36.rész

Sziasztok!
Úgy alakult,hogy sulikezdés előtt még egy részt tudtam hozni,ugyanis volt időm írni.Igazából ez valami előleg féleség is lenne,ugyanis-számításaim szerint-másfél hétig biztosan nem tudok fejezetet hozni,azután meg majd meglátom,hogy lesz időm és energiám rá.Próbálom majd nem annyira elhúzni a részek érkezését,de nem tudom,hogy mi lesz a gimiben,úgyhogy előre inkább nem is ígérek semmit.Ez a rész elég hosszúra sikeredett,és remélem,hogy meg lesztek vele elégedve.
Ha elolvastad komizz,pipálj,vagy akár fel is iratkozhatsz,csak annyit kérek,hogy valami nyomot hagyj magad után,mert szeretnék egy felmérést végezni,hogy hányan olvassátok a blogot.Most az egyszer kérném,hogy ha véleményt írsz,akkor kérlek,hogy MOST kizárólag a blog felületére írd,mert így nekem is könnyebb.Köszönöm :)
Ui-Élvezzétek ki a nyár utolsó napjait,ugyanis hosszú év elé nézünk megint csak.
Jó olvasást!
xxKlauxx

Bence meg Sziki még ott veszekedtek mellettem,de az egész monológból nem értettem semmit.Benu szavai csengtek a fülemben.Ő a barátnőd…És igen,ekkor minden kitisztult a fejemben,és az utolsó apró részletre is emlékeztem.

Kiszaladtam a próbateremből,és Gréta lakása felé vettem az irányt.Nem hiszem el,hogy lehettem ekkora balek?A legfontosabb embernek okoztam fájdalmat.

Körülbelül 7 prec alatt megérkeztem,és a megfelelő ajtónál becsengettem.Az ajtó elég hamar kinyílt.

-Ya Ou-lepődött meg a lány.-Hát te?

***Szatmáry Gréta szemszöge ***

Ma korán keltem,mert feltétlenül be kellett vásárolnom.Rácsörögtem Alexre,hogy lenne-e kedve velem eljönni,amire természetesen igennel felelt.Szinte mindennap beszélünk telefonon,amióta ez a dolog történt Ya Ou és köztem.Rá mindig számíthattam,és ez most sem volt másképp.

Úgy beszéltük meg,hogy feljön értem,és innen majd együtt megyünk.Amikor megérkezett,elindultunk.

A boltba beérve nézelődni kezdtünk,és a szükséges dolgokat a kosárba pakoltuk.Mikor néhány szem almát tettem a kosárba,megláttam Ya Ou-t,amitől azonnal jobb kedvem lett.Kicsit beszélgettünk,aztán megjelent mellettem Alex,aki nem túl barátságosan beszélt Ya Ou-val,ráadásul amikor be akartam mutatni neki a legjobb barátomat,akit -mellesleg már ismert,de az amnéziája miatt őrá sem emlékezett-akkor a szavamba vágva azt felelte,hogy a barátom,ami elég kétértelmű válasz,és nem tudom,hogy ezt miért csinálta.Mivel jobbnak láttam ezt a beszélgetést hanyagolni,így gyorsan elköszöntem tőle,majd Alexet magam után húzva elmentünk.

-Ez most mire volt jó?-kértem számon,amikor hallótávolságon kívül került szerelmem.

-Mi?-kérdezett vissza úgy,mint aki nem tud semmiről.

-Ne játszd meg magad,nem áll jól-szidtam össze.-Miért kellett azt mondanod,hogy a barátom vagy?

-Mert az is vagyok-vágott vissza.

-Igen,az vagy,de nem úgy,ahogy ő gondolja.Ezzel a válasszal épp azt érted el,hogy azt higgye,együtt vagyunk.Köszönöm szépen-mondtam gúnyosan.

-Kit érdekel,hogy mit hisz?Gréti,aki valóban szeret téged,az sosem feled el,bármi is van.Egyáltalán nem érdemel meg téged.Csak nézz magadra.Hányszor kapartalak össze a földről miatta?Ez már legalább a harmadik alkalom.Mikor látod be,hogy állandóan csalódást okoz?

-Na jó,tudom,hogy csak jót akarsz,de ne így.Ha ócsárolod,szerinted attól jobb lesz?Nem fog megváltozni a véleményem.Ő életem szerelme,és ha te ezt nem tudod elfogadni,akkor kár folytatni ezt a barátságot-buktak ki belőlem a szavak.

-Így gondolod?Hát jó,akkor nekem nincs itt semmi keresnivalóm.Ha magadba szálltál és megjött az eszed,keress meg.Tudod,hol találsz-mondta,majd elviharzott.

Nagyot sóhajtottam,majd a pénztárhoz mentem,ahol gyorsan kifizettem a dolgokat,és hazasiettem.Otthon kipakoltam a vásárolt élelmiszereket,majd mikor végeztem,elterültem a kanapén.

Gőzöm sincs,hogy mi baja van Alexnek.Az utóbbi időben teljesen másképp viselkedett a szokottnál.Nem tudom,mennyit agyalhattam,de gondolatmenetemből a csengő éles hangja zökkentett ki.Lassan az ajtóhoz botorkáltam,majd kitártam azt,ami mögött nagy meglepetésemre Ya Ou állt.

-Ya Ou…Hát te?-kérdeztem.

Ezután olyan gyorsan történt minden,hogy szinte fel sem tudtam fogni a dolgokat.Akkor eszméltem csak fel,amikor szerelmem szorosan magához húzott,és olyan vadul csókolt meg,mint még soha.Tette váratlanul ért,ezért amint elváltunk,levegőért kapkodtam.

-Ne haragudj rám kérlek-mondta szerelmem bűnbánóan,majd erősen megölelt.

-E…Emlékszel rám?-kérdeztem hatalmas mosollyal.

-Már igen,hála Bencének,aki leordibálta a fejem.

-Úgy szeretlek-mondtam könnyeimmel küszködve.

Fejem a vállába fúrtam,és belélegeztem-a már oly régen érzett- illatát.

-Nem tudom,hogy lehettem ekkora idióta.

-Nem te tehetsz róla.Így alakult,de most végre minden rendbe jött,és csak ez a lényeg.

-De akkor is.Ha nincs ez az egész-kezdett magyarázkodni,de azonnal félbe szakítottam.

-Ya Ou,kérlek ne okold magad a történtek miatt.Látom rajtad,hogy bűntudatod van-mondtam,majd közelebb hajoltam hozzá,és gyengéden megcsókoltam.

Szerelmem derekamnál fogva még jobban magához húzott,és mohón falni kezdte ajkaimat.Nyelve vad táncot lejtett az enyémmel.

-Szeretlek-bújtam hozzá,miután elváltunk egymástól.

-Én téged még jobban-közölte,és csókot lehelt ajkamra.-Várj csak,van még egy kis elintézni valóm-mondta,majd félre vonult,és telefonálni kezdett.Nem sokat értettem az egész beszélgetésből,de Ya Ou úgyis elmondja majd.Persze csak ha akarja.

-Na-csapta össze a tenyerét-holnap utazunk Siófokra-közölte boldogan.

-Mi?Már holnap?De a?És a?-dadogtam össze-vissza.

-Igen,holnap.Már rég ott lehetnénk,ha nincs ez-szomorodott el.

-Ah-sóhajtottam-Ya Ou,nézz a szemembe-parancsoltam rá.Nem tudom,hogy magyarázzam el neki,hogy megértse,nem ő felel a történtekért.-Ami történt,megtörtént.Nem mondom,tényleg nehéz volt ez a 2 hét nélküled,de megoldódott.Baleset volt,és ezt nem tudtad volna megakadályozni.Én emiatt egyáltalán nem haragszom rád.Mikor fogod ezt végre megérteni?-enyhültem meg a végére,ugyanis az elején kicsit indulatos voltam.

-Köszönöm-válaszolta,majd megcsókolt.

-Ya Ou-toltam el magamtól,amikor barátom a pólómat próbálta rólam lehámozni.

-Bocsi,elragadott az indulat.A közeledben szinte megőrülök.Egyszerűen nem tudok uralkodni magamon,már annyira vágyom rád-nézett mélyen szemeimben.Sötétbarna,szinte fekete íriszei csak úgy csillogtak.

-Majd holnap-kacsintottam.

-Szavadon foglak Édesem-mondta Szerelmem egy perverz mosoly kíséretében.

-De egyébként ez a holnap még mindig nem tiszta.Most a bandával kéne foglalkoznod,hisz rengeteg koncertet kellett lemondani,ráadásul hamarosan újra koncerteztek,és még nem is próbáltatok.A végén a srácok megharagszanak rám,amiért minden időd velem töltöd.Miattam ne hanyagold a csapatot,de tényleg.Én tudok várni-mosolyogtam.

-Most aki számomra a legfontosabb,az Te vagy-fogta kezei közé arcom.Te vagy az első helyen,és utána jöhet a banda.Senki.Érted?Senki nem olyan kulcsfontosságú,mint Te.

Szavai hihetetlenül jól estek.Soha,senki nem mondott nekem még ilyen szépeket.És igen,bátran kijelenthetem,hogy boldog vagyok,amit részben a drága barátnőmnek is köszönhetek,aki ha nem rángat el az első koncertjére,akkor valószínűleg soha nem ismertem volna meg ezt a csodálatos embert,akit most magam mellett tudhatok.Számtalan dolgot köszönhetek Ya Ou-nak is,akivel már 3 hónapja vagyok együtt.Persze volt köztünk jó pár összezörrenés,de szerencsére mindent meg tudtunk beszélni.Volt egy olyan pont az életem azon szakaszában,amikor Szerelmemmel majdnem teljes 2 hétig nem beszéltem a hülyesége miatt,és ugyanez volt a balesete után is.Akkor úgy éreztem,hogy mindennek vége,itt már nincs mit menteni.Semmi életkedvem nem volt,most pedig újra együtt vagyunk,és minden rendben van kettőnkkel.Ya Ou rengetegszer mutatta ki,hogy valóban fontos vagyok Neki,én pedig teljes mértékben megbízom benne.

-Szerelmem,imádlak-mondtam boldogan.

-Hát még én Téged-válaszolta.-Na,már későre jár,úgyhogy én haza megyek,és reggel fél 6-ra itt leszek érted,addigra pakolj mindent össze.

-Először is.Már fél 6-ra?Az nagyon korán van.Másodszor pedig:Miért nem alszol itt?-kérdeztem boci szemekkel nézve rá.

-Első kérdésedre felelve igen,mert nem fogunk odaérni.És sajnos Kincsem most nem tudok itt aludni,egyrészről mert még nekem is be kell rakodnom a bőröndömbe,másrészről pedig szerintem te is tisztában vagy azzal,hogy abból nem lenne alvás-vigyorgott perverzen.

-Ya Ou-bokszoltam a vállába.

-Na szia Életem,holnap találkozunk-búcsúzott el tőlem,majd egy utolsó csókot nyomott ajkaimra,és kisétált az ajtón.Vagy 5 percig álltam még mosolyogva az ajtóban,amikor a szomszédom kijött a lakásából.Gyorsan észbe kaptam,és miután köszöntem neki,visszamentem a szobámba pakolni a táskámba,hogy holnap ne azzal kelljen indítanom a napot.