19.rész

Sziasztok!

Ne haragudjatok,hogy ennyit késtem a résszel,de nem igazán volt időm,meg nem is voltam itthon.Viszont most azon vagyok,hogy bepótoljam a kimaradásaimat.

Egyébként hogy telt a karácsonyotok?Remélem,hogy mindenki degeszre ette magát.Én azt tettem,úgyhogy lassan újrakezdem a fogyókúrát.na de ilyen a karácsony...Az mindig plusz kilókat hoz,de ne is törődjetek vele.

Nálatok esik már a hó?Itt már 2 napja! :)

Jó olvasást!

xxKlauxx

-Szia Szerelmem.Én nagyon jól aludtam,kb.akkor sem ébredtem volna fel,ha mellettem ágyút robbantanak.-nevettem.-A koncert pedig nagyon jó volt,lett képem meg aláírásom,aztán beszélgettünk velük,meg minden.DE majd otthon elmesélem.-mondtam egy szuszra.

-Hú,akkor gondolom jól érzed magad.De nekem már nagyon hiányzol.

-Igen,nagyon jó itt lenni.Te is nagyon-nagyon hiányzol.Alig várom,hogy újra lássalak.

Miután letettem a telefont,újra lementem,de ezúttal a portára,és ott vártam barátnőmet,hogy el tudjunk már indulni.

-Végre hogy itt vagy.Azt hittem,hogy már nem is akarsz jönni.-szidtam le,ugyanis a megbeszélt időpont után negyed órával érkezett csak.Addig elmentem a büfébe és vettem 2 kólát.

-Bocsi,le ne harapd a fejem.Történt valami?Olyan fura vagy.

-Nem semmi,én kérek bocsánatot..Csak sokat kellett rád várni.DE nem gond.Amúgy tessék,vettem neked kólát.-mondtam,majd átnyújtottam a palackot.

-Na,mert te aztán mindig elkészülsz időben,mi?-kacsintott.-Ú,köszi az innivalót.

Kimentünk a hotelből a zord,decemberi hidegbe.Még jó,hogy vettem fel egy meleg kabátot és alá egy pulcsit.

-Hallod,nagyon hideg van.-panaszkodott barátnőm.-Nem megyünk vissza a szállásra?

-Azt nem csodálom,ha nincs meleged.Felöltözhettél volna egy kicsit bundásabb cuccokba is.-Na igen,Kinga olyan,hogy ő inkább megfagy,de semmi sportosat,vagy kényelmeset nem hajlandó felvenni.Elmondása szerint ami meleg,vagy nem fáj(itt a körömcipőre gondolok)az nem csinos.

-Naa,hagyjál már.-lökött meg,de közben mosolygott.-Tudod,hogy milyen vagyok.

-Igen.tudom.De van egy ötletem.nem megyünk vissza,viszont hogy ne fázz meg,elmegyünk egy kávézóba.Így oké?De utána,ha felmelegedtél,tovább indulunk.-alkudoztam.

-Rendben van.-egyezett bele.

Kerestünk egy kávézót,majd leültünk egy asztalhoz.Megnéztük a kínálatot,de annyi fajta kávé,meg kapucsínó volt,hogy nem tudtam választani.

-Te mit iszol?-kérdeztem barátnőmet,hátha ad valami jó tippet.

-Gőzöm sincs,mindegyik olyan jól hangzik.

Jó,lehet hogy ez gyerekes,de kiszámoltam,mert nem tudtam dönteni a karamellás,és a mandulás kávé között.Végül az utóbbi győzött.

-Megvan,enyém a mandulás!-stoppoltam le rögtön.

-Oké,én pedig csokis kávét kérek.-Csak bólintottam,majd elmentem leadni a rendelést.

Pár perc múlva már ki is hozták a kért italokat.

Miközben a barna folyadékot kortyolgattuk,beszélgetni kezdtünk.

-És hogy van Ya Ou?Jól megvagytok?-faggatott Kinga.

-Teljes mértékben.Annyira megértő,és annyira szeretem.-áradoztam hasonló gondolatokkal.-És neked hogy alakul a kapcsolatod Szikivel?

-Hát ugye láttad,hogy a múltkor elég jól megvoltunk,de ennyi.Azóta nem hívott,nem írt…Mintha elnyelte volna a föld-szomorodott el.

-Ha hazaértünk,beszélek majd vele.Megkérdezem,hogy mit akar tőled,mert nem fogom hagyni,hogy játsszon veled!

-Nem muszáj,majd elmegyek megint egy próbára,és utána megbeszélem vele a dolgokat.

-Ahogy gondolod-válaszoltam.

A csevegésünket telefonom csörgése zavarta meg.A kijelzőn anyu neve villogott.

-Bocsi,anya hív,muszáj felvennem-magyarázkodtam barátnőmnek.Megértően bólintott,majd a székről felálltam és arrébb sétáltam.

-Szia anyu-köszöntem.

-Szia  kislányom.Hogy vagy?Régen hallottam felőled.Hogy van Ya Ou?Mikor ismerhetem meg?-ilyen,és ehhez hasonló kérdésekkel halmozott el,és azt sem tudtam,hogy melyikre válaszoljak,így hát szép sorjában az összesre reagáltam.

-Szóval először is,köszönöm én jól vagyok.És te?Másodszor pedig épp Angliában töltök pár napot Kingával,mert koncerten voltunk.És mielőtt kérdeznéd nem,Ya Ou nem jött velünk,mert próbájuk van,meg ez volt az ajándékom.Harmadszorra,Ya  Ou jól van,épp reggel beszéltem vele.És végül negyedszer,nem tudom,hogy mikor megyünk majd át.Terveztük már,de vagy én nem érek rá,vagy Ya Ou,de ha hazamentem,akkor megbeszélem vele.-daráltam le egy szuszra a mondandómat.

-Én is megvagyok.Örülök,hogy végre sikerült elszakadnod a suliból,ha csak egy kis időre is,és kihasználod a lehetőséget,hogy elmenj Kingával kikapcsolódni.Jól tettétek.Mikor indultok vissza?

-Hát holnap kora reggel megy a gépünk.na de én most leteszem,mert közben itt ülünk egy kávézóban,és beszélgetünk.Szia,puszi.

-Vigyázzatok magatokra,és hívj,ha haza értél.Szia,puszi.

Miután lerendeztem a csevegésünket,visszaültem az asztalhoz.

-Jó sok megbeszélni valótok volt anyuddal.-képedt el barátnőm.

-Hát igen,csak úgy záporozta a kérdéseit.De azért örülök,hogy felhívott és tudtam vele pár szót váltani.-ecseteltem.-Hú,de lassan indulni kéne.

-Muszáj?Olyan jó itt.Majd sétálunk délután.Légysziii-erre a kérésre sajnos nem mondhattam nemet,így maradtunk még egy picit.

-Rendben,de nem sokáig.Viszont én akkor most kimegyek a mosdóba.-Felálltam az asztaltól,de amint felkeltem,nekiütköztem valakibe.Ez a valaki pedig Brad volt.Amint észrevette,hogy én voltam,aki nekiment,hatalmas mosolyra húzta a száját.

-Szia Brad-köszöntem neki.

-Szia Gréta!Ezt a meglepetést.Örülök,hogy összefutottunk.Mizu?

-Öö,én is örülök.Semmi különös,épp megfagytunk….