32.rész

Sziasztok!
Kis késéssel bár,de megérkeztem a következő résszel.Ne haragudjatok,nem lett valami hosszú,de nem igazán van időm blogot írni.Őszintén szólva nem tudom,hogy mikor lesz új rész,vagy hogy lesz-e egyáltalán,mert semmi visszajelzést nem kapok,és úgy gondolom,hogy teljesen fölöslegesen írom.Ha olvasod a blogot,akkor légyszi kommentelj,vagy az is jó,ha pipálsz,csak kérlek hagyj magad után valami nyomot.
Klau

Az énektudásom tárgyalásával el is ment az idő,és már csak azt vettem észre,hogy bekanyarodtunk a már ismert strand parkolójába.Kiszálltunk a kocsiból,majd a cuccainkkal együtt a pénztárhoz mentünk,ahol megvettük a jegyeket,majd egy szimpatikus helyen „tábort vertünk”.

-Megyünk fürdeni?-tette fel a kérdést barátom,miután lepakoltunk.

-Persze-egyeztem bele,majd az élménymedencébe mentünk

Nem volt túl izgalmas,így elég hamar meguntam.

-Nem jössz inkább csúszdázni?-invitáltam.

-De,mehetünk-adta be a derekát.

Rengeteg csúszda volt,alig tudtunk választani.Végül egy elég meredek csőcsúszdát szemeltünk ki.

-ÚÚÚÚ,hadd menjek én először-néztem rá boci szemekkel.

-Hú,de bátor vagy-mosolygott,majd a hajamba puszilt.-Na menj-mondta nevetve.

Fogtam magam,és lecsúsztam.Hát elég izgi volt.Az egész csúszdában nem láttam semmit,mert full sötét volt,és csak azt vettem észre,hogy a vízbe pottyanok.A lépcsőhöz mentem,és ott vártam barátomat,akit hamarosan megpillantottam.

-Ez rohadt jó-mondta,miközben a haját hátra tűrte,mert ahogy a vízbe került,az egész a szemébe lógott.-Megyünk még egyszer?

-Nekem is tetszett,de szerintem nekem ez elég volt,ha szeretnél,akkor te mehetsz még,én itt megvárlak.

-Oké,én még egyszer lecsúszok,aztán jövök-közölte,majd egy csókot lehelt ajkaimra,és sietősen a csúszdához ment.Én addig kiültem a lépcsőre,és onnan figyeltem,hogy csúsznak a többiek.Gondolom elég sokan voltak előtte,mert már vagy 5 perce várom,hogy mikor érkezik,de eddig még nem láttam őt.Még csúszott pár idegen,de végül Ya Ou is megérkezett.Feljött a víz tetejére,de nem mozdult.

-Ya Ou gyere már-mondtam neki,aki csak a vízen lebegett.

-Hallod ez rohadtul nem vicces,gyere már ki.

Mikor azonban már az ötödik felszólításra sem reagált,kezdtem megijedni.Berohantam a vízbe,már amennyire tudtam,és megfordítottam,hogy lássam az arcát.

-Ya Ou,Ya Ou-szólítgattam,de semmit nem csinált.Akkor láttam csak,hogy vérzik a feje.

-Segítség-kiabáltam az úszómesternek,miközben egy könnycsepp gördült le arcomról.Az említett személy azonnal a vízbe gázolt,és a szárazföldre húzta.

-Mi történt?-kérdeztem sírva,miközben a strandoló emberek nagy része minket nézett.Ha más szituációban lennénk,akkor megmondtam volna nekik a magamét,de most nem érdekelt a kíváncsi tekintetük,csak szerelmemre koncentráltam.

-Valószínűleg rosszul csúszott,beverte a fejét és elvesztette az eszméletét.-mondta az úszómester,miközben próbálta ellátni Ya Ou-t.-Ki kell hívnom a mentőket,mert elég nagy ütést érhetett a feje,és ezt orvosnak is látni kell-közölte,majd a telefonjáért nyúlt,és sürgősen hívott egy mentőautót.Amíg a segítség megérkezett,gyorsan átöltöztem,hogy majd be tudjak vele menni a kórházba.Hajat szárítani nem volt időm,ezért a hátamon átázott a ruha,de nem érdekelt.Visszasiettem szerelmemhez,akit éppen akkor tettek rá a hordágyra.

-Nagyon súlyos?-érdeklődtem a mentősöktől könnyeimet nyelve.

-Hölgyem,nyugodjon meg,minden rendben lesz-mondta egy fiatal srác.

-Bemehetek vele?

-Természetesen-adott választ,majd beültem az autóba Ya Ou mellé.Amint megláttam,újra rám tört a sírógörcs.Olyan rossz volt így látni.Feje be volt kötve,és lélegeztetőgépre volt kapcsolva.Megfogtam a kezét,és egész úton szorongattam.

A kórházhoz érve azonnal betolták egy szobába,ahova én is automatikusan be akartam menni,de egy orvos megállított.

-Hölgyem,ide nem jöhet be.Kivizsgálom a beteget,és mindent el fogok mondani,de kérem,legyen türelemmel.

Én csak bólintottam,és az első székre amit találtam,lehuppantam,és összegörnyedve itattam az egereket.Már vagy fél órája volt bent nála a doki,de még semmi hírt nem kaptam.Ekkor jutott eszembe,hogy a fiúknak nem is szóltam.A táskámban kikerestem a telefonom,és tárcsáztam Bence számát.Pár csörgés után fel is vette a készüléket.

-Szia Gréti-üdvözölt.-Mi a helyzet?-kérdezte jókedvűen.

-Ya Ou-kezdtem,de itt elcsuklott a hangom.

-Jézusom Grét,mi történt?Mi van Ya Ou-val?

-Kórházban van-mondtam hüppögve.

-Hogy mi?Azonnal indulok.

-Várj,megtennéd,hogy szólsz Szikinek?

-Persze.Te meg addig tarts ki és kérlek,nyugodj meg,hamarosan megyünk.-nyugtatott,majd bontottam a vonalat.Lementem a büfébe egy jó erős kávéért,majd szürcsölgetni kezdtem.Egyszer csak Sziki hangjára lettem figyelmes,majd megpillantottam őket a folyósó végén.Nemsokára ők is észre vettek,és azonnal odasiettek hozzám.

-Mi történt?-kérdezte elsőnek Sziki.

-Hát elmentünk strandra,és felvetettem az ötletet,hogy menjünk csúszdázni.Először nem volt semmi probléma,aztán mondta Ya Ou,hogy ő megy még egyet,mikor azonban leért,nem mozdult meg.Először azt hittem,hogy csak szívat,majd mikor már egy csomó felszólításra sem kelt fel,akkor kezdtem megijedni.Közelebb mentem s akkor láttam,hogy vérzik a feje.Szóltam az úszómesternek,hogy segítsen,ő pedig kihívta a mentőket…És most itt vagyunk-daráltam le az egészet,miközben a könnyeim sehogy sem akartak kifogyni.

-Hallod Gréti,nyugi.Már remegsz az idegességtől.Minden rendben lesz.Ya Ou erős legény.-nyugtatott Benny ,miközben jó szorosan magához ölelt.

Rövidesen nyílt a vizsgálószoba ajtaja,majd kilépett a doki.

-Jól van?-támadtam le azonnal.

-Az erős ütés következtében a betegnek részleges amnéziája van.Előfordulhat,hogy néhány személyre vagy eseményekre nem emlékszik,ami teljesen normális ebben a helyzetben.Az emlékezetkiesése lehet hogy csak pár napig,vagy hétig tart,de az sem kizárt,hogy hónapok,vagy akár egy év is kelleni fog,mire mindent újra fel tud idézni.A sérülése nem komoly,tehát azzal nem lesz gond.

-Köszönjük szépen.Be lehet hozzá menni?-kérdezte Sziki,míg én még mindig az orvos szavait emésztettem.Amnéziás.Nem emlékszik pár dologra.

-Hát most még az altató hatása alatt van,de hamarosan visszajövök,megnézem,és utána bemehetnek.-közölte az infókat.-Maga meg nyugodjon már meg,a barátja  jól van.Ne stresszelje túl magát,mert nem szeretném,ha Ön is itt kötne ki-nyugtatott,majd egy bátorító mosolyt küldött felém.