis nagyon kevés időm van..Ha viszont van rá igény,akkor nagyon szívesen tovább írom,mert szeretem ezt csinálni,de magamnak fölösleges..Viszont nekem azt is fontos lenne tudnom,hogyan látjátok ti a blogot.Akinek van egy kis ideje,attól azt kérem,hogy írja le,mi tetszik és mi nem,hogy ezen tudjak változtatni.Köszönöm a figyelmet.

Jó olvasását!

xxKlauxx

Amíg elindult a film,addig kimentem pattogatott kukoricát készíteni,és kerestem egy kis üdítőt is,majd visszamentem és helyet foglaltam a kanapén.Mondjuk nem tudta figyelni a jelenetekre,mert barátnőm állandóan trollkodott,meg nem értette a film lényegét.Itt is készült pár” vágjunk hülye fejet selfie”.

-Hallod?Ez a csaj most ki?Hogy került oda?-kérdezősködött,és “én ezt nem értem” fejet vágott.

-Figyelj,és megtudod-mosolyogtam.

Másnap gyomorgörccsel ébredtem.Mondjuk nem is tudtam sokat aludni,mert :

1.Kinga tegnap éjfél után ment haza

2.egész éjjel forgolódtam

Tisztában voltam vele,hogy így is meg úgy is közölnöm kell Ya Ou-val a döntésem,de még nem tudtam,hogyan.Félek,hogy ő már ezt másképp gondolja.Nekem viszont készülődnöm kellett,mert ha ezen töröm magam,akkor soha nem fogok elindulni.Valami ruha után kutattam a szekrényemben.Most valahogy úgy éreztem,nincs semmi vállalható göncöm sem.Végül azonban egy egyszerű,szürke nadrágot,csíkos topot és ehhez illő tornacipőt varázsoltam magamra.Kiegészítőként egy fekete tollas fülbevalót,bajusz nyakláncot és karkötőt használtam.Persze azért egy fekete dzseki is helyet kapott magamon.

Miután mindennel elkészültem,elindultam.Az idő kezdett felmelegedni,és a Nap első sugarai is előbukkantak már,de én ennek most mégsem tulajdonítottam akkora jelentőséget.Nem tudtam figyelni a vidám gyerekekre,akik örültek,hogy végre kezd tavasziasabb idő lenni.

Hiába,nem akartam,mégis hamar elértem úti célomhoz.A megfelelő emeletre érve kissé félénken bekopogtam.Nem tudom,mi van velem.Tegnap sokkal bátrabb voltam,és akkor Ya Ou is azt mondta,hogy még szeret.De lehet,hogy csak vigasztalni akart.Ez hamarosan ki fog derülni,amint megosztom vele a hírt.

Ezek a gondolatok 10 másodperc alatt futottak végig az agyamon,mert utána nyílt az ajtó.Ahogy meglátott,hatalmas mosollyal fogadott,majd a nappaliba invitált.

Leültünk a kanapéra,én pedig tördelni kezdtem az ujjaimat.Nem szokásom,csak ha nagyon ideges vagyok.

-Na jó,hagyd abba.Mi történt?Mondd el,mert így,hogy készülöd eltörni az ujjaidat,semmi értelme.-törte meg a csendet Ya Ou.

-Oké,szóval az van,hogy átgondoltam a helyzetet.Mérlegeltem az egészet.Érveket,és ellenérveket keresve döntöttem.

Láttam Ya Ou arcán,hogy már nagyon kíváncsi,de azért húztam még egy kicsit.

-Szerintem ez így mindenkinek jó és..

-Mi jó?Mondd már,mert teljesen felcsigáztál-vágott a szavamba.Ez volt a célom,úgyhogy mosolyogva folytattam.

-Úgy gondolom,hogy mindenki megérdemel egy második esélyt.Feltéve ha te is így látod még a helyzetet.

Ya Ou arcára hatalmas mosoly ült,majd felkapott és megpörgetett a levegőben.

-Akkor ez azt jelenti,hogy megbocsátasz?

-Azt mondjam?Mert akkor igen.-válaszoltam mosolyogva.

A földre tett,majd derekamat szorosan magához húzta,és megcsókolt.Annyira hiányzott már ez az egész.A csókjai,az érintése.

-Ha tudnád,mióta várok erre..-válaszolta suttogva,miközben homlokát az enyémnek támasztotta.-Ígérem,soha többet nem fogom elszúrni.

-Hát azt ajánlom is,különben velem gyűlik meg a bajod!-emeltem fel mutatóujjam,amin mindketten felnevettünk.

-Mit szólnál hozzá,ha csinálnánk egy közös programot?Mondjuk kimehetnénk Bécsbe pár napra.

-És mi lesz a bandával?Nektek majdnem mindennap próba van.

-Nem fogunk belehalni,ha egyszer vagy kétszer kihagyjuk.Te most fontosabb vagy.

-Azért ez nem így működik.Viszont mi lenne,ha ők is jönnének?Akkor meg lenne oldva az egész.-adtam ötletet.

-De én csak veled akarok lenni-mondta,majd lágyan megcsókolt.A kanapéra döntött,és ott folytatta tovább.Ajkaink csak úgy falták egymást.

-Ya Ou..-nyögtem két csók között.Mintha meg se hallotta volna,folytatta tevékenységét.

-Feng Ya Ou-szóltam erélyesebben.Erre már felült a kanapén,így én is követtem példáját.

Láttam,hogy egy kicsit elszomorodott,így hát magyarázkodni kezdtem.

-Ne haragudj,de ez most nem megy.Egyébként sem fejeztük még be a tervezgetést.Szóval?Jó lesz úgy,ahogy kitaláltam?

-Nekem jó-mondta sértetten.

-Ne csináld már..Tudod,hogy szeretlek,de ez nekem egy kicsit még gyors.Főleg így,hogy most jöttünk megint össze.Kérlek értsd meg.

-Jó igazad van,sajnálom.Csak annyira szeretlek,hogy nem tudok uralkodni magamon.

-Pedig muszáj lesz-mondtam.

-Öhm,arra gondoltam,hogy ma meg kéne osztani a fiúkkal,hogy megint együtt vagyunk.Áthívhatnánk őket vacsorára és akkor megkérdezhetnénk,hogy benne vannak-e egy kis kiruccanásban.