31.rész

Sziasztok!
Megérkeztem a következő résszel is,ami remélem,hogy elnyeri majd  a tetszéseteket.
Ha elolvastad pipálj,írj kommentet,vagy ha megtetszett a blog,akkor iratkozz fel bátran.
Amúgy hogy vagytok?Itt rettentő nagy hőség van,ebből kifolyólag nem lehet kimenni az udvarra,így hát az ágyon vergődöm már napok óta,ami nektek jó hír,mert van időm részeket írni! :)
Jó olvasást! :)
Klau

Már nagyon hiányzott ez az egész.Ez a nap valami csodálatos volt.Igaz,egy kis félreértéssel kezdődött,de amilyen nehezen indult,olyan csodálatos lett a vége.Utam közben úgy vigyorogtam,mint a tejbe tök.

Hamarosan a háztömbömhöz értem.Felcaplattam a 2.emeletre,és a megfelelő ajtó előtt a kulcsom kezdtem el keresni.Rövid idő után elő is került,és nemsokára már a bejárati ajtó mögött tudtam magam.

A nap további része nagyon lassan telt el,teljesen a holnapra voltam összpontosítva.

Reggel csak úgy kipattantak a szemeim.Szinte felugrottam az ágyból,és gyorsan az éjjeliszekrényemen lévő vekkerre pillantotta,ami  6:39-et mutatott.Teljesen lázba voltam,nagyon vártam már barátom érkezését.Az első dolgom az volt,hogy kiválasztottam a mai ruhámat.Egy fekete rövidnadrágot húztam magamra egy szürke „Dance”feliratú pólóval,majd a fürdőbe mentem,ahol a szokásos reggeli rutinomat hajtottam végre.Miután végeztem,a konyhába mentem,ahol előkészítettem a reggelit.Nem igazán vittem túlzásba,csak egy kis müzlit ettem tejjel,majd elmosogattam.

Szerelmemre a kanapén ülve vártam.Minden egyes percben az órára pillantottam,de az idő mintha csigalassúsággal telne csak.Egyszer azonban csengettek.Azonnal az ajtóhoz siettem,és kitártam azt.

-Jó reggelt-köszöntöttem,miközben a nyakába ugrottam.-Azt hittem már sosem jössz.

-Neked is Kicsim-üdvözölt ő is.-Életem,még csak fél 8 van.-közölte.

Nem válaszoltam,ő pedig letett,és azonnal ajkaimnak esett.Mielőtt teljesen egymásba feledkeztünk volna,leállítottam.

-Mi lenne,ha mondjuk ezt bent folytatnánk,és nem az ajtóban állva?-kérdeztem,mire Ya Ou-n egy perverz mosolyt véltem felfedezni,majd szerelmem kezénél fogva a lakásomba húztam és becsuktam magam mögött az ajtót.

A nappaliba érve barátom magához húzott,és hosszú pillanatokig csak nézett,miközben volt köztünk kb.5 centi.Egyszerűen nem bírtam tovább,én tudtam le ezt a kis távolságot.Csókunkba belemosolyogtam,amire egy kis időre elváltunk egymástól,majd folytattuk ott,ahol abbahagytuk.Ya Ou nyelve bejutásért könyörgött,amit egy kis időn belül megadtam neki.

Enyelgésünk után kifulladva a kanapéra dőltem.

-Mi van?-kérdeztem Ya Ou-tól,aki előző cselekedetemre elkezdett röhögni.

-Semmi,csak ha már most kifáradsz,akkor mi lesz AKKOR?-emelte ki az utolsó szót,de még mindig nevetett.

-Ya Ou-szóltam rá.

-Jó,jó bocsi.-kért elnézést,majd felhúzott eddigi helyemről.

-Mi a terved mára?-kérdeztem szerelmemtől.

-Hát először is szeretném ezt odaadni..-nyújtott át egy borítékot.Volt egy olyan sejtésem,hogy ez a boríték,meg az,amit Bence adott Ya Ou-nak,megegyeznek.

Szerelmemre néztem,majd kinyitottam.A borítékban egy 2 főre szóló 1 hetes horvátországi utazás volt.Amint megláttam,újra Ya Ou nyakába ugrottam.

-Úristeen..Köszönöm.-ennyit tudtam csak mondani.

-Nincs mit.Készülj,mert 2 nap múlva már a repülőn fogunk ülni-jelentette ki,majd megpörgetett a levegőben.Miután szilárd talajra kerültem,egy apró csókot nyomtam szájára.

-Remélem,hogy ez az út mindent helyre fog hozni kettőnk között-mondta,miközben két keze közé fogta arcomat.

-Ya Ou-kerestem a szavakat.

-Css.-helyezte mutatóujját a számra.-Ne mondj semmit.

-Istenem..annyira szeretlek-közöltem vele,majd egy apró csókot nyomtam szájára.

-Én is téged.Kimondhatatlanul…-vallotta be.

Andalgásunknak újra én vetettem véget.

-Mi lenne,ha ma elmennénk strandolni?-vetettem fel az ötletet.

-Én benne vagyok.De most csak mi ketten megyünk,ugye?

-Még jó-válaszoltam röviden.-Akkor én átveszem gyorsan a fürdőruhám,utána pedig átmegyünk hozzád,hogy te is át tudj öltözni.-osztottam meg tervemet,majd a szobámba mentem,ahol kiválasztottam a megfelelő darabot,majd felvettem.Na igen ám,de a bikinifelsőmet az Istenért sem sikerült magamnak bekötni,így hát egyik kezemet hátra téve két ujjam közé fogtam a kötőjét.

-Ya Ou!-kiabáltam ki barátomnak.

-Igen?-jött a válasz.

-Be tudsz jönni egy kicsit segíteni?

Választ már nem kaptam,csak az ajtónyitódást hallottam.Mivel pont az ajtóval háttal álltam,ezért csak hangokat hallottam.

Szerelmem egy szó nélkül bekötötte a madzagot,majd vállam apró puszikkal lepte el.

-Ya Ou..így nem érünk oda-állítottam le-már megint-.

-Kezdem azt érezni,hogy..-kezdte,de félbe szakítottam.

-Ne..Azt ne merd mondani,hogy nem szeretlek,mert ez nem igaz,csak egyszerűen most hagyjuk,jó?-néztem rá boci szemekkel.Azt hiszem rátapintottam a lényegre,mert ő csak lehajtotta a fejét.

-Bocsi-ennyit mondott,majd a nappali felé indult.

-Ugye most nem haragszol?-kérdeztem válaszától tartva.

-Nem,dehogy,csak hagylak készülődni-mondta,majd kilépett a szobámból.

Gyorsan felvettem egy ujjatlan felsőt egy rövidnadrággal,majd Ya Ou keresésére indultam,akit a hűtőben kutakodva találtam meg.

-Éhes vagy?-kérdeztem.

-Aha,egy kicsit.De csak gyorsan megeszem ezt a rántott húst-közölte.

-Rendben,addig én összerakom a cuccokat.-adtam ki az információt.

Előkerestem a papucsomat,meg két törülközőt,és a táskába pakoltam.Mire mindent összepakoltam,addigra barátom is végzett.

-Indulhatunk?-kérdezte Ya Ou.Én csak bólintottam,majd a lépcsőházba léptünk.Gondosan bezártam magunk mögött az ajtót,majd a kulcsokat a táska mélyére rejtettem.Mikor kiértünk a szabadba,Ya Ou összekulcsolta ujjainkat,és úgy tettük meg a hozzá vezető utunkat.Sétálás közben nemigen beszélgettünk,csak élveztük egymás közelségét.Mikor megérkeztünk szerelmemhez,gyorsan átöltözött,majd kezembe nyomta a papucsát,amit beraktam a táskába.

Nála is végeztünk,úgyhogy Ya Ou előkereste a kocsikulcsát,majd kulcsra zárta az ajtaját.Lerobogtunk a lépcsőkön,majd a parkolóban beszálltunk a fekete autóba.

Szerelmem beindította a motort,majd elindult.Én addig benyomtam a rádiót,és keresni kezdtem a csatornák között.Az egyik csatornán épp Ellie Goulding-Outside című dala szólt,amit-mellesleg-imádok,ezért énekelni kezdtem.A dal után Ya Ou alig tudott megszólalni.

-Hű,de szép hangod van-ámuldozott barátom.Bókjára elmosolyodtam.-Nem gondolkodtál még azon,hogy egy tehetségkutatóval megpróbálkozz?

-Már nagyon sokan mondták,hogy próbálkozzak,de nekem igazából semmi kedvem,aminek több oka is van.Az első az az,hogy rendkívül lámpalázas vagyok,a második pedig az,hogy én nem vágyom a hírnévre.

-Pedig roppant jó adottságod van hozzá.A lámpaláz pedig leküzdhető,tapasztalat-kacsintott..-Viszont a második okon nem tudok segíteni.Amúgy foglalkoztál valaha komolyabban a zenével?-érdeklődött.

-Azon kívül,hogy általánosban harmadikas koromtól kezdve kórusba jártam középsuli tizenkettedikig,nem nagyon.Összefoglalva általánosban 6,gimiben 5 éven keresztül voltam a kórus aktív tagja,tehát mindent összevetve 11 éven át a délután programjaim közé tartozott az éneklés.De így magamtól nem igazán foglalkoztam vele,csak hobbiszinten énekelgetek otthon,ha senki nem hallja.-meséltem.

-Az szép-esett le az álla.Az énektudásom tárgyalásával el is ment az idő,és már csak azt vettem észre,hogy bekanyarodtunk a már ismert strand parkolójába.Kiszálltunk a kocsiból,majd a cuccainkkal együtt a pénztárhoz mentünk,ahol megvettük a jegyeket,majd egy szimpatikus helyen „tábort vertünk”.